Örökké nem eshet ✓

12. Fejezet

2 héttel később

HAERI

Az élet megy tovább, ki-ki a maga útját járja és ez így a jó. Erre emlékeztetem magam minden alkalommal, amikor eszembe jut az utolsó találkozásom Jimin-nel. Bár szinte naponta váltunk pár szót, érdeklődünk a másik hogyléte felől, azóta a nap óta nem találkoztunk. 

A barátság fogalma nálunk a telefonhívásokban és üzenetekben merül ki. Kérdezek a fellépéseiről, míg ő a munkahelyem felől érdeklődik. Párszor szóba került, nem unatkozom-e egyedül a kollégiumban, illetve, hogy mik a terveim a nyárra, de mindig ugyan azt mondtam: a munka, gyakorlati hely keresése és pihenés a következő szemeszterig. Akárhányszor ez szóba került, kihagytam azt az apró részletet, miszerint udvarlóm akadt Woo Cheolmin személyében. Nem voltam biztos benne, hogy Jimin hallani akarna-e erről. A barátok megosztanak egymással dolgokat, ez mégse tűnt olyannak, amiről szívesen beszélnék vele. 

Cheolmin kedves, odafigyelő és roppant érdeklődő. Miután két napig nem válaszoltam az üzenetére, újból írt. Akkor határoztam el, hogy megteszem, amit Jimin-nek mondtam és adok egy esélyt Cheolmin-nek, tovább lépek. Még aznap lebeszéltünk egy sétát a városban. Sok közös van bennünk, ellentét pedig még több, de őt nem tántorította el. Én pedig sodródtam az árral. Hiába mondtam Jimin-nek, hogy tovább lépek, ő nem tudott róla. 

Berobbant a nyár, a fiatalok ellepték a kávézót egy légkondicionált helység és jegeskávé reményében. Június tizenhetedike estéjén a szokásosnál is nagyobb a tömeg. A műszakom végén együtt elpakolok a konyhában, Kai a pultot törli fényesre és az utolsó vendéget szolgálja ki a mai napon. 

- Mi a terved a szülinapodra? - kérdezi Kai ártatlanul. 

-  Arra gondoltam, haza utazom édesanyámhoz.

- Mióta nem voltál otthon? 

- Több, mint négy hónapja - keserű szájízzel gondolok az otthoni állapotokra. Anya új barátjával nem ápolom a legjobb kapcsolatot, épp ezért se szeretek haza menni olyan sűrűn. Megváltoztatta anyát, a viszonyom már vele se felhőtlen, mint régen. - Épp ideje lesz. 

Kopognak a kávézó üvegablakán. Cheolmin integet be, szerencsére kint marad, nem hallja Kai következő kérdését. 

- Ez a bájgúnár nagyon teper. Hogy bírod? Minden este ide jön, mielőtt végzel és az ablakból figyel. 

- Csak megvár, ebben nincs semmi rossz. Inkább kedves tőle - a szavak automatikusan hagyják el a szám, mintha egy jól betanult szöveget mondanék fel. 

- Na, és mi a helyzet azzal a sráccal, akiről korábban meséltél? Azóta nem is hallottam róla tőled. 

A torkom kissé összeszorul, amikor rájövök, hogy Jimin-re gondol. Megrántom a vállam, Kai pont látja. 

- Mi lenne? Tovább léptünk, sikerült megbeszélnünk a dolgokat. Barátok vagyunk.

- Barátok? - Kai fintorog, miközben beszél. - Hogy lehettek barátok? 

- Jézusom, Kai! Ezzel most mi a bajod? - meredek rá értetlenül, mire elneveti magát.

- Semmi, Haeri. Vagyis, nem egészen értelek. Azt reméltem, újra összejöttök. Abból, ahogy beszéltél róla, úgy gondoltam, érzel még iránta valamit és ő is, csak mindketten bizonytalanok vagytok. 

Válasz nélkül hagyom egy ideig, befejezem a pakolódást. Leveszem a kötényt, felakasztom a fogasra és a táskámat a vállamra véve még gyorsan vissza fordulok Kai felé, mielőtt kimegyek a kávézóból. 

- A kapcsolatunk már a múlté. Barátok vagyunk és ez mindkettőnknek megfelel.

- Hát, ha te mondod. De Haeri... 

Fél lábbal már kint vagyok, a szemem sarkából látom, hogy Cheolmin közeledik. Kai halkan fejezi be a mondatot, csak én hallom.

- ...nem szép dolog hazudni. Magunknak főleg nem. 

JIMIN

A lány vihogva dől jobbra-balra mellettem, szemét le sem véve az előttünk vidáman táncikáló Hoseok-ról. Élvezi a műsort, olyannyira, hogy lopva párszor hozzáér a karomhoz, úgy téve, mintha véletlen lenne. Bo a másik kanapéról figyel minket, oldalán Jeongguk hangosan nevet. Yoongi tettetett megrökönyödéssel kommentálja a látottakat, Taehyung a telefonjába merülve figyelmen kívül hagy minket. 

- Ayla, nem kérsz inni valamit? - Bo tapsolva áll fel, a barátnője keze után nyúl és felhúzza mellőlem. Kivételes alkalmak egyike, mikor nem ide tartozó személy bejöhet a kollégiumba. Bo külön engedélyt kért Sejin-től, aki egy feltétellel volt hajlandó beleegyezni ebbe: Ayla nem dokumentálhatja az ittlétét. Semmilyen formában. Ennek a lány eleget is tett, ez volt a szerencséje. 

A két lány eltűnik a szobából, Taehyung ekkor ereszti le a kezét az ölébe és értetlenül rám néz.

- Vak vagy, haver? A csaj majdnem szétesik, csakhogy észrevedd. 

- Hidd el, észrevettem és nem jön be. 

Ayla a maga módján aranyos, viszont nagyon idegesítőek a próbálkozásai. Ha nem erőlködne ennyire, talán nem tartanám taszítónak. Úgy hiszem ezek a tulajdonságai a munkájával járnak együtt, ugyan abban a kórházban dolgozik, ahol Bo dolgozott korábban, csak a gyerekosztályon ápoló. Ott jó, ha ilyen vidám az ember.

- Rád férne a lazítás. Megfeszülsz a munkában, adj magadnak pár kellemes órát - Taehyung nem volt az a köntörfalazós típus. Rájöttem, hogy a szexre céloz. 

- Nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak. 

- Ki mondta, hogy csak egy éjszaka lenne? 

Bo és Ayla visszaérnek, kezükben poharakkal. Ayla nekem adja az egyiket, kényszeredett mosollyal megköszönöm neki és belekortyolok az üdítőbe. Szorosabban ül le mellém, kivágott felsőjéből majd' kibuggyannak a mellei és nem tűnik úgy, hogy ez őt zavarná. Taehyung elismerő tekintettel pillant rá, majd rám is, amolyan "Ne légy idióta!" pillantást lövell. 

Ez is egy lépés lenne, nemde? A szexhez nem szükséges a másik partner kifejezett kedvelése, érzelmek nélkül is lehet játszani. Haladás, tovább, egyenesen. Hátra sem nézve. Leteszem a poharat az előttünk lévő asztalra, majd Ayla-hoz hajolok, közel a füléhez.

- Kaptál már körbevezetést? - kérdezem, Ayla sokat sejtetően megrázza a fejét. 

- Még nem. 

Akaratlanul is Haeri-t látom magam előtt. Jobb kezemet felvezetem a mellettem ülő lány hátára, aki ettől kuncog, a szájához emeli a poharat. 

Ha meg kell történnie, hát történjen így. Minden lépés lépés. Nem számít jó-e, vagy rossz. Én ezt teszem, az pedig, hogy Haeri miként hagyja maga mögött a múltat, az az ő dolga. 

- Akkor menjünk - súgom Ayla fülébe. Nem kell neki kétszer mondani. 

Rá se nézve a többiekre - és főleg Taehyung tekintetét kerülve -, kimegyünk a szobából. Fogadni mernék, hogy ezt Bo a későbbiekben nem fogja szó nélkül hagyni. Túl sokat tud, még úgy is, hogy nem beszéltünk meg mindent. 

Ayla-t levezetem a földszintre, közben mutogatok, mintha látványosság lenne a kollégiumunk. Beérünk a személyzet számára kialakított pihenőszobába. Innentől nem vagyok ura a testemnek, az elmémmel megyek szembe, mikor falnak nyomom a lányt és megcsókolom. Ő persze benne van. Nem ellenkezik. 

A csók közben érzéketlen vagyok, semmit se vált ki belőlem. Hagyom, hogy történjenek a dolgok. Megteszem, ami szükséges. Magam mögött hagyom a fáradt, stresszes napokat, az álmatlan éjszakákat és magát, Haeri-t is. Igyekszem kizárni a fejemből, nem rá gondolni és arra, hogy ehhez vajon mit szólna? 

De ott van a fejemben mindvégig.

Ő is tovább fog lépni. Azt mondta megteszi. Neki is meg kell tennie. 

~*~

Egy nap 3 rész. Azt hiszem, ez nálam új rekord.