Örökké nem eshet ✓

13. Fejezet

JIMIN

Piszkosul undorítónak érzem magam. Ayla mellettem fekszik a padlón, túljátszott vigyor terül szét az arcán és egy hangos sóhajjal átfordul az oldalára. Mutatóujja a mellkasomon köröz, amit nem fed ruha. Egyikünkön sincs semmi, ez még inkább elborzaszt.

- Szép kis körbevezetés volt - mondja búgó hangon. Elfintorodok, nem is próbálom leplezni, mennyire megbántam, amit tettünk.

Dörömbölés hallatszik az ajtón, kapkodni kezdünk a ruháink után. Ayla futólag nyálas csókot nyom az arcomra, majd megigazítja a haját és kisiet a ránk váró Bo-hoz. Nem nézek rá, elsietek mellette és köszönés nélkül vissza megyek a szobámba. Azt se bánom, ha emiatt Ayla bunkónak tart majd. Megkönnyíti a dolgom.

A telefonom bejövő üzenetet jelez, Haeri a napi szokásos kérdését teszi fel:

" Szia. Milyen volt a napod? "

Visszaírom, amit mindig is.

" Szia. Jó, a srácokkal lazulós napot tartottunk ma. Veled mi a helyzet? "

Az üzeneteink sablonosak, a válaszaink üres szavak. Kínomban elnevetem magam és odébb dobom a telefonom, akkor se nézek rá, mikor újabb üzenet érkezik. Haeri-t nem érdekli mindez? Vagy számára ez így jó? Olyanok vagyunk, mint két idegen, még ha barátokként is váltunk el a legutóbb. Legalábbis ő úgy búcsúzott el tőlem.

A szobám ajtaja kivágódik, majd becsapódik és egy dühös, értetlen Bo áll előttem. Nem tettetek meglepettséget, számítottam arra, hogy jön. Az tény, kevésbé látványos érkezést néztem volna ki belőle. Karba tett kézzel bámul, felvont szemöldökkel, mintha ki kéne találnom a szavait. Mondjuk, ez nem nehéz.

- Egy idióta vagy, Jimin - mondja a szemembe. - Ayla nem az a fajta, aki tudja tartani a száját.

- Annyi baj legyen. Nincs bizonyítéka semmire.

- Mi ütött beléd? - kérdezi szinte kiabálva. Nem vall rá ez a hangnem, nagyon ki lehet akadva.

- Azt beszéltük meg, hogy tovább lépünk. Én megtettem.

- Egy frászt. Hallod magad egyáltalán?

A fürdőbe megyek, faképnél hagyva Bo-t, aki nem rest, utánam jön. Úgy teszek, mintha nem lenne ott és leveszem a felsőmet, behajítom a szennyesbe. Még mindig itt van. Zavartalanul a nadrágomtól is megszabadulok, de mikor meglátom a tükörből engem néző lányt, elkap a méreg.

- Mit akarsz?

- Miért feküdtél le Ayla-val? - támad nekem a kérdéssel. - Ráadásul a személyzet pihenőszobájában. Ez nem te vagy, az Isten szerelmére!

- Mert le akartam vele feküdni. Ebben mi a bonyolult? Azt teszem, amihez kedvem van. Szabad vagyok, szabad akarattal.

Bo fújtat, tényleg idegesnek tűnik. A tettem súlya és a bennem dúló érzelmek csatája teljesen elnyomja a higgadtságom, én is feszültebbé válok.

- Ha azt akarod hallani, hogy én mégse léptem túl és nem engedtem el Haeri-t, sajnálom. Mert csalódást kell okozzak, Haeri már a múlté.

- Nincs is annál visszataszítóbb, mikor valaki egy barátja szemébe hazudik - hangsúlyozza ki a barát szót. Magáról és rólam beszél. - Legalább magaddal légy őszinte, ha már velem nem sikerül.

Kimegy a fürdőből. Mielőtt utána szólhatnék, már a szobaajtót csapja be maga mögött.

HAERI