Solus - I Know What You Did Last Summer

23

Bruises

A vasárnapot pihenéssel töltöttem, és igyekeztem nem sokat mocorogni, mivel tudtam, hogy hétfőn próba van, és szerettem volna a legtöbb gyógyulást kihozni az egy napomból.

Azonban hétfő délután rájöttem, hogy nem használt túl sokat az az egy nap pihenés. Testnevelés órák alól eleve felmentést kaptam Januárig, és Calebet kiírták egy hét otthoni pihenésre, és ugyanúgy januárig nem sportolhatott. Ami neki őszintén elég nagyobb bűntetés volt focista létére.

Hétfőn besétáltam az előadóba a tipikus croptop-leggings kombómban, azonban most elég sokan megbámultak. Mindenki a fellépő ruhában volt, mivel meg akartuk nézni, hogy kell ill. lehet-e még valamin variálnunk.

- Emma, jézusom, veled meg mi történt? - nézett rám Geoge, ahogy a szemét le sem vette a hasfalamról.

- Csak egy kis baleset. - dobtam le a táskám vidáman, és egy gyors pillantást vetettem Sarahra és Théára, akik tudták, hogy mi történt. Természetesen, a pletyka terjedt a városban, és petíciókat indítottak az erdőírtás ellen, mely fantasztikus volt, de szerettem volna, ha a nevem kimarad az egészből. Azonban, nem mi irányítunk mindent, nem igaz?

- Oké, srácok! Ma, elpróbáljuk az egészet, és kisimítunk minden olyan részt, mely nem tökéletes. A fénytechnikussal sikerült elérnem, hogy bejöjjön a próba végére, és segítsen a színekkel játszani, szóval hozzuk ki a legtöbbet a mai próbából is. - adott lelkesítő beszédet Théa, és mindenki egyetértett.

Én a színpad előtt álltam és figyeltem a mozdulatokat, s igyekeztem mindenre odafigyelni. Az első teljes 8 perc alatt nem mondtam semmit, azonban ahogy újra és újra próbáltuk, akár részere lebontva is, igyekeztem mindenkinek megmondani, ha volt javítani valója.

A három főszereplő, amúgy fantasztikusan végezte a dolgát, egy-két esetben viszont beleszóltam, mivel tudtam, hogy Théa mit akar, és a lehető legközelebb akatam kerülni az elképzeléséhez.

- George, lépj ki egy kicsit jobban, és akkor nagyobb biztonsággal tudod tartani magad. - mondtam, amikor harmadjára esett el egy ugrást követően. Két lihegés közepette felmutatta a hüvelykujját, én pedig tovább néztem a Théaval való táncát.

Sarah mellettem állva figyelte őket, majd miután a páros végzett átbeszéltük, hogy mit kell még javítani. Aztán Sarahval együtt felmentem a színpadra, és Théa kommentárjával próbáltuk összerakni a szóló végét, mivel nem tetszett neki.

- Oké, és mi lenne akkor, ha - álltam be a pozícióba, ahogy Sarah felfele nyúlik, mely kissé húzta a bordáimat, de igyekeztem ignorálni. - amikor te elindulsz fele, ő megijed. Elvégre, Te vadul közelítesz, felvéve dolgokat a toxikus kapcsolatodból. - pörögtem icipiciket, mellkasra zárt karokkal.

- Aztán, csak összehúzott testtel kimegyek? - utánzott Sarah, és elbújt a függöny mögött.

- Aha, és mondjuk, amikor elindul a zene, visszadugod a fejed. - Sarah kidugta a fejét egy groteszk grimasszal az arcán halk nevetést kihúzva a többiekből. - és a mostmár óvatosabb Théaval folytatod a megbeszélt táncot. Eleve az a lényege, hogy Te megtanulj türelmes lenni és kötődni, ő pedig megtanuljon finom és kedves lenni.

- Oké, vágom. Elpróbáljuk? - nézett rám Sarah én pedig bólintottam, majd lesétáltam a többiek mellé, és onnan néztem a Théával való táncát. Szívem hangosan vert az izgalomtól, amikor Théa Sarah fele futott, majd felugrott a lányra, és együtt pörögtek. Amint vége volt kifújtam a levegőt. A múltkor elestek, és nagyon aggódtam értük.