Solus - I Know What You Did Last Summer

28

Akkor, beszélünk? 

Fél nyolc után elköszöntem a szüleimtől, és elindultam Cole-khoz. Kicsit jobban éreztem magam, hogy beszéltem a velük. Jobb volt érteni a motivációjukat, de nyilván nem értettem teljesen egyet azzal, ahogy az egészet elintézték... 

Mondjuk, lehet igazuk volt. Lehet nem esett volna jól visszamenni ugyanabba az iskolába januárban. Lehet, így a legjobb.

Damien karácsony óta nem keresett, és lehet önző, de megfeledkeztem róla az utóbbi napokban. Mentségemre, elég sok minden történt, amit fel kellett dolgoznom... 

Leparkoltam a nagy ház előtt, s felvettem az anyósülésről a Zoénak szánt ajándékot és a táskám, majd kiszálltam. Felsétáltam a kis úton a házig, majd csengettem.

Pár pillanat után kinyitódott az ajtó, s megjelent Mrs Cole. 

- Emma, szevusz! Jó újra látni! - nézett rám boldogsággal az arcán, majd megölelt, mely számomra nagyon furcsa volt, de persze visszaöleletem. 

- Jó estét, Mrs Cole. - köszöntem. 

- Gyere beljebb! - mondta, ahogy tágabb tárta az ajtót, s én beléptem. - Köszönöm, hogy elvállaltad még így szilveszter este is. 

- Ugyan, nem igazán volt semmi tervem. - feleltem, ahogy levettem a cipőm, és felakasztottam a kabátomat. 

- Áh, többet kellene járnod szórakozni. - nézett rám mosollyal az arcán Mrs Cole. 

- Talán jövőre. - válaszoltam, és a nő gyengéden nevetett, s beljebb sétáltunk.  

A nappalijukban egy gyönyörű karácsonyfa állt, de úgy láttam, hogy Mrs Cole jobban élvezte a minimálisabb dizájnokat. Anyám teljes parádéjájának az ellentéte.

- Zoé! Itt van Emma! - kiabált fel a lépcsőn a nő, majd rám nézett. - Nem tudom mi ütött belé, általában mindig előre lent van. 

- Ó, semmi baj, legalább nem fog megunni az este végére. - mosolyogtam a nőre.

- Hogy telt a karácsony Emma? - kérdezte, és nagyon jól tudtam, hogy beszélt anyámmal az iskola perelésről szóval csak megvontam a vállam. 

- Nem volt rossz. Önöknek? 

- Igazán remek volt. Kivételesen az egész család részt tudott venni, úgyhogy kicsit sokan is voltunk... - nevetett kedvesen.

- Ezt igazán jó hallani. - mosolyogtam, majd csak a nappaliban álldogálva vártam, hogy lejöjjön Zoé, azonban a kislány sehogy sem akart előjönni.

- Ne haragudj, felmegyek rájuk nézek. - sóhajtott Mrs Cole. - Addig nyugodtan foglalj helyet. 

- Köszönöm. - bólintottam, a nő pedig ott hagyott a nappaliban. Odaléptem a kanapéhoz és leültem, majd csak vártam. 

- Nem... Nem hamarosan indulunk. Igen. Remek, akkor ott találkozunk. - hallottam Mr Cole hangját a konyhából. Olyan fura volt ott ülni egyedül egy viszonylag idegen család nappalijában.

- Ó, szervusz Emma. - lépett be a nappaliba Mr Cole. 

- Jó estét. - néztem fel rá kínos mosollyal az arcomon. 

- Ne haragudj ezért a kis közjátékért, Zoé kissé megsértődött, hogy a bátyja nem vitte magával. - vette fel a kezébe egy székre kiterített zakóját. 

- Semmi probléma nincs, tényleg. - mondtam, majd felálltam, ahogy megjelent Mrs Cole az ajtóban. 

- Mindjárt lejön, de nekünk indulnunk kell, megoldod Emma? - kérdezte a nő.