Solus - I Know What You Did Last Summer

15

Mixed signals 

Hétfőn kémián Damient mellém ültették, és meglepően morcos és hangtalan volt. Összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá, de ő nem nézett az irányomba. Csináltam volna valamit a hétvégén, mely felidegesítette? Össze voltam zavarodva.

Beleöntötte a lombikba a kiszabott mennyiségű folyadékot, és leírtam, hogy a folyadék átlátszóból rózsaszínre változott. Damien rám sem nézett, csak unottan írogatott a lapjára random szavakat és képleteket.

- És mit csináltál a hétvégén? - kérdeztem, miközben vártam, hogy a tankönyv szerinti következő változás bekövetkezzen. Várakozóan néztem rá, de ő egy ideig figyelmen kívül hagyott.

- Nem sok mindent. - válaszolt mogorván, és ekkor mély levegőt vettem. Rám sem nézett, és minimális válaszokat adott. Kezdtem én is idegessé válni Damien stílusa miatt.

A folyadék ismét színt váltott, így lejegyzetme a megfigyelésemet, és elvileg végeztünk a kísérlettel. Leírtam mindent a lapra, majd leugrottam a székből s a táskámba mindent besöpörve elindultam a tanári asztal fele.

Levettem a köpenyt meg a szemüvegem, és a tanárnak átnyújtottam a jegyzetem. Miközben olvasta, egy gyors pilantást vetettem Damien irányába, de ő továbbra is makacsul az előtte heverő papírlapot bámulta.

- Ez tökéletes Ms. Coldstone. Egy lépést még beleírhatott volna, de szép munka. - mosolygott rám a tanár, én pedig bólintottam.

- Köszönöm.

- Ha szeretne most elmehet, nem kell megvárnia míg a többiek is végeznek. - tette el egy mappába a a papíromat. Ismét megköszönötem, majd egy gyors viszlát után, elhagytam a termet.

Fogalmam sem volt, hogy mi ütött Damienbe. Pénteken a levegőbe emelgetett, meg megforgatott, hétfőn meg ignorált. Érti valaki a fiúkat? Csak mert én nem.

A szekrényemnél a kémiát kicseréltem a történelem cuccomra, és már indultam is Ms. Sage órájára. Csöngetést követően Damien besétált pont a tanár érkezése előtt, és levágódott a mögöttem levő padba. Aznap a francia forradalommal foglalkoztunk, és nagyon érdekes lett volna, ha Damien sötét kisugárzása nem vonja el a figyelmem. Hihetetlenül bosszantott, mivel nem tudtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot.

Matek után idegesen rágcsáltam a PB&J pirítósóm az ebédlőben, majd az asztalomhoz levágódott a bajos trió. Megdörzsöltem a halántékom, és egykedvűen bámultam az asztal másik oldalán ülő lányokra.

- Igen? Ma mi a probléma? - ráztam a fejem.

- Te mondd meg. - támasztotta a fejét Liv az asztalon.

- Nézd ma se kávét nem öntöttem a cipődre, sem Calebbel nem "kavartam" - tettem macskakörmöket a levegőbe. - szóval fogalmam sincs, hogy mivel csesztelek fel.

- Úgy hallottam Te meg Damien randiztok. - mondta én pedig felvontam a szemöldököm.

- A húgára vigyázom, az nem hiszem, hogy randinak számít. - feleltem neki. Sarah meglepően csendes volt, nem is nagyon nézett fel. Wow, legalább nem vett részt az aktív bullyingban.

- Szóval így próbálod elérni, hogy megkedveljen. De kreatív... - forgatta a szemét Nina, én pedig mély levegőt vettem. Damien seggfejkedett, Liv segfejkedett, túl sok idegesítő tényező volt már a napomban.

- Liv, szarok bele mit gondol rólam Damien, meg ez az egész suli is. Leszarom. Elég volt. Csak szeretnék nyugodtan végezni az idióta tinidrámák nélkül. - fakadtam ki, mivel ismét nagyon nyomott volt minden, és nem szerettem a feszültséget. Kicsit fennhangon jelentettem ki mindezt a közelünkben levő asztaloktól felénk fordultak. Nagyszerű. Liv meglepetten bámult rám, és úgy tűnt Sarah mondana valamit, de végül nem tette.