Solus - I Know What You Did Last Summer

3

A könyvesboltban

Vasárnap nem mentem templomba. Nem tudtam rávenni magam. Kaitlynnek küldtem egy 'jó utat' üzenetet, de Emilyvel szombat óta nem beszéltem. 

Hétfőn kénytelen voltam elhagyni a házat. Nem hagyhattam Mrs. Pitsbury-t egyedül a bolttal. Reggel vettem egy zuhanyt, annak ellenére, hogy az előző nap este vagy háromszor lezuhanyoztam. A térdeimen már bevarrosodott a seb, azonban a tenyeremen folyamatosan felszakadt, mivel pont a hüvelykujjam melletti Vénusz-dombot sértettem fel. Ami a karmolásokat illeti a kezeimen, még mindig látszódtak, így úgy döntöttem, hogy a legnagyobb pulcsimat veszem fel. 

Nem akartam, hogy bárkinek bármi változás feltűnjön, így a pasztel sárga pulóverembe bújtam, mely kb. a combom közepe felettig ért. Felkaptam a farmer shortomat, majd a teraszról behoztam a már megszáradt, fehér Conversem. Magas copfba kötöttem a hajam, majd megálltam a hallban helyezkedő tükör előtt. 

Nem változott semmi... Legalábbis nekem nem tűnt fel. A tükörképem kedvetlenül bámult vissza rám. Egyik ujjammal kicsit feljebb toltam a szám szélét, ezzel egy nagyon erőltetett mosolyt elérve. Egy pár pillanatig elhittem neki, hogy nincs baj, majd ismét leolvadt az arcáról a mosoly. Megráztam a fejem. 

A telefonom lockscreen-jére pillantottam. Eredetileg a időt akartam megnézni, de máson akadt meg a szemem. Totál el is felejtettem, hogy egy hármunkról készült képet állítottam be. Még a suli végén csináltuk, de olyan távolinak tűnt... 

A konyhában felmarkoltam a kulacsaimat meg a szendvicset, amit készítettem magamnak, majd egy pillanatig elidőztem azon, hogy melyik járművel menjek. A kocsit nem akartam elvinni, nem szívesen vezettem, de biciklizni sem akartam. Ismét az órámra pillantottam, még volt időm elérni a buszt. 

Gyorsan felkaptam a kulcsaimat, majd kisiettem a lakásból, bezártam az ajtót, s lefutottam a kocsifeljárón. Körbenéztem, majd átszaladtam az úton a közeli buszmegállóba. Egy-két percen belül már a buszon ültem. Össz-vissz 3 megállót utaztam, mely egész kellemes volt. Érdekes volt figyelni, ahogy a boltok lassan nyitnak, emberek köszönnek egymásra az utcán... 

Ahogy megállt a busz már le is ugrottam róla. Egy ici-picit késésben voltam aznap reggel, azonban úgy döntöttem, hogy beugrok a kedvenc kávézómba útban a könyvesbolt fele. 

- Jó reggelt! - köszöntem a pult mögött álló nőre, aki mosolyogva köszöntött. Kértem két kávét, s amíg várakoztam, a piciny kávézóban üldögélő emberekre pillantottam. Annyira nem voltunk kis város, hogy mindenki ismerjen mindenkit, de voltak arcok, melyeket már annyiszor láttam, hogy szinte ismerősnek tartottam őket. 

- Tessék. - tette le elém a két kávét a mindig mosolygó nő.

- Köszönöm. - mosolyogtam vissza, majd mielőtt elindultam volna, még utánam szólt. 

- Várj, Te Mrs. Pitsbury könyvesboltjában dolgozol, nem? - kérdezte, én pedig meglepve fordultam vissza. 

- Igen? 

- Nagyszerű! - ugrott fel, és egy pillanatott kért. Elfutott valahova hátra, majd egy könyvvel a kezében tért vissza. - Megmondanád Mrs. Pitsbury-nek, hogy köszönöm a könyvet? Mindig elkerüljük egymást. - döntötte oldalra a fejét mosolyogva, majd átnyújtotta a könyvet. 

- Persze! - feleltem mosolyogva, majd a hónom alá csaptam a könyvet, és elköszöntem. 

Igazából nem tudtam, hogy sikerült elkerülniük egymást, hiszen a boltjaik ugyanazon az utcán foglaltak helyet. Konkrétan pár száz méternyire. Pár perc múlva belöktem a könyvesbolt ajtaját, és a jól ismert csilingelés megindult a fejem felett.