Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

A csók

- Jimin szemszöge -

Dobogó szívvel sietek arra a bizonyos helyre. Nem tudom, mire számítsak pontosan, de biztos nem lesz elnéző. Tulajdonképpen faképnél hagytam őt. Ezt mennyire vehette magára? Ha szerencsém van, elengedte és annak tulajdonította, jól csinálja a saját tervét. Hiszen már egyből elérte azt, hogy kiakadjak, de mégis, melyik idiótának jut eszébe az osztály előtt fogdosni valakit? A nagyobb kérdés viszont az, miért váltotta ki ezt a reakciót belőlem azaz egyszerű mozdulat. Én komolyan felnyögtem az osztályban, csak mert a combomra markolt? Nem vagyok normális.. Pont miatta. Ennek lehet jelentősége? Pusztán annyi, hogy könnyen fel lehet izgatni vagy esetleg ő van rám hatással? Ez az utóbbi mennyire lehetséges? Ideje lenne átgondolnom a dolgokat. Felnézek rá és félek tőle. Ez a rövid összefoglalás róla, de a valóság kicsit bonyolultabb. Valamilyen szinten vonzódok hozzá, de ennek nem tulajdonítottam semmi jelentőséget eddig. Mondjuk, azt a csókot eléggé szerettem volna, de ez nem jelenthet mást? Lehet csak szeretnék csókolózni végre és az jó pillanatnak látszott. Igen, biztos csak ennyi történt. Kézen fekvő volt, hogy vele akarjam megtenni. Más oka nem lehet.  De ha ez így van, miért érzem hazugságnak? Én az ő csókját akartam, az ő érintése miatt pirultam el, semmi köze másokhoz. Remélem ez csak annyit jelent, túlságosan sokat vagyunk együtt a furcsa kapcsolatunk ellenére. 

Mikor a megszokott helyre értem, meglepődve láttam, hogy ő a földön ül. Egyik térdét kinyújtja, a másikra karját feltéve várakozik. Ijedten pillantottam a telefonom kijelzőjére, hogy nem késtem e el. Azt mutatta, még lenne öt percem. Akkor ez mi? És miért nem néz rám? Közelebb kell mennem, de csak nagyon óvatosan.

Lassan lépkedtem, miközben felgyorsult szívverésem. A talpam alatt a csilingelő kavicsok viszonylag hangos aláfestést adtak az egyedi jelenetnek. Mikor mellé értem, először ezt hittem hallucinálok. Szemeit csukva tartotta és fejét a falnak támasztotta. Mellkasa egyenletesen emelkedett és mikor elé térdeltem hallottam is lassú lélegzeteit. Megbabonázott az alvó Jungkook látványa. Gyönyörű volt és le se tudtam róla venni szemeim. Nagyon lassan néztem rajta végig. Szép lábain és karcsú hasán, amire a kicsit bő póló most rásimult. Látszódott ahogy egész mellkasa fel és le süllyed. Szinte visszatartottam a lélegzeteim, hogy halhassam az övét. Összhangban volt felsőteste mozgásával. Nem tudtam levenni róla a szemem és őt figyelve leültem kényelmesen vele szemben és próbáltam mindent megfigyelni ami ő. Tincsei kicsit kócosak voltak, de éppen annyira, hogy csak még helyesebbnek láthassam ettől. Őzike szemei aranyossá tették még csukva is. Hát még az ajkai! Picit elnyíltak egymástól és aprót remegtek minden lélegzeténél. Kívántam azokat az ajkakat. Kívántam az egész fiút, aki békésen pihen előttem, mit sem sejtve gondolataimról. Azt mondta, semmiképp se szerethetek belé, erre én mit csinálok? Azon gondolkozok, hogy megszeretném érinteni őt. Szorosan akarom ölelni ezt az elegáns testet és el nem engedni. Tényleg.. beleszerettem. De nem az én hibám! Bárki, aki a helyemben lenne így érezne! Ő érte ezt el ezzel a tökéletességgel amit benne látok. Lehet ijesztő néha, de jelenleg valahogy azt a részét sem utálom. Még a fogdosást se, pedig biztos annak is köze van ahhoz, ahogyan most érzek. Miért nem lepődök meg? Valahogy túl nyugodtan fogadom ezt a hírt. Igen, mintha ezt mindig is tudtam volna. Mintha mindig is szerettem volna kicsit.  

Ez mind szép és jó, de mihez kezdjek? Nem akarok hazamenni, és jelenleg két dolgot akarok. Nézni addig, amíg be nem telek a látvánnyal. Egyáltalán ez lehetséges? Még órákig képes lennék bámulni, ahogy itt alszik előttem. Viszont a másik dolog sokkal nehezebb ügy. Én megakarom csókolni. Nagyon. Egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam. Párnáit szeretném érezni. Vajon felébredne rá? Ezt tesztelni kéne, mert kis túlzással megöl, ha arra ébred, megcsókolom őt. 

Végig simítok lábszárán, de mivel semmi sem történik, így karjával is megismétlem ezt. Meg sem mozdul, ugyanolyan békésen szuszog. Milyen mélyen alszik? Nem, ez lényegtelen, most vagy soha. Meg akarom tenni és meg is fogom. 

Közelebb ültem hozzá. Először csak tovább néztem és próbáltam leküzdeni torkomból a gombócot. A homlokára lógó tincset finoman arrébb helyeztem, mert szeretném maximálisan kiélvezni a látványt. Erre, megmozdult. Halálra váltam ugrottam hátrafelé majdnem fél métert, majd négykézláb siettem még messzebb és onnan figyeltem. Lábát leengedi, kezével megvakarja az orrát, majd szinte egyből ernyedten ereszti le karjait. Vissza aludt. Édes istenem, ezt a helyzetet. Nem bírom a stresszt! Mindegy, inkább most tegyem meg, amíg megint fel nem riad újra. Nem akarok lebukni, de meg kell tennem.

Elfoglaltam az előbbi pozícióm, de most nem piszkáltam haját. Figyeltem, ne érjek hozzá semmijéhez. Lassan közeledtem hozzá, szememmel az övét figyelve, de utána becsuktam a teljes élvezet miatt. Először alig értek össze ajkaink, majd picit jobban, mégis óvatosan összeillesztettem őket. Puha párnái még jobban lenyűgöztek mint az eddigi látvány, mozgatni mégse mertem őket. Mozdulatlanul hagytam, had simuljanak össze. 

Gyorsan teltek a másodpercek én pedig csigalassúsággal váltam el tőle. Elvarázsolt. Teljesen. Azaz érzés. Újra akarom élni. Sokszor szeretném ezt még tapasztalni. Viszont, ha álmában is ilyen csodálatos vele csókolózni, milyen lehet ha ébren van és viszonozza? Nem! Hülye vagyok, ő sosem fogja ezt tenni, hiszen hetero. Így is megszegtem már azt, hogy nem szeretek belé. Várjunk csak. Miért is zsörtölődök? Most csókoltam meg Jungkookot! Ezt a tökéletes fiút! Itt lehetek és tovább nézhetem békés arcát. Ami miatt boldog is vagyok, csak már most vágyom a következő ilyen alkalomra. Egyáltalán megismételhetjük majd ezt a varázslatot? Rám hatással volt, de ő, sosem tudhatja meg. 

Leülök mellé tisztes távolba és oldalról figyelem tovább. Kezembe veszem az egyik tankönyvem, hogyha felébred, ne essen le neki mit csináltam eddig. 

Mikor ébredezik, ráérősen nyitogatja szemeit, majd meglát. Csodálkozik, de kicsit mintha mosolyogna. 
- Sokat aludtam? - bólintok és elfordítom tekintetem, mert elpirulok. Eszembe jut az, ami számára végleg titok marad. Nem kérdezne ilyen kedvesen, ha tudná mit tettem. 
- Igen. Nem tudtam, mehetek e. Felkelteni meg nem mertelek - kicsit akadozva mondtam végig. Remélem azt hiszi, csak félek most tőle. Ez lenne a legjobb, főleg, hogy hazudok most.
- Pedig felkelthettél volna - közli mosolyogva és közelebb ül. Tágra nyílt szemekkel kapom oda fejem és tovább vörösödök. - Nyugi, attól még, hogy ide jövök, nem foglak bántani.
- Biztos? - suttogom el a kérdésem. Kuncogni kezd.
- Teljesen. Akár nekem is dőlhetsz - még jobban elcsodálkoztam és azt hittem viccel, ezért nem mozdultam. Sóhajtva csusszant mellém. Összeért csípőnk és miután fejem a vállára hajtotta kezével az is egymáshoz simult. Még nem tudtam ezt a helyzetet felfogni és értelmesen gondolkodni se. Nagyon boldog voltam és csak élveztem érintését. Ahogy vállára hajthattam fejem, idillinek éreztem a pillanatot. Ébren van és ő kezdeményezett. Szavakba nem tudom önteni, milyen boldog lettem attól. 

Végtelen örömömben elfelejtkeztem egy elég fontos dologról. Az alkuról.