Örökké nem eshet ✓

2.8 Fejezet

Másnap

JIMIN

Azzal a gondolattal ébredek, hogy bármennyire is jó Haeri-vel lenni, másik helyet kell keresnem magamnak. Nem járkálhatok állandóan a kollégiuma közelében, könnyen szemet szúrna másoknak, akik felismernek engem. Ebből a szempontból akkor lennék a legóvatosabb, ha még ma átcuccolnék máshová.

Délelőtt tíz körül Haeri készülődni kezd a munkába, míg én az ágyán terpeszkedem. Még mindig hihetetlen számomra, ami közöttünk történik. Az ő ágyában fekszem, alszom. Vele kelek reggelente, őt ölelem magamhoz álmomban és ennél semmi sem tűnik természetesebbnek. Jin szavai járnak a fejemben, aztán a rémálmaim. Megszűnni látszanak, mióta itt vagyok vele, nyugodtak az éjszakáim.

- Ha minden igaz, hatkor végzek - mondja, miközben a haját fésüli. A pólója a derekánál kissé felcsúszik, láttatni engedi hibátlan bőrét és égnek az ujjaim azért, hogy hozzá érhessek ott. Ezt nem egyszer meg is tettem a tegnapi nap folyamán, de persze ésszerű keretek között. Egyetlen egyszer sem léptem át határokat.

- Keresek egy szállodát ma éjszakára. Nem ártana kicsit távolabb lennem ettől a helytől, túl veszélyes rád nézve.

Beszéltünk már erről ugyan, most mégis úgy néz rám, mint aki először hallja.

- Haeri...

- Mi lesz, ha vissza jönnek a rémálmaid?

Erre persze én is gondoltam már, de mit tehetnék? A rémálmokat még csak-csak túléli az ember, de ez itt a valóság, nem lehetek meggondolatlan és figyelmetlen.

- Talán elkerülnek.

Nálam hagyja a szobájának kulcsát, amit majd a portán adok le, mielőtt elmennék. Megigazítja a ruháját, vállára veszi a táskáját és elém lép. Kisebb terpeszben ülök, így beáll a két lábam közé, kezeit a vállamra helyezi és gyengéden megnyomogatja azokat. Végig szalad rajtam a hideg. Felnézek rá, az én tenyereim a derekára simulnak, mosolyt erőltetek magamra.

Lelki szemeim előtt a hét évvel ezelőtti Haeri arca lebeg, a testének körvonalait látom, amiket akkor fedeztem fel. Ismertem minden porcikáját, behatóan és részletesen. Azonban egyre erősebb a vágyam, hogy újra felelevenítsem a tudásom és meggyőződjek róla, vajon ugyan olyan maradt-e mindenhol, vagy valami változás érte. Lehunyom a szemem, morgás szakad fel belőlem.

- Az arcodra van írva, mire gondolsz - kuncog, majd lehajol hozzám és ajkait az enyémekre nyomja. Az ujjai elkalandoznak a hajamban, én rászorítok a csípőjére. Beleborzong, érzem. - Mikor látlak újra?

- Írok, mikor végeztem a srácokkal és megbeszéljük.

- Rendben van. Vigyázz magadra! - puszit nyom a homlokomra. Elcsodálkozom rajta, mennyire hétköznapian viselkedik. Mint egy teljesen átlagos lány, aki szerelembe esett újra a volt barátjával. Ő is gondol erre? Neki milyen érzés?

- Te is vigyázz magadra!

°°°

Dél előtt pár perccel érek a kollégiumhoz. Kivételesen nem csődül oda tömeg, alig egy-két ember pásztázza csak az épületet. Miközben felsétálok az emeletre, szállodák között válogatok és keresem azt, amelyik a legközelebb van Haeri-hez.

Amint felérek, sietős lépéshangok ütik meg a fülem és megfordulok.

- Jimin! - Bo veti magát a nyakamba. Örülök neki, viszonozom az ölelését. Mögötte nem sokkal megjelenik Jeongguk, aki a maga hűvös arckifejezésével kezet nyújt.