Solus - I Know What You Did Last Summer

19

Szarvas

Anyám tipikusan az az ember volt, aki már novemberben elkezdett karácsonyi díszeket pakolni mindenhova. Nem mintha panaszkodtam volna, mert szerettem a karácsonyt, azonban most egy kicsit stresszelt.

December 16. Ez volt kitűzve a bemutató napjának, szóval már csak három hetünk maradt, és a próbák egyre intenzebbé váltak. És mivel mindenki stresszes volt, emiatt mindenki sokkal többet rontott, mint szokott. Persze, tudtam, hogy ez normális, de egy kicsit ijesztő volt.

Mrs. Pitsburyvel is sok időt töltöttem, s vadul csomagoltuk a könyveket. Meglepően sokan rendeltek karácsonyra köteteket. A bolt is karácsonyi díszekben csillogott, s a munkaruhám részét már egy mikulás sapka is képezte, szóval elég furán éreztem magam, de a karácsony-vibért bármit.

A suliban fura volt. Az emberek egy része stresszelt a december eleji félévzáró vizsgák miatt, de közben már mindenhol ott lebegett a karácsony közeledte. Nomeg, mivel az utolsó tanítási nap 21 volt a téliszünet előtt, már mindenki vadul kereste a párját a bálra.

Valamelyik nap ebédnél arra döbbentem rá, hogy új barátiköröm lett. Damien mindig velem kajált, emiatt Jacob is hozzánk csapódott. Kaitlyn is gyakran velem volt, mivel Livet, aki Emily-ék asztalánál ült nem igazán tudta elviselni. Mindezek mellett Théa és Sarah is velünk ültek, és furcsa volt. Egy új társaság alig fél év alatt, s furcsamód, ha Caleb nem teszi azt, amit tesz lehet sohasem beszélek a körülöttem ülőkkel.

- Hé, Emma, van kedved hozzá? - csetingetett Sarah az arcom előtt.

- Mi, bocsi... Elbambultam. - mondtam, s Damien a hátamra simított.

- Azt kérdeztük, szeretnél-e velem és Théaval elmenni Huntervillebe karácsonyi ajándékokat venni. - küldött felém egy nyugodt mosolyt Sarah. Fura volt, hogy megváltozott a viselkedése. Pedig nem is tudta az igazat...

- Persze, mikor? - bólintottam.

- Pénteken suli után rögtön megyünk, ha neked is jó. - harapott bele almájába Théa.

- Kaitlyn, Te nem jössz? - néztem fel a türzik szemű lányra, aki óvatosan megrázta a fejét.

- Ó, nem, a rendőrségen segítek aznap. - felelte, és én nem feszegettem a kérdést, mivel nagyon jól tudtam, hog mire céloz. Félmosolyra húztam az ajkam.

- Akkor, hármasban?

- Minket meg sem kérdeztek? - biggyesztette le az ajkát Jacob, és Kaitlyn hátba veregette.

- Édesem, nem hiszem, hogy Te részt akarsz venni ebben. - rázta a fejét Kaitlyn, majd megszólalt a figyelmeztető csengő.

Mind fájdalmasan felnyögtünk, majd felálltunk az asztaltól. Még megbeszéltük, hogy órák után próbálunk, majd elköszöntem Kaitlyntől, mert őt aznap már nem láttam.

Damien és én kézenfogva sétáltunk a folyosón, fel a lépcsőkön.

- Mind gondolkozol? - kérdeztem tőle csendesen.

- Ó, semmi különösen. - rázta meg a fejét, majd lemosolygott rám. - Rendben leszel Théával meg Sarahval?

- Persze, miért ne lennék? - néztem fel rá ártatlanul.

- Sarah kb. egy hónapja még halálra szekált, s most meg puszipajtások vagytok... - összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá.

- Nem vagyunk puszipajtások, de azért vele egész jóba voltam előtte is. - húztam el a szám, de a válaszom nem igazán hatotta meg. - Nem lökhetek el mindenkit, aki valaha rosszat mondott rólam.