Solus - I Know What You Did Last Summer

11

Dráma

Reggelente anyu mindig készített nekem ebédet, amit elvittem a suliba, és amit általában a könyvtárban ettem meg a házim készítése közben. 

A negyedik héthez közeledve úgy döntöttem itt volt az ideje annak, hogy ne csak pulcsi-farmerban járjak iskolába. Kedd reggel felvettem egy fekete harisnyát az igencsak anyag hiányos farmerom alá, majd előtúrtam az egyik régi banda pólóm, melynek a fele hiányzott, mivel 14 évesen jó ötletnek tűnt minden pólómból crop-topot csinálni. 

Még feldobtam a fekete conversem meg a farmer dzsekim, és késznek tituláltam magam. Táskámmal a vállamon kisétáltam a házból, beszálltam a kis hibridembe, és elindultam a suliba. Aznap esett az eső, és kezdetét vette az igazi Rosewoodi ősz, amikor mindennap be volt borulva, de csak minden harmadik nap esett. 

Leparkoltam a sulihoz a legközelebb, amennyire tudtam, majd mappámmal a fejem felett befutottam az épületbe. A legtöbb emberen esőkabát volt, vagy volt a kezükben egy víztől csepegő esernyő, de én? Nem, jobb ha eláztatom a jegyzeteimet. Remek lépés Emma. 

Végigcaplattam vizes Conversemmel a folyosón, majd a szekrényemnél megállva még mindig kicsit meglepve bámultam az ajtómra. Bár már ez előző nap letakarítottam a vörös festék nagy részét, a slut szó körvonala még mindig jól kivehető volt. Egy kicsit sajnáltam az alattam levő szekrény tulajdonosát, mert a festék az övére is lefolyott. Viszont szóltam az irodán, és azt mondták, hogy a karbantartó újrafesti mind a két szekrényt, ha nem jön le az ipari festékoldóval sem a szöveg.

Lábujjhegyen válogattam, hogy milyen könyvekre lesz szükségem a naphoz. Ebéd előtt volt két művészetek órám is, szóval a vázlattömbömet is eltettem a táskámba. Bevágtam a szekrényem ajtaját, és elindultam az első órámra. 

Fárasztó földrajz és biosz után egész kellemes volt művészeteken bent ülni. Mindig tanultunk valami újat az építészeti korszakról, nagy emberekről, meg szobrászatról, majd kiadott egy témát, amit az adott óra stílusában kellett megrajzolnunk. A tanár, nos, kattos volt, de mivel hagyta, hogy zenét hallgassunk és amellett rajzoljunk, így általában nem volt vele problémám. 

A második órája elején a hangszóró nagy recsegéssel bekapcsolt. Kivettem a fél fülesem, azonban nem igazán figyeltem oda, mivel engem ezek a bejelentések sohasem érintettek. 

- Emma Coldstone, kérem fáradjon az igazgatói irodába. Emma Coldstone, az igazgatói irodába.

Hatalmas szemekkel néztem fel, és a többiek is furcsa pillantásokkal fordultak az irányomba. Oké, szoktak ilyesmiket bejelenteni, amikor rohadt lusták voltak az irodán, vagy fogalmuk sem volt, hogy ki vagy és hol voltál az épületben, nade mégis. 

Lassan felálltam, és a cuccomat otthagyva elindultam az igazgatói felé. Szerencsémre nem volt túl messze az üveges ajtajú iroda, így hamar odaértem. Halkan kopogtam az üvegen, majd beléptem az előtérbe. A titkárnő felpillantott rám, majd csak némán mutatott egy másik üveges ajtó fele. 

- Jöjjön be. - intett felém az igazgató, és én kicsit aggodalmasan besétáltam, majd megálltam az ajtó előtt. - Üljön le.

- Inkább állnék. - feleltem, melyre felpillantott, és vállrándítva hagyta, hogy azt tegyem, amit jónak láttam. 

- Ms. Coldstone, az utóbbi időben a fülembe jutott, hogy ön folyamatos bullying-nak van kitéve az iskolatársai által. Itt a Rosewood High-ban zéro toleranciával fordulunk a bántalmazók felé, és nyitott szívvel hallgatjuk az elnyomottat. - mondta a standard szöveget nekem meg elszorult a szivem. Ó egek... - Nos, nekem három nevet mondtak, és--