Solus - I Know What You Did Last Summer

29

Kirándulás

Meglepetésemre, egész könnyen meggyőztem a szüleimet a kis kirándulásról. Mely persze szöget ütött a fejembe, tekintve, hogy hagytak hét 16-17 éves tinit egyedül tölteni két napot a hegyekben egy kabinba, de nem hagytak visszamenni ugyanabba az iskolába. 

Na mindegy, késő már lodikát keresni a felnőttekben... 

Mr Adams kevésbé volt annyira meggyőzhető, azonban amikor meghallotta, hogy a szüleim engem elengednek, plusz Kaitlyn unokatesója is ott lesz, kissé megnyugodott és belegyezett. 

Ó, igen, Mark is jön. Kaitlyn azt mondta, hogy jó fej, szóval hittem neki... Persze, közöltem Damiennel is, miután hozzáadtam a fiút a group chatünkhöz, melynek a neve ✨The Cabin in the woods✨ volt. Mert igen, szerettük a drámát. 

Kaitlyn csütörtök este nálam aludt, mivel úgy alakult, hogy két kocsival megyünk. Damien Jacobot és Livet hozta, én a barátnőimet és Markot, akit terv szerint Huntervillben vttünk fel. 

Pénteken 7-kor indultunk el Kaitlynnel. Ő vitte be a Damien által megadott adatokat a GPS-be, majd miközben a szüleimnek integettünk, elindultunk. 

Anya megengedte, hogy a nagyobb kocsit vigyük el, mivel számított rá, hogy valószínűleg túlpakolunk. Na ja, két napos kirándulás, és velem együtt négy lány utazott a kocsiban, valószínű volt, hogy kell a nagyobb rakodótér, plusz, hogy kényelmesen elférjünk jobb ötlet volt a nagyobb jármű. 

Sarahék villája volt az első hely, ahol megálltunk. Hunterville és Rosewood között volt egy hatalmas birtok, Sarah családjáé volt, azonban sosem vezettem fel a villához. 

Mintha a királyi családot mentem volna meglátogatni. Először is, egy hatalmas fémkapu tárult ki előttünk, ahogy felfele hajtottunk, majd végig vezettem egy hosszú, örök zöldekkel keretezett úton.

- Azta... - sutottogta Kaitlyn, ahogy megálltunk a hatalmas, gazdagon díszített villa előtt. 

- És még azt hittem az én családom volt gazdag. - feleltem a ki nem mondott szavakra. Kaitlyn az ablakra tapadva nézett kifele, ahogy egy fekete öltönyös férfi lesétált a lépcsőn. 

Mind a ketten kiszálltunk. 

- Jó napot! - köszöntünk az öltönyösnek, aki szintúgy üdvözölt minket. Mivel láttam, hogy két táskát cipel a kocsi mögé sétáltam, és kinyitottam a csomagtartót. 

A férfi bepakolta a táskákat, majd hangos visítás törte meg a birtok csendjét; Théa boldogan rohant le a lépcsőn és szorosan megölelte Kaitlynt, majd engem is. 

- Úr Isten, annyira hiányoztál. - ölelt magához a lány, majd  láttam, ahogy Sarah magabiztosan lesétál egy kicsi hátizsákkal a vállán, szövetkabátban. Megköszönte az öltönyös segítségét, majd hozzánk sétált.

- Jó újra látni. - öleltem meg a lányt, aki először lefagyott, majd vissza ölelet. Egyikünk sem volt a legjobb az ölelésekkel.

- Szintúgy. Hogy vagy? - nézett le rám hipnotikus szemeivel. 

- Jobban. - feleltem, s halvány mosoly jelent meg az ajkain, majd bólintott.  

Hamarosan beszálltunk az autóba. Théa középre, Sarah az anysülés mögé ült, s intett, i guess, a komornyiknak?

Hunterville-ig fantasztikus utunk volt. Hangosan szólt a zene, énekelgettünk és csak overall, jól szórakoztunk. Huntervilleben elég sokáig keveregtünk, mivel egy körforgóban rossz utat választottam, mivel félre értettem, amit a GPS mondott a zenén keresztül, de végülis odaértünk a kellemes kertvárosi részébe a városnak.