Örökké nem eshet ✓

15. Fejezet

JIMIN

A sötét lépcsőforduló egyik fokára ülök, fülemhez szorítom a telefont, hogy a lehető legjobban hallhassam őt. "...de valami hiányzik." 

- Szia - elképzelem, ahogy mosolyogva beleköszön a telefonba. 

- Szia, szülinapos.

- Ugye nem zavarlak? - sose zavartál, sose zavarsz.

- Nem.

- Jimin - a hangja megváltozik. Átfogom egyik kezemmel a térdeimet, a sötétben a plafon felé meredek és visszatartom a levegőt. Tudom, hogy mi következik. - Mi történik velünk?

- Sajnálom, amiért a születésnapodon miattam vagy szomorú. Ennek a napnak különlegesnek kellene lennie számodra. 

- Különleges is, most már. Tudsz válaszolni a kérdésemre?

Sokáig csöndben vagyok. El is emelem a telefont a fülemtől, hogy megnézzem, vajon Haeri letette-e, miközben én a gondolataimat próbálom összeszedni. 

- Egyszerre akarlak eltaszítani és el nem engedni. Ez történik. Magam sem tudom mi ütött belém, de így látom helyesnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék az életed részese maradni, csak kimászok belőle, amennyire szükséges. 

- Miért lenne szükséges? Honnan tudod, hogy nekem mi a jó? 

- Úgy tűnt, nehezedre esik, hogy közelebb engedj magadhoz azok után, ami velünk történt és ahogyan történt. Megértem, kettőnk közül te sérültél jobban. Épp ezért...

- Azt hiszed azzal segítesz, ha megint eltűnsz? - szól közbe dacosan. - Mi van, ha szükségem van rád? Arra nem gondoltál, hogy talán nem akarom, hogy megint kilépj az életemből?

A döbbenettől megnémulok, kiszakad belőlem egy halk káromkodás. 

- Nem ismerjük egymást, Jimin. Ez a probléma és azt hiszem, te nem is akarod, hogy ez máshogy legyen. 

- De akarom, csak... - elharapom a mondat végét, szidom magam, amiért majdnem újra hazudok Haeri-nek. 

- Csak? - az őszinte válaszomat várja és kénytelen vagyok megadni neki, mert különben lehet megint elveszítem. 

- Attól tartok, ha most megismerlek, nem akarok majd a barátod lenni. Hisz egyszer már megtörtént, miért ne történhetne meg másodjára is? 

- Micsoda? - Haeri nagyon jól tudja miről beszélek. Hát pont ezért kérdez vissza. Ő a szavak embere és szereti hallani őket.

- Az, hogy beléd szeretek.

HAERI

Anya igazat mondott. Az érzelmek nem múlnak el, ha valódiak voltak. Mindig benned maradnak és valami, vagy valaki fel fogja erősíteni őket. Akkor majd újnak gondolod, de közben végig érezted, csak azt hitted, már elmúlt. 

Jimin kimondja az én félelmemet is. Mi lesz, ha megtörténik? Akkor mit fogunk tenni? Az ő élete az enyémmel szinte összeegyeztethetetlen. Két külön irányba haladunk, mégis attól tartunk, hogy talán valahol megint összefutunk. 

- Lépésről lépésre - suttogom.

Igen, fájt hallani róla. Menekültem az emlékek elől és előle is, akárhányszor meghallottam a dalaikat vagy megláttam egy képet róluk. Éveken keresztül. De nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Fogalmunk sincs róla, mert mi csak alakítjuk. Bármikor jöhet egy akadály, ami romba dönt mindent.