Solus - I Know What You Did Last Summer

4

Kerti party

Augusztusba fordulva az idő rohanni látszott. Emilyvel a hónap eleji vitánkat követően nem beszéltem, Kaitlyn pedig alig volt elérhető. Egyszerűen egyedül maradtam.

Egy ideje már szombatonként is bejártam a boltba, mivel ténylegesen nem volt jobb dolgom. S bár a szüleim hétvégente nem dolgoztak, mégsem csináltunk közös programokat, kivéve persze az esti grilleket. 

- Jó reggelt. - futottam le a lépcsőn. A szüleim már az étkezőasztalnál ültek, és reggeliztek. 

- Jó reggelt Kincsem, hogy aludtál? - kérdezte az anyám mosollyal az arcán. 

- Jól, köszi. - feleltem, és megtöltöttem a kulacsomat jéggel, majd vízzel.

- Nem lesz meleged pulóverben? - nézett fel apám a tabletjéből. Az utóbbi hetekben általában a hatalmas pulóver és rövid nadrág kombóban utaztam. De már kitaláltam egy autómatikus választ. 

- Nem, a boltban mindig hűvös van. - feleltem, miközben bedobtam a kenyeret a pirítóba.  - Ti mit csináltok ma?

- Szerintem kitakarítjuk a kertet, és ó, nem is mondtam, áthívtam egy kollegámat vacsorára, szóval ha szeretnél csatlakozhatsz. - mondta anyám mosollyal az arcán. 

- Hányra jönnek? - kérdeztem vissza, majd a konyhapultra felállva lehalásztam a dzsemet és a mogyoróvajat a szekrény egy magasabb polcáról. Anyám és apám is magasabb volt nálam, így a házban minden elég magasan volt. Őszintén nem értem, hogy lehetséges az, hogy én 5'3 maradtam, míg az apám 6'2 anyám meg 5'9... 

- Olyan 6 körül. Az pont jó, nem? Úgyis hétvégén 5-kor zártok. És akkor még lesz időd átöltözni is. - nézett rám reményteljesen az anyám. 

- Miért kellene átöltözni? - vontam fel a szemöldököm, miközben mogyoróvajat kentem a pirítósomra. - Ilyen fancy társaság? 

- Így is mondhatjuk, és annyi szép kis ruhád van, egyet sem hordasz. Hetek óta csak pulóverekeben láttalak. Van az a szép fehér-rózsaszín virágos nyáriruhád, szerintem az pont jó lenne. - mondta, miközben lapozott egyet az előtte heverő könyvben, így nem láthatta, hogy egy pillanatra megáll a kezem a levegőben. Július óta nem volt rajtam az a ruha, nomeg ha minden igaz, akkor az már a szeméttelepen pihent, egy kupac alján. 

- Ajj, anya, ez a VSCO stílus, ez így menő. - próbáltam könnyed hangon megszólalni, és elterelni egy kicsit a témát. Összehajtottam a PB&J kenyerem, és két háromszögre vágtam, majd egy szalvétával együtt belecsúsztattam az újrafelhasználható műanyag zacskóba. Mert védjük a teknősöket, duh.

- Jól van, viszkó, szerintem tudsz te viszkó lenni nagy pulóverek nélkül is. - mondta anya, én meg csak a szememet forgattam. 

- Mindegy, majd meglátom, most megyek, le fogom késni a buszom. - dobáltam be a táskámba a cuccaimat. 

- Hogyhogy nem biciklizel? - nézett fel apám. 

- Elszakadt a fék rajta, majd ránéznél kérlek? Köszi. Sziasztok! - daráltam le mindent egy levegővel, majd kirohantam a házból. Gyors busz utat követően, leszálltam a központban, és a kávézóban megejtett megállómat követően, elsétáltam a könyvesboltba. 

Kinyitottam az ajtót, majd megfordítottam rajta a 'nyitva' jelet. 

Augusztustban reneteg könyvbemutató volt, mely elég sok vendéget vonzott, de egy átlagos hétvégén kevesebben fordultak meg a boltban. Egész nap olvastam, és pár órát dolgoztam a fenti polcokon. Délután hallottam, hogy csilingel az ajtó, de természetesen akkor én pont egy szekrény tetején ültem.