Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Jungkook és a barátkozás

- Jungkook szemszöge -

Jimin kezét fogva sétálok ki a lakásból, a bejárati ajtót kulcsra zárva magunk mögött, majd kedvesen mosolyogva rám lép mellém. 
- Elkésünk - hangja kissé szomorkás, bár nem igazán hatja meg ez a tény. Látom, kezd elkanászodni mellettem és már nem viselik meg annyira az apróbb kihágások.

Hajába túrok és ajkaira gyors puszit nyomva kezdem el tolni, le a lépcsőkön. Persze csak vigyázva és egyik kezét folyamatosan fogva. Nem szívesen kockáztatok újra. 
- Jimin! - hallok meg egy ismeretlen srác hangot, aki a lépcsők alján állva nézi páromat. Egyből felmegy bennem a pumpa és szorosan magamhoz ölelem a vékonyka testet. Így megyünk le ketten a srác elé. 
- Szia! - mosolyog szélesen a fiú, amit Jimin, enyhén erőltetetten, de viszonoz és rá mutat. 
- Jungkook, ő itt Yujun, a ház egyik új lakója - kezét felém nyújtja, amit figyelmen kívül hagyok. Arcon a zavarodottság jelei mutatkoznak és visszahúzza maga mellé mancsait, tovább hallgatva a bemutatást. - Yujun, ő itt a párom Jungkook. 

Erre a szóra elkerekednek szemei és idegesen néz végig rajtunk. Megszemléli Jimin derekát, amit szorosan fogva húzok magamhoz, így összeér háta a mellkasommal. Fejemet a vállára hajtva pihentetem, amihez le kell hajolnom, de ez cseppet sem zavar. Inkább ellenséges szemekkel szemlélem a velünk szemben állót. Tekintete sebesen cikázik, eléggé zavarodottan változtatva a helyet, ahova fókuszál szemével. Gondolatai is biztos ilyen kuszák lehetnek, bár nem igazán világos ennek a furcsa viselkedésnek az oka. Bár egy lehetőség, természetesen az első másodpercben beugrott, de ezt próbálom kiverni a fejemből, még ha kivételesen jogos is lehetne. Sokszor tényleg túl reagálom a dolgokat a féltékenységemmel, ezúttal mégis megalapozottnak érzem ezt. Hát ma tényleg nem jutunk el a suliig. Sőt, ha egy rossz mozdulatot is tesz, amivel jobban bizonyossá válik negatív sejtésem, vagy inkább gyanakvásom, a sürgősségire, magamat meg Jimint pedig kellemetlen szituációba hozom. Ezt nem szeretném, szóval a legjobb az lesz mindenki számára, ha másodperceken belül elválunk. Nem haverok, hogy beszélgetniük kelljen egymással. Nem hinném, hogy a száz éves nénikkel is így leállna boldogan beszélgetni, aminek mind ismerjük a végkimenetelét. Unokák vagy dédunokák unalmas történetei, amikre ők nagyon büszkék. Amennyiben ezt a lehetőséget megússzuk, akkor az idős hölgy, maradjunk tiszteletteljesek, lakásán kötünk ki, amint épp széles, de annál fogatlanabb mosollyal mesél és mi hallgathatjuk meg macskáik nevét, a rózsaszín falakkal körülvett szobában. 

Fejem megrázom, hogy visszatérjek a valóságba, mert itt egyetlen öreg sincsen, csupán egy velünk egyidős fiú, aki az én tulajdonomat nézegeti. Na, ebből ugyan nem eszik. Ha megpróbálja, akkor én fogom megetetni, de leginkább az öklömmel. 
- Merre mentek ilyen korán? - kérdezi úgy, mintha az ég világon semmi dolga sem lenne, csak az, hogy az én idegeimmel játsszon. Már a kérdés is baromság, de az még jobban zavar, hogy felteszi ezt, beszélgetést kezdeményezve. Legalább arról lemondott, hogy nagy haverságot alakítson ki velem. Pontosabban nagyon ajánlom neki. 
- Iskolába? - kérdezi Jimin is furcsállva, kezével az enyémre simítva. Most jövök rá, hogy túl szorosan tartom őt, így enyhítek szorításomon és fülébe suttogva kérek bocsánatot, hogy utána teljes agykapacitásommal visszatérhessek egy igazán mulattató programhoz, a srác gondolatban való szekálásához. Elég könnyű ezt csinálni, mert a megszokott farmer és rövid ujjú helyett inkább sportolónak öltözött. Ezzel alapból semmi probléma nincs, mi több, felnézek azokra, akik annyira odaadóak egy-egy sport iránt, rajta mégis nevetségesen festenek ezek a göncök. Olyan idegenek tőle és ezt így is megtudom mondani, pedig sohasem láttam ezelőtt. Lehet az a csodabogár típus, aki kémcsövek fölé görnyedve vizsgálja a férgeket? Nem, ez sem valószínű, hiszen saját fajtársait, csak nem lenne szíve vizsgálgatni, ilyen módon. 
- Igaz is, iskola - kissé szórakozottan ejti ki a szavakat. Erre már magamban sem tudok mit mondani. Egyszerűen irritál a srác és kész. Húzzunk már el a francba! Jimin, ha te nem köszönsz el tőle, én fogok, ami nem lesz olyan tündi-bündi, mintha te tennéd. Bekattanok a féltékenységtől.. 
- Figyelj.. - kezd bele párom bátortalanul, mire magamban éljenezni kezdek. Végre elmegyünk innen. Az biztos hogy már nem fogom hagyni, hogy egyedül sétáljon a lépcsőházban. Kicsit mániákusnak érzem magamat. - Nekünk ideje lenne elindulnunk, így is késésben vagyunk. 
- Persze, persze! Nem akartalak feltartani titeket - tudod ki hiszi el.. - Sziasztok! Örültem a találkozásnak, Kook! 
- Jungkook - morgom orrom alatt, mert az biztos, hogy ő nem becézhet így engem. 

Elkezdem Jimint noszogatni, így végre folytathatjuk utunkat, ki az ajtón, majd sietős léptekkel el az utcából is. 
- Köszönöm - sóhajt fel és karomhoz bújik, mikor már biztonságos távolságra vagyunk attól a hagy nem mondjam kitől. 
- Mégis mit? - hajába túrok kedvesen és szemem egy pillanatra lecsukva engedem el a kételyeim, vagy a negatív hangulatom. Felesleges lenne bosszankodnom, ráér később cselekednem ez ügyben. - Te mentettél ki minket onnan. 
- Nem is arra gondoltam - rázza meg fejét, amitől szőke tincsei homlokát simogatják. - Nem rendeztél féltékenységi jelenetet. Bár barátságosabb lehettél volna, még ha te is furcsának találtad őt. Kínos volt, ahogy nem fogtál vele kezet - sejtettem, hogy ezt a bűnömet még meghallgathatom tőle, de legalább értékeli, hogy visszafogtam magam. Mégis az egyik mondata nem teljesen világos számomra. 
- Furcsa? Mire gondolsz ezalatt? 
- Te nem érezted? - néz fel rám, elhalkuló hanggal. 
- Mit? Ha elmondod, tudok nyilatkozni arról, hogy mit éreztem, és mit nem - ajkába harap, majd miután nagyjából rendbe teszi a gondolatait, elkezdi azokat kifejteni nekem.
- Mikor múltkor találkoztam vele, végig éreztem valamit, amit nem igazán tudok megmagyarázni - csodálkozó tekintetemet meglátva pontosítja a megfogalmazást. - Van benne valami, ami miatt nem szimpatikus nekem. Mintha egy nagy dolgot titkolna vagy nagyon megjátszaná magát. Benned nem merült  fel hasonló?
- Most, hogy mondod - dünnyögöm, bár nem teljesen világos ez a helyzet. Elég sok minden negatívat találtam benne, de nem tudom, melyik része az, amit csak a féltékenység miatt képzeltem bele . - Inkább valami olyasmi ugrott be, mennyire nem illik rá a sportos öltözet. Mintha semmi köze nem lenne lélekben a sporthoz. Olyan idegen volt rajta, pedig ezelőtt tényleg sosem láttam őt. 
- Igen, nekem is hasonló benyomásaim vannak - dünnyögi az orra elé, a földre nézve. - Mi az, ami ennyire nem stimmel vele és ennyire látszik? 

Teszi fel a kérdést halkan, amire már nem tudok választ adni. Tény, hogy volt valami fura a srácban, de mi az, amit ennyire megérez Jimin? 

_______________
Sziasztok! Most láttam csak meg, hogy mekkora balfasz voltam és az ,,Új lakó" fejezetben, nem írtam át Yujun nevét, csak az maradt ott, amit magamnak írtam jelzésnek. Ezt természetesen kijavítottam, de nem a legjobb hiba😅