Örökké nem eshet ✓

16. Fejezet

JIMIN

Azt teszem, amit megbeszéltem Haeri-vel. Miután felébredek, emberi külsőt adok magamnak és megkeresem Sejin-t. Túl korán van még ahhoz, hogy a többiek ébren legyenek. Menedzserünk épp akkor ér fel az emeletre, mikor készülnék bekopogni az irodájába. 

- Téged kereslek.

- Feltűnt, különben nem ácsorognál az iroda előtt. 

Bemegyek utána, leülök az egyik kanapéra és megvárom, amíg elpakol és rám figyel. 

- Miben segíthetek, Jimin? 

- Szeretném tudni, melyik nap lesz a szabad nekünk jövő héten. Ha nem túl korai. 

Sejin szemöldöke a magasba szökik, a kérdésem nyilván váratlanul éri. Nem szoktunk problémázni szabad napokon, jönnek, amikor jönniük kell. Természetesen ez az ő figyelmét sem kerüli el. 

- Úgy néz ki eddig, hogy a szerda és a vasárnap is. Talán szeretnél hazautazni? 

- Nem, más terveim vannak. Ezek szerint még nem fix a szerda se, ugye? 

- Még nem, de ha beavatnál a kis programodba, ami ezek szerint fontos, mivel te nem szoktál szabadnap felől érdeklődni, meglátom, mit tehetek az ügy érdekében - ez volt az egyik szerencsém Sejin-nel. Szeretett segíteni és ritkán ugyan, de sikerült alkalmazkodni a terveinkhez.

Megfontolom, hogyan is tálalom neki a dolgokat, aztán úgy látom jónak, ha konkrét leszek.

- Randira szeretnék menni - ez a három szó nagyon furcsán hangzik a számból, de amint eszembe jut, kivel is mennék, már nem is törődöm ezzel. 

- Nahát! - Sejin a papírok közt kezd kutatni. - Komolyabbra fordultak a dolgok Ayla-val? 

- Ayla-nak ehhez semmi köze. Örülnék neki, ha többet nem is látnám. 

Erre nem reagál, csak végig mér és előhúz egy heti beosztásos papírt. 

- Mondanom sem kell a szükséges figyelmeztetéseket, ha minden igaz - pillant fel rám. - Nem az én ügyem, hogy kivel randiztok, az sem, hogyan teszitek ezt, de szeretném, ha óvatos lennél. 

- Hidd el, minden erőmmel azon leszek, hogy az eddigieknél is óvatosabb legyek. 

- A szerda mindegyikőtöknek szabad lesz. Amennyiben másban is segíthetek...

- Most, hogy így mondod, lenne itt még valami. 

°°°

Reménykedek, mást nem tehetek. A konyhába érve tojás és sült zöldségek illata csapja meg az orrom, mikor beérek, csak Bo van a tűzhely előtt. 

- Szia - köszönök neki és leülök az asztalhoz. Felém fordul, kezében egy fakanállal és rám bök vele.

- Szóval most már szóba állsz velem? 

- Csak ha te is velem. 

- Egy feltétellel - kiszedegeti a zöldségeket egy tányérra és elém teszi. - El kell mondanod mindent. 

Így teszek. Részletesen elmondom neki, mi történt Haeri-vel és velem, hová jutottam Ayla-val és hogyan akarom mindezt a hátam mögött hagyni, hogy csakis előre koncentrálhassak. Megemlítem a szerdai találkozót - amire Haeri is igent mondott, miután rögtön üzentem neki a beszélgetést követően -, Bo szemei felcsillannak. 

- Jimin, ez remek! - csapja össze két tenyerét. - Nagyon örülök nektek. Viszont...

- Igen, tudom. Ayla.