Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Támogatás

- Jungkook szemszöge -

Szorosan magamhoz ölelem a törékeny testet. Ötletem sincs, hogy hogyan képes bárki ekkora szemétségre. A részegség, nem mentség erre. Borzaszóan fájhatott Jiminnek és még most is elsírja magát, pedig ez egy éve volt. Traumát okozott neki. Én egyáltalán nem vagyok ártatlan abban, hogy Jimin sokszor érezte magát rosszul, de ez teljesen más. Ő megerőszakolta az én szerelmem. Tulajdonképpen miért ment el arra a nyomorék buliba egy olyan idős férfi? Ki kellett volna dobniuk, de gondolom senki se figyelt. Nevettek és élvezték az életet, miközben Jimin elveszítette a szüzességét, egy erőszakos férfival, akit csak az érdekelt, hogy tudja hol felmelegíteni a farkát. Olyan szívesen visszamennék és tennék valamit ezért a kis angyalért, de nincs szívem leszedni az ölemből. Pólóm ujjait úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta, miközben arcát sós folyadék áztatja. Szüksége van rám. Támogatnom kell őt és neki nem segítene, ha azzal a senkiházival verekednék. Neki az én biztonságot adó kezeim kellenek, emiatt hátát simogatva húzom még közelebb magamhoz. Tudatom hátsó részén érzékelem az előttünk elhaladó embereket, akik megvetően néznek ránk, de leköt Jimin vigasztalása. 

Nyakamba fúrja fejét, így én hajába bújok arcommal. Beszívom illatát, a simogatást egy pillanatra sem abbahagyva. Ötletem sem volt arról, hogy ilyen szörnyűséget élt meg. Lehet annál is erősebb a lelke, mint én azt hittem?

Bezzeg én. Önző módon tudatomba fészkel be egy gondolat, ami saját érdekem nézi, nem pedig az övét. Én akartam a szüzességét elvenni. Nem mostanában csináltam volna, de akkor is magamnak akartam. Nem akarok erre gondolni, de mégis eszembe jut. Más valaki járt benne. Ettől természetesen az én szememben ugyanolyan értékes, de örültem volna, ha én tehettem volna meg először. Finoman csináltam volna. Óvatos mozdulatokkal, melyek a mennybe repítették volna, figyelmét elterelve a fájdalomról, ami sajnos elkerülhetetlen. Én akartam először ilyen helyzetben látni és puha ajkit csókolni, miközben a gyönyörtőt azt se tudja hol van. Miközben csak rám tud koncentrálni, senki másra. Megakartam neki ezt adni és magamnak akartam ezt a látványt, de úgy néz ki, hogy ilyen nem lesz. Neki meg volt az első, ráadásul most biztos fél ettől az egésztől. Akkor gondolom egy idő múlva, ha már kevésbé fogja magában ellenezni, megmutatom majd neki, milyen varázslatos lehet a szex, ha a megfelelő partnerrel csinálja. Nem mintha ő akarta volna akkor úgy. 

- Kook - szólal meg szipogva és kicsit bizonytalanul. Rámosolygok, ujjammal könnyeit letörölve. 
- Igen, Jiminie? - a lehető legkedvesebben és együtt érzőbben ejtem ki a szavakat. 
- Be kell vallanom valamit - ez nem hangzik biztatóan, de most ezt nem mutatom ki, csak azt, hogy mellette vagyok. 
- Nyugodtan mond - arcom nézi, már amennyire kilát könnyei mögül. Kicsit csitul a sírás hevessége ugyan, de még nem fejezte be. Úgy sajnálom őt. 
- Az első csókunk, nem akkor volt, mint te azt hiszed - olyan halkan mondja, hogy inkább szájról olvasással értem meg. Ez meg mit jelentsen? 
- Hogy érted? - szőke tincsei közé simítok. Még a haja is puha. 
- Emlékszel arra, mikor te aludtál? - ennél pontosabban nem lehet körbe írni? Minden este alszok, így valahogy nehéz behatárolni az időpontot. 
- Nem igazán - vallom be neki őszintén. 
- Amikor a padtársam lettél és utána faképnél hagytalak. Egyből az alku után - kicsit összevisszaság van a fejemben, de nagyjából tudom mire gondolhat. Aznap bealudtam a közös helyünkön és mikor felébredtem ő ott volt. 
- Most már megvan. Azt ne mond, hogy.. - tágulnak ki szemeim, mire ő lehajtja fejét. 
- De, akkor megcsókoltalak - egy pár másodpercbe beletelik, mire felfogom, hogy lemaradtam vele az első csókomról. Még valami? Addig oké, hogy az első lépéseinél nem vagyok ott, de valamiben lehetek majd első? Ki a fene alszik a szerelmével való első csók alatt!? Jimin, ne csináld ezt velem. Ha már házas is voltál, most szólj, hogy csak második férjed lehetek. 
- Miért tetted meg? - próbálom nem kimutatni a csalódottságom, hiszen jelenleg az ő érzései fontosabbak. Azt se értem, miért pont most vallja be ezt. Nem hinném, hogy ez a megfelelő pillanat. Vagy ezzel csak a gondolatait szeretné elterelni? 
- Mert akkor már szerettelek - motyogja nyakamba. Mély levegőt kell vegyek, hogy kibírjam ott leheleteit, reakció nélkül. - Nem tudtam megállni. Ahogyan aludtál és pihentél, egy varázslatos látvány volt - továbbra is bőrömnél tartja száját, ami miatt megint egy mély levegő kell. Be kell vallanom, hogy egy kicsit elpirultam. Kis színt visel arcom, amit örülök, hogy nem lát Jimin, aki valószínűleg szintén piros. Igazán jó páros vagyunk így. 
- Gyere, lassan induljunk haza - mellkasánál finoman eltolom, mert különben nem mozdulna meg. Aranyos. 
- Rendben - karjai elválnak tőlem és pólómon apró izzadtság foltot hagynak. - Ugye nem haragszol emiatt? - ülve marad és a cipőjét bámulja. Tuti nyomhatta ez a szívét. Remélem jobban fogja érezni magát ez a sok dolog után, amit elmesélt. Biztos megkönnyebbült egy kicsit, aminek én örülök és próbálok nem azokra az önző dolgokra gondolni. 
- Dehogy haragszom. Ez eszedbe se jusson - felállok és kezem nyújtom neki, amit el is fogad. 
- Akkor jó - halványan elmosolyodik, ami az én arcomra is mosolyt csal. 
- Ugye jól csókolok álmomban? - indulok el ujjainkat összekulcsolva. Nem vagyok túl boldog hangulatban, de miatta most muszáj azt mutatnom. Nem mintha hülye lenne, simán lebukhatok, de egy próbát megér. 
- Ébren jobban - hangján hallom, hogy tényleg megkönnyebbül. Örülök, ha a hallgatásommal segíthettem neki. 
- Ez várható volt - kezét picit megszorítom, majd egy kerülőúton indulok el. Követ engem és ha nem is nézelődik olyan kíváncsian, mégsem mutatja jelet annak, hogy szomorú lenne. Akkor próbálok nem aggódni érte. 

Nem sietünk sehova, mégis túl hamar érünk el a házhoz, amiben az ő otthona van. Megállok az ajtó előtt, majd átölelem megint. Sosem fogom megunni az érintését. Több erőt ad, mint bármi, ami hirtelen eszembe jut. 
- Köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magam - elmosolyodok és elválok az ölelésből. 
- Én is köszönöm neked - bólint, de biztos azt gondolja, felesleges nekem bármit is megköszönnöm. Pedig bizony rengeteg mindenért lehetek neki hálás. 

Alsó ajkába harap, miközben arcomhoz hajol. Egy gyors puszit kapok tőle, ami után zavartan bemegy a lépcsőházba, én pedig kicsit megrázom a fejem, amit bizony teljesen elcsavart.