Solus - I Know What You Did Last Summer

21

A barátnőmet keresem

Szombat regel az idegesítően hangos órámra keltem. Annyira nem voltam hozzászokva, hogy amikor megszólalt ijedten ültem fel az ágyamban, s rémülten kerestem a zaj forrását. Japp, csodálatos reggel volt.

Amint elhallgattatam a kereplőt, s a hirtelenkedésből származó fájdalom is elmúlt a törzsömön, lerúgtam magamról a takarót, és letettem a lábaimat. Már épp nyújtóztam volna, azonban a mozdulat közepén megálltam. A hasam, a bordám a vállam hihetetlenül fájt.

Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon normális-e, de mivel az orvos figyelmeztettet erre, egy halk káromkodást követően csak óvatosabb mozdulatokat vettem.

Lassan, ásítozva besétáltam a fürdőmbe, és leszenvedtem magamról a felsőm. Hát, minden sötétebb volt, mint előző nap, amikor a friss sebeimet tanulmányoztam. Az öv által okozott csíkok egy része bevarosodott, s mind az arcomon mind a bordáimon egy sötétebb árnyalatú lila éktelenkedett.

Mély levegőt vettem, mely egy ici-picit fájt, de elengedtem.

Gyors reggeli rutinomat követően leengedtem a kissé hullámossá vált szőke hajamat, s sminkelni kezdtem. Nem hordtam sose alapozót, mivel általában a korrektor tökéletes volt mindenre, azonban akkor sajnáltam, hogy venni sem vettem sosem egyet. A szemöldököm körüli területtel igen megbánt a bajom és sehogy sem nézett ki jól, így minimum kétszer lemostam. Végül feladtam, s csak az arcom elé húztam a hajam. Jó lesz nekem fél-vakon is.

A szekrényemből kivettem egy szűk farmert és egy vékony top fölé még felvettem egy barna, kötött pulóvert, melynek magasabb volt a nyaka. Kihalásztam a gardróbom aljából a bakancsaimat, és úgy döntöttem, hogy aznap azt veszem fel.

Egy kisebb fekete táskába bedobtam 1-2 füzetet, csakhogy az üresjáratokban legyen mit csinálnom, és beálltam a tükör elé. Egész cuki voltam, de még valami hiányzott, s ekkor a fésülködőasztalomról rámvillantotta szemeit a szemüvegem.

Gyorsan felkaptam a kis kiegészítőt, és bár nem volt dioptriás, vékony aranykerete egészen elvonta a figyelmet a homlokomról. Vagyis szerettem volna ezt hinni.

Besétáltam a konyha/étekezőbe, de csak egyedül anyám volt ébren.

- Jó reggelt, kincsem. Nagyon csinos vagy. - mosolygott rám. Visszamosolyogtam, majd eltűrtem a hajam. Egy pillanatra megremegett a mosolya, de folytatta. - A szemüveg egész elvonja róla a figyelmet.

- Én is ezzel nyugtattam magam. - sóhajtottam, majd leültem és az anyám által készített avókádós piritóst bámultam. Majd anyámat bámultam, majd ismét a kenyeret.

- Csak kóstold meg, zöldség, jót fog tenni. - győzködött gőzölgő teával a kezében. Nagyot sóhajtottam... Én csak egy kis PB&J-t szerettem volna, de anyám szabotált. Azonban, mivel nem akartam megsérteni elkezdtem enni.

- Jól aludtál?

- Aha, a fájdalomcsillapító egészen kiütött. - feleltem neki, s magamban nyugtáztam, hogy az avokádós pirítós nem is annyira rossz.

- Hát, legalább pihentél valamennyit. Biztosan be akarsz menni dolgozni? - nézett rám szkeptikusan.

- Persze, nem olyanm megerőltető az a munka. - neltem le az utolsó falatot, majd a táskámból elővettem a pirulákat és a narancslevemmel leküldtem őket.

- Te tudod édesem. - felelte, s én felálltam. Öntöttem a kulacsomba vizet meg bedobtam az ebédem a táskámba, és az órámra pillantva konstatáltam, ha öt percen belül elindulok, még akkor is volt időm venni kávét.