Solus - I Know What You Did Last Summer

17

Kaitlyn

Reggel kissé zavarodottan keltem fel a szobámban. Először nem emlékeztem, hogy kerültem fel, majd eszembejutott minden az előző estéről. Arcomat elöntötte a vörös pír, s tenyeremmel takarva azt dőltem vissza a csillámporral bemocskolt párnáim közé.

Előző este, vagyis aznap hajnalban Jacob megérkezett Damien kocsijával, hogy hazavigye. Olyan egy óra körül lehetett, s mielőtt kikísértem volna, Damien elkapta a derekam, és magához húzott, hogy még utoljára megcsókoljon. Mosolyogva nézett le rám, s mondott valamit, majd elment.

Minden olyan hihetetlennek tűnt, és nem bírtam elhinni. Kikeltem az ágyamból és ledobáltam a mosásra váró párnáimat a földre. Fáradtan dörzsöltem meg az arcom, majd átsétáltam a fürdőbe, ahol észrevettem, hogy az ajkaim egy részét elkent, fekete festék fedte, s ekkor bizonyosodott be számomra, hogy nem álmodtam az estét.

Vörösödő arccal vigyorogtam magamra, majd végül a földredobva a ruhámat - mivel volt annyi eszem, hogy a szárnyakat levegyem - s beszálltam a zuhany alá. A legviccesebb része az egésznek, hogy még a sampon habja is tiszta csillámpor volt, s egy jó fél órán keresztül szenvedtem azzal, hogy mindenhonnan eltávolítsam a makacs anyagot.

A reggeli zuhanyomat követően egy órát takarítással töltöttem, mindent lehuzatoltam, és a felporszívóztam a csillámporral telített szobámat. Reggel 9 óra volt, s élveztem a szabadnapomat. Ms. Pitsbury egy másik ország hagyományait tisztelve, halottak napja alkalmából zárvatartotta boltját a hétvégére, így nem kellett bemennem.

Épp a reggelimet készítettem, amikor kinyílt a garázsunk ajtaja, és egy magas nő lépet be hosszú hajjal, és alakrasimuló ruhában. Természetesen felsikoltottam, melyre a nő is felsikoltott, s ekkor esett le, hogy az anyám az.

- Jézusom, anya, a szívbajt hozod rám! - kaptam a szívemhez, majd szomorúan néztem le az öngyilkosságot elkövetett szendvicsemre. Persze, hogy a dzsemes felével lefele csapódott a földbe.

- Ne haragudj, Édesem. - nézett rám bocsánatkérően anyám, majd levette a parókáját. Korához képest még mindig baromi jó alakja volt. Végül apám is besétált, aki végre eltűntette a felragasztott bajszát.

- Jó reggelt, Emma. - köszönt, és leült a reggeliző asztalhoz. Félmosollyal az arcomon néztem rájuk, s a már elkszített rántottát letettem az asztalra. - Ó, ezt nekünk?

- Gondoltam éhesek lesztek. - vontam meg a vállam, majd anyu adott a fejemre egy puszit és elvette a kávéskannát.

- Köszönjük, kincsem... Ó? - piszkálta meg a hajamat. - Még egy kicsit csillámporos vagy.

Fáradtan néztem fel rá, és közöltem, hogy feladtam.

- És milyen volt a parti? - kérdeztem miközben egy újabb dzsemes oldalt keltem, és összeillesztettem a mogyoróvajas oldallal.

- Kellemes, meglepően szórakoztató. - felelte az apám miközben beleivott a kávéjába. - Anyád meglepően jól táncol.

- Mi? Táncoltatok? - kerekedett el a szemem.

- HAmár egyszer az Adams-eknek öltöztünk. - vonta meg mosolyogva a vállát anyám, s én csak nevettem. - Neked milyen estéd volt?

- Jó, Zoé és a kis barátnői nagyon édesek voltak. - feleltem sunyin, kihagyva a másik felét az estének.

Még beszélgettünk meg ebéd készítés után leültünk kajálni. Ebédet követően már épp felindultam volna a lépcsőn, amikor csengettek az ajtón. Kíváncsian néztem a szüleimre amolyan 'vártok valakire?' fejjel, de ők csak megvonták a vállukat.