Örökké nem eshet ✓

2.7 Fejezet

JIMIN

Először csak Jin hosszas, elég cifra káromkodását hallom. A szavait néha elmossa a háttérzaj, kell neki némi idő, míg lehiggad. 

- Tudom, hogy kérdeztem már korábban, de most újra megteszem: mi a fenének van neked telefonod? Mire szoktad használni? Ha csak a pornót nézed rajta, annak semmi értelme. 

- Nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy én azt szerettem volna. Különben sem voltam jó passzban az elmúlt néhány napban.

- Értem. Erre nyilván a legjobb megoldás, ha ignorálsz mindenkit. 

Nagyon is tisztában vagyok vele, mennyire tiszteletlenül beszélek. Már készülnék bocsánatot kérni, de ő megelőz. 

- Két okból kifolyólag hívlak. Az egyik az, hogy holnap délben egy megbeszélésre kellene összeülnünk. Amennyiben megoldható - és ha nem, akkor is -, jelenj meg. 

- Milyen megbeszélés? Miért? - nem értem, mi okból hívnának össze minket ilyen hamar. 

- Jeongguk kért meg mindenkit. Vagyis engem arra is, hogy téged értesítselek. 

Nem lep meg ezek után. Jeongguk nyilván a lehető legkevesebb interakciót akarja velem, erre pedig remek praktika, ha a meghívást Jin-nel bonyolíttatja le. 

- Rendben, ott leszek. 

- Hívásom másik oka pedig, mert úgy érzem, valamiért nem akarsz megnyílni senkinek. Szóval, ki vele, Jimin, mi van veled mostanában? 

Ez a kérdése viszont mellbe vág. Mindannak ellenére, ahogyan beszéltem vele, még érdeklődik. A viselkedésem, a miattam kialakult patt helyzet miatt megtehetné, hogy büntetésből szóba sem áll velem, Jin mégis az ellenkezőjét teszi. 

- Ez elég összetett...

- Hát, nekem van időm.

Hátra nézek Haeri-re, aki még mindig a válaszát gépeli és látszólag nagyon bele van merülve a dolgokba. A vállára simítok, mielőtt kimennék a szobából és a folyosón sétálgatva várom, hogy a szavak jöjjenek. Nehezemre esik beszélni, mivel attól tartok, bármi, amit mondanák, úgy hangzana, mint egy kifogás. 

- Először is, én sajnálom, amiért miattam kellett mindannyiunknak...

- Ezt ne! Igenis akadnak magánéleti problémák, amik túlnőnek rajtunk és sokszor kezelhetetlenné válnak. Rossz helyen kerested a vigaszod, ezen már nincs mit szépíteni. Az, hogy idáig jutottunk miatta, nos...nincs deja-vu érzésed? 

Több minden is felötlik bennem. Az első Jeongguk afférja Minsoo-val még néhány hónappal ezelőtt. Az az eset igencsak padlóra küldött minket, akkor először nem láttam kiutat a mély gödörből. A másik viszont...

- Sumin-re gondolsz? - amint kimondom, meg is bánom. 

- Őt ne merd felhozni! - Jin hangja cseppet sem változik meg, a szavai élének ellenére. - Nem tartozik ide.

- Ne harag...

- Lépjünk túl ezen a "ki sajnál mit és mit nem" dolgon - sóhajt fel. Elsétálok a folyosó végéig, bemegyek a férfi mosdóba, és, mint a filmekben, leülök a lehajtott wc ülőkére. Nevetséges. - A kérdésemmel arra akartam kilyukadni, mi van veled most? 

Előbb elszörnyedek azon, hogy zokniban mászkáltam végig a mosdóban, majd a plafonra meredek és mielőtt átgondolhatnám a szavaimat, beszélni kezdek.

- Miután hazajöttem, napokig rémálmaim voltak. Mindegyik Haeri-ről szólt, napról napra rosszabbak és őrjítőek lettek. Nem voltam képes enni, aludni vagy pihenni miattuk. Az álmokon és rajta gondolkoztam, a kapcsolatunkon, a múlton és ezért nem... Képtelen voltam a bandával is törődni, elfáradtam. Meg mivel miattam bomlottunk szét, azt hittem nem lesztek kíváncsiak rám. Tegnap éjfél után értem ide Szöulba, vissza jöttem Haeri-hez és azóta nála vagyok.