Solus - I Know What You Did Last Summer

2

Sötétben

Hazaérve egy sötét ház fogadott. Felmásztam az emeletre, majd a szobámban ledobtam a táskáma a földre. Felkapcsoltam a villanyt a fürdőszobában, majd magamat bámultam a tükörben. Hajam kócos volt, sminekemt lesírtam, kedvenc szoknyám nyakvonala kicsit elszakadt. Szemeim vörösek és dagadtak voltak a sírástól, és világos szemem szinte világított a vörös háttérben. 

Megnyitottam a zuhanyt, s ott álltam a zuhanykabin előtt, teljesen felöltözve, mivel egyszerűen nem tudtam lehámozni magamról a ruhát. Görcsös kézzel nyúltam a dzsekimért, azonban ahogy elkezdtem volna eltávolítani azt magamról zokogásban törtem kis, és csak még szorossabban öleltem magam köré. 

De olyan mocskosnak éreztem magam. Mindenhol éreztem, hogy hozzámér, s ismét elfogott a hányinger. Hirtelen a wc-kagylóhoz fordultam, s engedtem, hogy minden visszajöjjön. Könnyek futották el a szemem, s végül hagytam, hogy leesen rólam a kabát. 

Megtöröltem a számat, majd teljesen felöltözve, cipővel a lábamon besétáltam a kabinba. A hidegvíz kegyetlenül csapkodta a bőrömet, s ahogy szappanos ujjaim végig rohantak végtagjaimon, egyszerűen mindig minden visszafolyt. Nem tudtam megszabadulni a friss emlékeketől, az érintésektől, az undortól. Tudtam, hogy nem az én hibám volt, nagyon jól tudtam, hogy nem tehettem arról, ami történt. Hogy a helyes lépés az lenne, hogy feljelenteném, nade mivel?Lényegében nem csinált semmit. Csak megcsókolt. Az semmi, az nem olyan, mintha... 

Fájdalom járta át a testem, ahogy a forróra állított víz elérte a tenyeremen és a térdemen éktelenkedő horzsolásokat. Majd a körmeim által vájt csíkokat is. 

Nem tudom, hogy mikor, de egy ponton elaludtam a vizes ruháimban a fürdőszoba padlón, mivel másnap pont ugyanott keltem. Hajam kellemetlen, nedves tapintású volt, s rázott a hideg a víztől csöpögő ruháimban. Nagyot sóhajtottam, és lerúgtam magaról a tocsogó cipőt, végül sikerült rávennem magam, hogy lehámozzam magamról a viztől nehéz ruhadarabokat. Megengedtem a zuhanyt. Lanygyos víz futott végig a testemen, és kókuszos tüsfürdőmmel lassan mosni kezdtem a bőrömet. Már nem voltam akkora mess, mint előző nap este, csak hihetetlen szomorúság öntött el. 

Alig bírtam felemelni a karjaimat, hogy megmossam a hajam, hatodjára is... Fésümmel lassan bontottam ki a csomókat, és egy fél üveg kondícionáló rányomása után, végre gubancok nélkül tapadt meztelen hátamra hajam. Néha nem tudtam eldönteni, hogy az arcomon folyó könnyek a sampontól hulltak, vagy az emlékektől. 

Lemostam a hajam, és a maradék tusfürdőt, majd egy törölközőt magamra szorítva kiléptem a zuhany alól. Elzártam a vizet, és a párás tükröt egy mozdulattal letöröltem. Élesen beszívtam a levegőt, amint megláttam magam.

Vállam hátsó felén lila folt éktelenkedett az autónak csapástól, karmolásnyomok végig a karjaimon... és a mellkasomon... és a nyakamon a Caleb által hagyott lila foltok felett. Undorodva pillantottam magamra. Általában egész szépnek láttam magam, de akkor valahogy csak az undorító foltokat és nyomokat láttam, nem magam. 

A szobámban felvettem egy oversize pulóvert, és fekete pamut shortot, majd küldtem egy sms-t a szüleimnek, hogy 'jól vagyok, meg remélem, jól érzik magukat', majd belevágódtam az ágyamba. Nem volt energiám még a függönyöket sem széthúzni.. Minden sötét volt, s valahogy hideg. Magzatpózba felhúzva lábaimat próbáltam nem gondolkodni, majd ismét visszacsúsztam az álmok világába.

A legközelebb, amikor felkeltem odakint már narancsosra festett egek fogadtak. Nem is tudtam mire keltem fel, majd ahogy megfordultam rájöttem, hogy a telefonom csörgött. Kinyújtottam a kezem, és a fülemhez emeltem. 

- Igen? - szólaltam meg. Nem ismertem rá a hangomra, mélyebb és rekedt volt a sok sírástól. 

- Emma, kint parkolunk a házad előtt, jössz már? Mondd, hogy nem most keltél. - hallottam Emily távoli hangját. 

- Nem megy, nem érzem jól magam... Ne haragudj. - mondtam neki csendesen, miután megköszörültem a torkom.  

- Ne szivass! Gyere, jó lesz. Még egy utolsó buli mielőtt Kaitlyn elmegy. - volt a válasza Emilynek. 

- Emi, az igazat mondom, szarul vagyok. - mondtam ismét, és ekkor elhallgatott, s mivel nem szólt összeráncolt szemöldökkel mondtam a nevét a készülékbe. - Emi? 

- Jó, tudod mit? Leszarom. Értem nem jössz? Oké, mindegy, nade hogy Kaitlynt is semmibe veszed? Azt hittem barátok vagyunk, Emma, de most csak önző vagy. 

- Azok vagyunk, de... 

- Nem, nem érdekelnek a kifogásaid. Majd beszélünk, ha jól leszel. Szia! - mondta idegesen, és letette. Hatalmasra tágult szemekkel bámultam magam elé. Továbbra is a fülemnél tartottam a készüléket, és nem értettem mi történt. Mitől lett ilyen hirtelen ideges rám Emily? 

Nagyot sóhajtottam, majd lassan felültem. Egész nap nem hagytam el az ágyamat, így ideje volt már egy sétának. Telefonommal a kezemben kisétáltam a folyosóra, majd összegyűjtöttem a még mindig a fürdőben heverő ruháimat. A dzsekimet és a fehérneműket bedobtam a mosógépbe, a cipőm és ruhám levittem a lépcsőn. A konyha irányába vettem az utamat. Először is kidobtam a ruhám, látni sem akartam. Kinyitottam a hűtő ajtaját, majd érzelemmentes arccal bámultam a benne sorakozó kajákat. Anyám is egy volt azok közül az anyák közül, akik tökéletesen rendszerezték a hűtőiket, és mindenféle üdítővel, joghurttal, gyümölccsel, ja meg dobozolt kajával feltöltötték fel azt. 

Kivettem egy palack vizet, majd visszacsuktam az ajtót. Leültem a konyhasziget mellé és az Instagram storykat kezdtem pörgetni. A legtöbb a előző esti autós moziból volt, majd reggelik, medencézés. Emily story-ját át akartam ugrani, azonban mire elhúztam volna már elindult a videó. Már megérkeztek Caleb házához, melyből hangosan szólt a zene. A következő kép ő és Kaitlyn vigyorogva selfieznek, a harmadik ő, Kaitlyn és Caleb egymást ölelve nevetnek. Görcsbe ugrott a gyomrom, s lecsaptam a telefont. 

Erősen ökölbe szorítottam az ökleimet, és próbáltam nyugodtan lélegezni. Wow, nem hittem volna, hogy ilyen hamar viszont látom majd a srácot... 

Felálltam és a telefonom otthagytam az asztalon. Átvágtam a nappalin, majd az üvegajtót elhúzva kiléptem a hátsó teraszunkra. Az erdőből áradó hideg levegő kellemesen simogatta az arcomat. A Nap már teljesen lehanyatlott a hegyek mögött, s bár még sugarai látszódtak. az ég már lilába fordult.

Letettem a cipőm száradni a kerítésre, majd leültem a nyikorgó fa teraszra, és a fák feletti eget bámultam. Olyan nyugodt volt minden. Általában szombat esténként a szüleim áthívtak pár munkatársat, vagy barátot, és grilleztünk, de mivel épp nyaralni voltak, így ez elmaradt. Elvileg szerdán jönnek majd haza, így addig van időm öszeszedni magam. Pont elég idő...