Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

11.

Elmeséltem neki mindent. A tegnapit, a mait, a randira hívást. Mindent.
Nos... nem repesett a boldogságtól.

- Értsd meg, hogy én csak aggódom érted! Nem érzed úgy, hogy ez egy kicsit gyors? - egy fél óra elteltével még mindig ott tartunk, hogy Naomi ellenzi, hogy köztem és Nam között e 2 csókon kívűl más is legyen, én meg védem Namjoont. Komolyan nem értem őt. Évek óta követjük a munkásságukat, tudjuk, hogy milyenek a srácok, mondhatni ismerjük őket, ő mégsem bízik bennünk.

- Miért lenne az? Valahol el kell kezdeni nem? Egy randiba nem halok bele. - már teljesen unott hangon válaszolok, mert hát unom is már ezt a beszélgetést. Fogom és felállok eddigi helyemről és bemegyek a szobámba készülödni a festmény kiállításomra. Mivel névtelen a kiállítás én is úgy megyek oda mintha vevő lennék.
Naomi meg sem próbál utánam jönni. Most talán annyiban hagyja, de nem véglegesen.

- Elmentem! - kiáltom Naominak miután kilépem a szobám ajtajából.
A cipőmet húztam felfelé amikor Naomi árnyékát fedeztem fel. Kiegyenesedtem majd rá néztem.

- Hová mész? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel és csípőre tett kézzel.

- Kiállításra anya... - szemforgatással ajándékoztam meg. Tényleg nagyon szeretem őt, de ezzel a túlzott aggodalmaskodásával a sírba visz néha.

- Mi? Az ma van? És nélkülem mész? - tudtam, hogy kifog akadni. Hisz ő az aki a festői karrierem elejétől támogat engem. Minden egyes kiállításomra eljött kivétel nélkül. Sőt mindegyikről vett is 1-1 darabot emlékbe.

- Eztúttal igen... jobb lesz így.- drámai hatást keltve, meg sem vártam mit mond csak kiléptem az ajtón és elindultam az úticélom felé.
Nem akartam az oda vezető úton is a Nam ellen szóló érveit hallgatni. Kénytelen lesz beletörődni abba, hogy igenis szeretjük egymást.
Ezek után viszont inkább lebeszélem Tae-t az érzéseiről. Talán ezzel jobbat teszek neki. Ha Namjoonról ilyen véleménnyel van, valószínűleg Taeről is.
Nem fogom hagyni, hogy megbántsa őt.

Naomi szemszöge

Nem tudom elhinni....
Nem tudom elhinni, hogy így megváltozott. Normál esetben soha nem ment volna el nélkülem a kiállítására. Sőt meg sem engedte volna, hogy ne menjek. Mindig szüksége volt a támogatásomra. De most már úgy tűnik nincs.
Kim Namjoon elvette a barátnőm egy részét és ha nem vigyázok talán teljesen elveszítem.

10:00

Próbáltam napirendre térni a reggeli kis vitánk után Doreen-el.
Rendbe szedtem, majd azonnal a munkába vetettem magam.
Nagy fordítások közepette kopogásra lettem figyelmes. Nehézkesen tápászkodtam fel a székből. Rühelltem, ha valaki megzavart munka közben. Akkor is ha az ajtó túlfelén lévő személynek fogalma sem volt arról, hogy mit csinálok.
Ajtót nyitva Hoseok édes mosolyával találtam szembe magam.

- Szép jó reggelt mi kis reményünk! Miben segíthetek? - ha ő van a közelemben mindig felragyog a kedvem. A pozitív energia csak úgy áramlik belőle.
Üdvözlésem hallatán még nagyobb mosolyra húzta száját.

- Jó reggelt neked is kedves! Gyönyörű vagy mint mindig! - innen is látszik, hogy mennyire jólelkű srác. Ugyanis rajtam egy szűkített szárú melegítő alsó és egy bő szürke pulóver volt. A hajam meg laza kontyban volt a fejem közepén. Egyszóval minden voltam, csak szép nem. - Át tudnál jönni hozzánk? Namjoon valamit elállított a tévén. Eddig volt rajta angol felirat, de most sehogy sem tudjuk vissza állítani, mert a beállítások meg minden magyar. - nevetésre késztett az, hogy Namjoon megint alkotott. Ha csak ő nézné a tévét nem mennék át segíteni, tudjuk jól miért. De nem szeretnék a többiekkel is kiszúrni.