Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

4.

Doreen szemszöge

A stúdió fekete-fehér színekben pompázott. Most járunk itt először, ugyanis a próba felvételeket egy kis gyakorló teremben csináltuk.
Egy fekete, 3 személyes bőr ülőgarnitúra, egy ugyan olyan 4 személyessel volt szemben, egymástól kb 1,5 méterre. E kettő közt, volt még 1 kanapé, csak 2 személy fért el rajta. Ezzel szemben egy 210 cmes 4k tévé, ami arra szolgált, hogy a bandákkal ezen keresztül beszélgethessünk.
A padló gyönyörű fehér, fából készült. A fal passzolt a padlóhoz, rajta pedig mindenféle bakelit lemez, a koreai kiadók logói felfestve, és néhány a régmúltból származó díjátadók nyertesinek fotói, amin átveszik a díjat.
Ámulattal néztünk körbe Naomival. De ezt az idillt hamar megszakították.

- 2 perc múlva kezdünk! - Aaron lépett oda hozzánk. - Ne felejtsétek, ezen keresztül beszélhetünk hozzátok, de ti semmiképpen ne válaszoljatok nekünk! - 2 poloskát nyújtott át nekünk amit azonnal a fülünkbe raktunk. Bólintottunk, jelezve, hogy megértettük amit kért. - Ha elakadnátok a kérdésekkel segítünk. De nem lesz itt ezzel baj. - jó érzéssel töltött el, hogy feltétel nélkül megbízik bennünk, pedig alig ismer.

- Nem lesz gond! Felkészülten érkeztünk ma ide, ne aggódj! - Naomira néztem és karon ragadtam, hogy biztosítsan Aaron-t nem lesz gond.

- Rendben lányok. Most már foglaljatok helyet a 2es kanapén, hogy a lányokkal pont szemben legyetek majd. Mi tartjuk velük a kapcsolatot és csak akkor irányítjuk át őket a tévére, ha megvolt a beköszönés. - Aaron megölelt minket. Úgy tett mintha kalapot emelt volna, majd bement a vezér stúdióba. Naomi és én helyet foglaltunk. Fogtuk a kis kartonból kivágott kérdéseinket aminek a hátúlján a Korean Word logója díszelgett. Néhány másodperccel a kezdés előtt észre vettem, hogy Naomi piszkálja ruhájának szoknya részét. Kezemet a kezére tettem aminek hatására rám emelte tekintetét. Így még nyilvanvalóbbá vált számomra, hogy fél.

- Hé! Minden rendben lesz! Itt vagyok veled! - kezdtem bele a nyugtadgatásába. Próbáltam gyors lenni mert az egyik segéd most szólt, hogy már csak 30 másodpercünk van kezdésig. - Tudod mit? Még csak rám sincs szükséged! Mert profi módon készültél fel a mai napra! A kérdések a fejedben vannak. A banda történetével együtt! Szóval nyugodj le! - épp hogy befejeztem, már számolni kezdtek vissza felé 5-től. Most már aggódni kezdtem én is. Ahogyan Naomira néztem, az arckifejezése semmi mást nem árasztott csak rémületet. Mintha egy brutális horror filmet nézett volna meg. Féltem, hogy nem fog tudni megszólalni. Aztán....

- Szép jó reggel kívánunk Magyarország! Ez itt az első, egyetlen, utánozhatatlan Korean Word zenei tévé adó. Köszöntöm minden kedves tévénézőnket! - Naomi képes volt megszólalni és teljes mosollyal az árcán elmondani a beköszönőt. Hihetetlen, hogy pillanatok alatt, hogy átszellemült.

- Köszöntöm Önöket az Awakening első adásában! Én Doreen Miller vagyok! Ő pedig a társam és egyben a legjobb barátnőm Naomi Parker. - mosolyogva pillantottunk egymásra. Büszke voltam Naomira. - Legelső vendégünk a Cignature! - ekkor a tévé felé muttam, ahol megjelentek a lányok. Mint mindig, frissen és üdén.

- Két', Há' /cignature mozdulat/ Hello, mi vagyunk a Cignature! - a kamera előtt sorakoztak fel egyforma ruhákban.Egy piros, spagettipántos atlétában és egy piros rövidnadrágban. Mindig is irigyeltem őket az alakjuk miatt...

- És kedves nézőink elhangzott a híres-neves mondat! Szóval az első dolgot kérni szerettem volna tőletek, ki is húzhatom a listáról! - szólalt meg Naomi még mindig mosollyal az arcán, koreaiul.

- Nagyon sok szeretettel köszöntünk titeket itt a műsorban lányok! - mondtam én. Alig hittem el, hogy egy ilyen híres bandával beszélgetünk.

- Mi köszönjük a meghívást! Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy mi lehetünk a műsor első vendégei! Sajnáljuk, hogy nem tudtnunk elmenni. De ígérjük, hogy hamarosan ellátogatunk a magyar rajongóinkhoz is! - Chaesol a banda egyik vokalistája szólalt meg elsőként.

- Nos ezt az ígéretet máris feljegyeztük és nagyon várjuk a találkozást! - mondtam, majd bele is kezdtünk a kérdezősködésbe.