Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

26.

Naomi szemszöge

Június 28. Vasárnap
Az utazás napja

Hajnali 2 órát üt az óra én mégis képtelen vagyok az alvásra.
A fiúk repülőgépje 8kor száll fel, 7re a reptéren kell lennünk, hogy be checkoljanak.
Tae békésen szuszog mellettem, engem ölelve. Ő már elaludt 11kor és azt hitte,hogy én is pedig nem. Az agyam megállás nélkül kattog. Azon, hogy mi lesz velem most, hogy itthagy. És, hogy mi lesz Doreen-el, hogy Namjoon itthagyja. Tudjuk, hogy nem direkt teszik, hogy menniük kell, és azt is tudjuk, hogy nem mehetünk velük egyenlőre. De olyan nehéz ezt elfogadni.

Az utóbbi napokban próbáltunk minél több időt eltölteni szerelmeinkkel és persze a többiekkel is.
Közös főzések, vacsik, mozizások, hajnalba nyúló beszélgetések, felelsz vagy mersz játékok. Még Doreen-nek is segítettek néhány fotózásnál, nekem pedig új ihletet adtak egy új könyvhöz.
De bármennyi időt is töltöttünk el velük, a végen a fejünkbe ütött a gondolat, hogy egy jó darabig nem lesznek ilyen közös programok...

Ó, majd' elfelejtettem. Tae régi kérésére lefordítottam koreai nyelvre a "Félelmek fogságában" könyvemet,hogy eltudja olvasni és elmondja a véleményét.
És hamarosan angol nyelvre is lefordítom, ugyanis RM is elolvasta és nagyon megtetszett neki. Ő tanácsolta, hogy akár külföldön is megpróbálhatnám kiadatni, mert nagy sikerem lenne.

06:00

Az ébrésztő hangosan kezd el zenélni, jelezvén, hogy ideje felkelni és elkészülni,hogy időben útnak induljunk.
Direkt nem kapcsolom le az ébresztőt, hogy Tae tegye meg. Hisz nekem nem volt rá szükségem mert alapból fent voltam.

- Jó reggelt szerelmem! - arc puszit kapok miután kikapcsolta a zajforrást.

- Jobbat. - mondtam kicsit morcosan és kiszálltam az agyból.
Felvettem a köntösöm és kimentem a konyhába, hogy megigyam a szokásos kávémat.

- Ne csináld ezt kérlek... - szinte azonnal utánam jön és megáll tőlem pár lépésnyire.
Lassan felé fordulok miközben első korty energia adóm csorog le a torkomon.

- Nem csinálok semmit. Csak iszom. - szarkasztikusan jegyzem meg, a bögrémet lóbálva.
Tae a fejét csóválja egy édes mosoly kíséretében és oda lép hozzám.

- A tárgyalás után jösztök hozzánk. Hamar elfog telni ez az idő hidd el! - hinni is akartam neki így helyeselve bólogattam, majd fejemet a mellkasába fúrtam és élveztem a közelségét amíg lehetett...

Doreen szemszöge
06:35

- Namjoon! Igyekezz már légyszives! - próbáltam noszogatni a félig alvó Joont az öltözésre. Nemcsoda, hogy fáradt hisz hajnal 2-ig beszélgettünk.
Szívesen hagynám pihenni, de nem lehet... nemsokára indulnunk kell, hogy elérjék a repülőt.

07:15

A csomagjaikat átadták a check-in pultnál, be checkoltak, most pedig.... itt a búcsú ideje.

Elsőként nem meglepő, hogy Namjoonhoz léptem oda.

- Életem értelmévé váltál. És nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi kettőnk közé álljon. - képtelen voltam bármit is mondani. Végig a szemeibe néztem, majd megcsókoltam.

- Nagyon szeretlek! - súgtam a fülébe.

- Én is téged! - még egy apró csók, aztán elindult Sejin után a géphez vezető alagútba.

- Ne aggódj. Hamarosan újra látjátok egymást. És minket is. - Jin lépett oda és húzott egy erős ölelésbe.

- Bizony. Nem olyan könnyű ám lerázni minket. - majd Suga ölelt meg.

- Ahogyan minket sem! - könnycseppek gördültek le az arcomról én mégis nevetve integettem a fiúknak amikor elindultak ők is a gépre.

- Tudod. Én vagyok a reményed, te az enyém, én vagyok J-Hope. Ne aggódj, hamarosan újra egymás idegeire mehetünk.

- Remélem is!

- Kérlek, hogy nagyon figyelj Naomira... eléggé kivan. - Jungkook suttogott a fülembe az ölelés közben majd elment.

- Nagyon szeretlek! Mindennap hívlak,írok. Így talán kevésbé fogok hiányozni. - mondta Tae Naominak egy mosoly kíséretében. A barátnőm is mosolygott, de nem volt valódi...
Búcsú csókot adtak egymásnak, Tae megölelt engem is majd beszállt ő is.

Mi síri csöndben mentünk haza, majd bevonultunk a saját szobáinkra.
Ismét csend honolt a lakásban. Csend és halálos unalom...