Solus - I Know What You Did Last Summer

9

Átlag napok

Az igazat megvallva, teljesen helyes volt  az elképzelésem a gimiről. Lassan előkerült az a fele, amit csak akkor láttál, ha nem voltál népszerű vagy nem volt meg a falkád. Ki voltál szolágltatva a keselyűknek, és én ezt első kézből tapasztaltam. 

Liv és a sleppje igen kitartónak bizonyult a bullyinggal, és meglepően kreatívak voltak. Azonban már az első héten volt egy nap, amikor megúsztam bármi féle attrocitás nélkül. 

Egyrészt, szerda este szétment az egyik pompom lány, meg egy nagyon népszerű kosaras srác. Mindenki tudta, hogy egy hét kérdése és újra összejönnek, de csütörtökön ezen csámcsogott a suli. Másrészt, aznap Liv és Sarah a kosarasok asztalánál ültek, és ha jól láttam Liv igen agresszívan próbált Damiennel flörtölni. Engem nem zavart, legyenek csak egymáséi, legalább aznap nem kellett a cuccaimat kimosni semmiből. 

A tanárokat egészen kedveltem. Mr. Bloodburn, a neve ellenére nagyon kedves embernek bizonyult, és előszeretettel ajánlott nekem könyveket. Mindig izgatottan beszélgetett velem arról is, hogy a lányának mennyire tetszett az általam ajánlott könyv. Igazából, még új volt a városban az egész családja. A feleségével meg három gyerekével költöztek ide a nyáron. Persze, ezt Ms. Pitsbury-től tudtam meg, aki mindig tudtam mi a new tea. 

Ami Ms. Pitsburyt illeti, suli után általában bementem a boltba, ha megkért rá, hogy segítsek, de általában szombaton és vasárnap dolgoztam csak. Hiányozni kezdett a nyár, mégha eddigi életem legrosszabbja is volt. 

Péntek reggel Ninaval és Sarahval volt francia órám. Amint megláttam őket a terem hátuljában legszívesebben kiszaladtam volna, de csak sóhajtottam, és leültem az első padok közé. Kivettem a táskámból a francia könyvem, és vártam, hogy megérkezzen a tanár. A telefonomat már eltettem, és aznap nem hoztam magammal könyvet, mert úgyis tudtam, hogy az ebéd-szünetem a könyvtárban fogom tölteni. Hihetetlenül jó búvóhelynek bizonyult. 

A francia nagyon hamar eltelt, egy lány beszélt főleg, aki Franciországban töltötte a nyarát, és felvett egy olyan akcentust, amitől alig értettem meg, hogy miről beszél. Igyekeztem odafigyelni viszont, mert bunkóságnak éreztem az ignoranciát, plusz boldog voltam, hogy nekem nem kellett beszélnem. Mióta nem voltam közkedvelt személy a suliban, mindig félve szólaltam meg az órákon, mert bármit mondtam azt valahogy sikeresen ellenem forgatták. 

A következő órákon egészen változott a csoport, azonban az ebéd előtti történelmen azt hittem felakasztom magam. A teremben üldögéltem már egy ideje az ablak mellett, amikor Emily, Kaitlyn, de még Caleb is besétált az ajtón. Gyors szemkontaktus után Kaitlynnel elkaptam a fejem és visszafordultam az előttem heverő füzetemhez, melyben random rajzok sorakoztak állatokról, tárgyakról, arcokról, amiket láttam az utcán. 

Hallottam, hogy halkan valamit súg Caleb Emilynek, ő meg felnevet. Hála az égnek viszonylag távolabb ültek le tőlem, így nem láttam őket az óra alatt. 

Becsengetéskor egy magas, afroamerikai nő sétált be az ajtón. Haja, bár rövedebbre volt vágva, könnyedén vette körül arcát. Színes, absztrakt formákkal telített ruhát viselt magassarkúval, s kezében egy történelem atlaszt tartott meg a tankönyvet. Ezeket ledobta az asztalra, ezzel elcsendesítve az osztálytermet, majd krétát ragadva felírta a nevét a táblára. 

Nagy, kövér betűkkel állt a táblán a név: Ms. Sage. 

- Jó napot, osztály, a nevem Ms. Sage és én fogom tartani a Amerikai kultúra és történelem óráitokat. Elnézést kérek a hétfői elmaradt óráért, nem valószínű, hogy többször elő fog fordulni. - csapta össze a kezeit. Majd folytatta. - Szeretném, ha tankönyvet kinyitnátok a... 24. oldalon, és kezdjük is. Már így is egy órával megcsúsztunk.