PROLÓGUS

1.9K 67 5
                                    

7 évvel korábban

JIMIN


Az autó sötétített ablaka mögül néztem végig, ahogy az eső átáztatja a ruháját. Erősen szorítottam a kezemben lévő esernyőt, amit neki kellett volna adjak. Nem mozdult, mereven nézett az irányomba de nem láthatott. Én láttam őt és ezt tudta is. 

Várt arra, hogy meggondoljam magam és kiszálljak a kocsiból. Szerette volna, ha bocsánatot kérek tőle, amiért az álmaimat választottam. De képtelen voltam ezt megtenni. Nem jöhetett velem és úgy hittem, nem is akart volna. 

- Induljunk, különben soha nem érünk oda időben! - a menedzserem, Sejin adta az utasítást a sofőrnek. Mellettem ült, a mobiljával volt elfoglalva és nem pazarolt egyetlen pillantást sem az esőben ácsorgó lányra. 

Az autó gurulni kezdett, ő egyre csak távolodott tőlem és még a kapun kihajtva láttam, ahogyan elkezd szaladni a jármű után. Küzdött értünk, nem mondott le rólunk, miközben én már elhagytam őt. 

Örökké nem eshet  ✓Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang