Solus - I Know What You Did Last Summer

26

Visszhangok

Három napra bezárkóztam a szobámba. A szüleim nem tudták, hogy mi bajom, s az első két napban fel sem tűnt nekik, hisz ők még dolgoztak, amikor nekem már nem volt suli, és a hétvégét azzal töltötték, hogy karácsony miatt össze-vissza rohangáltak last-minute távoli rokonoknak keresni ajándékot láz miatt. 

Először 24-én reggel mentem ki a szobámból. Addig nem voltam éhes, csak aludtam és az ágyamban feküdtem. 

Hogy a szüleim kedvére tegyek felvettem egy undorító, karácsonyi kötött pulóvert a leggingsem felé. Lábamon karácsonyi mamuszban sétáltam le a földszintre. Mivel az alvási ciklusom igazán felborult, így én aznap hajnalban már levittem az ajándékaikat, s elkevertem őket a nagyiéknak, az egymásnak és nekem szánt ajándékok között. 

- Jó reggelt, Kincsem. - mosolygott rám anyám palacsinta sütés közben. 

- Jó reggelt. - mosolyogtam vissza. - Hányra jönnek a nagyiék? 

- Csak délután érnek ide. - legyintett az anyám. - Kérsz rá szirupot?

- Nem köszi. - ráztam a fejem, ahogy felmásztam a konyhapultra, és mogyoróvaj helyett nutellát vettem ki, majd megfordultam és a magasból néztem őket. Apám csendesen kávézgatott, anyám egy újabb adagnyi nyers tésztát öntött a serpenyőbe. 

Hamar leugrottam, és egy tányérral a kezemben átsétáltam az asztalhoz. 

- Az étkezőben álló asztalt feldíszíted majd? - kérdezte apám, míg én a palacsinták tetejére pakoltam az édes masszát. 

- Azt anya szokta, nem? 

- Átugrom Cole-khoz a délelőtt, szeretnél jönni? -kérdezte nekem pedig nehezemre esett lenyelni a számban tartott falatot. Csak megráztam a fejem és kerültem a szemkontaktust. 

- Nem szeretnéd odaadni Zoé-nak az ajándékot? 

- Nem, majd úgyis megyek rá vigyázni... Meg fel kell díszítenem az asztalt, nem? - mosolyogtam hihetően, s újabb adag palacsintát böktem a villámra. 

Anyám persze átlátott mindenen. Ő ilyen volt. Látta az arcom, hallotta a hangom, s bár sosem mondott semmit, addig amíg nem nyíltam meg, nagyon jól tudta, hogy valami történt. De várt, s tudta, hogyha készen állok elmondom neki. 

- Hát jó, akkor én átöltözöm, s megyek. - mondta, ahogy félretette a serpenyőt, majd elindult a szobájuk fele. Én folytattam a palacsinta evést, és apám továbbpörgetett a cikkében, amit olvasott. 

Anya hamarosan elment, és én végeztem a reggelimmel. 

- Tudod, anyád aggódik miattad. - mondta apám fel sem nézve a tabletjéből.

- Ő mindig aggódik valami miatt. - feleltem, ahogy eltettem a tányérom a mosogatógépbe, majd öntöttem magamnak narancslevet. 

- Nem szeretnél valamit elmondani? - nézett rám, én meg megráztam a fejem.

- Nem, semmit. Minden rendben van. - feleltem s megvontam a vállam. - Anya kipakolta a dobozokat? 

- Igen, ott vannak a nappaliban. - felelte apám, miközben kék szemeit le nem vette volna rólam. 

- Akkor neki állok díszíteni. - blintottam, s az étkezőbe sétáltam, ezzel kikerülve apám látóköréből. 

A nappalink és az étkezőnk egészen egybe nyílt, azonban fél falak és szekrények kizártak valamennyi teret. A dobozokból elkezdtem kipakolni a díszes étkészleteket, s a bugyuta extra giccses manókat, melyeket anyám imádott.