Solus - I Know What You Did Last Summer

5

Babysitter

Péntek este elköszöntem a szüleimtől, majd beültem a kocsimba, azonban mielőtt elindítottam az autót mély levegőt vettem. Még csak egy éve volt meg a jogsim, és csak suliba vezettem, szóval nyáron kicsit kijöttem a gyakorlatból. 

Még a 16. szülinapomra kaptam a kis fehér hybridet, ami fél autómata, szóval nem volt annyira macerás, mint egy igazi váltóval rendelkező autót vezetni. Kigurultam a felhajtóról, majd elindultam. 

Colek a város másik felén éltek. Nos, míg nálunk a házak nagyon hasonlítottak egymásra, és csak kis eltérések voltak közöttük, addig a vásros azon felén egy totál modern ház mellett állhatott egy viktoriánus korban épült. Plusz, nem szépen egymás mellett sorakoztak a házak, hanem kicsit eltérően. Valamelyik szinte rögtön az út mellett volt, apró előkerttel és járdával, egy másikhoz meg hosszabb gyalog ösvény vezetett fel. Természetesen, a házakat itt is erdő ölelte körül. Persze, nagyon tetszett ez az egész, mert érdekesnek találtam, de jobban szerettem a tökéletes szimmetriát. 

A GPS-emre hallgatva befordultam a következő utcába, és leparkoltam a megfelelő ház mellett.  Gyönyörű épület volt, és a belőle áradó meleg fények még barátságosabbá tették. A Cole ház hófehér volt, kicsit hasonlított a mienkre, de nekik volt egy hosszú előterasza is, gyönyörűen megmunkált fehér kerítéssel. 

Kiszálltam az autóból, majd felsétáltam a kövekkel kitett kis ösvényen. Becsengettem, és pár pillanaton belül egy mosolygós Mrs Cole nyitott ajtót. 

- Emma, szervusz, jó látni Téged! - terelt beljebb a nő hatalmas mosollyal az arcán. 

- Jó estét. - köszöntem, majd levettem a cipőm, mivel láttam, hogy Mrs Cole kikészített egy új pár papucsot. A nő beljebb invitált és én követtem az előtérből jobbra nyíló konyhába, mely amúgy egy hatalmas nyitott tér egy része volt. 

- Zoé nem allergiás semmire, ha nem szeretne vacsorázni, akkor nyugodtan adj neki egy ilyen joghurt italt - mutatott a hűtőben sorakozó dobozok egyikére. - de amúgy bármit ehhetek, ha megkívántok valamit. Felírtam a számokat, amiket hívhatsz, ha bármi probléma van. Öhm, általában 10 órakor van a lámpaoltás ideje, de sokszor már 9-kor álmos, szóval olyankor fürdés van, fogmosás és alvás. - mondta a nő, és sötétkék vádlija közepéig érő ruhájában kifordult a nappaliba, ahol Mr Cole és Zoé színeztek. 

- Eva! - ugrott fel a kislány és odajött megölelni. 

- Zoé, megbeszéltük, hogy Emma. - szólt közbe Mrs Cole, mire én csendesen elmosolyodtam. 

- Köszönjük, hogy vigyázol rá. - állt fel Mr Cole, majd felesége mellé lépve, mosolyogva folytatta. - Éjfélre legkésőbb itthon vagyunk, Damien általában hajnalokban szokott hazaérkezni, szóval vele nem lesz gondod. 

- Rendben. - bólogattam miközben a mentális listámhoz hozzáaadtam az újabb információt. Mr és Mrs Cole hamarosan elmentek, és én egyedül maradtam Zoéval. 

Meglepően nyugodt , de kicsit rendetlen gyerek volt. Egy ideig társasoztunk, majd rajzoltunk, s végül, mivel sikeresen megnéztük Barbie és a Hattyúk tavát,  Zoénak kedve támadt sütni. 

Egy kicsit húztam rá a szám, mivel nem tudtam, hogy ez mennyire volt oké Mrs Colelal, de végül beadtam a derekam, és neki láttunk browniet sütni. 

Ha valaha bárki sütött már 6 évessel együtt az tudhatja, hogy kicsit piszkos munka. Zoé arca lisztes volt, és a kis köpenye is teljesen maszatos lett. Ami engem illet, megengedtem neki, hogy harci csíkokat húzzon az arcomra, így én is csurom liszt voltam. A brownie egyszerű volt, és gyors, és nem kellett sokat várni arra, hogy megsüljön, plusz el tudtam vele hitetni, hogy Odett tálcáján Brownie volt a pici barna kocka.