Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

14.

Naomi szemszöge

10:20

- Miért pont én? Miért pont belém? - tettem fel Taehyungnak, vallomása után a kérdést. Tudom, hogy nem épp erre a reakcióra számított. De nekem ezt tudnom kellett.
Szeret engem. Ebben egészen biztosan vagyok. Érzelmekkel teli csókja és csillogó szemei nem hazudnak. De egyszerűen nem tudtam elhinni.
- Hogyan szerethettél bele egy ilyen lányba mint én Tae? - neve hallatán elmosolyodott és egy apró puszit nyomott homlokomra.

- A helyes kérdés az, hogy hogyan ne szerethetnék bele egy ilyen gyönyörű lányba mint te! - bókja hallatán ismét zavarba jöttem. Fejemet mellkasába fúrtam, hogy kerüljem a tekintetét.
- Megmagyarázhatatlan okból kötődöm hozzád attól a pillanattól fogva, hogy megláttalak.
- állát, fejem búbjára helyezte. - Igen nyilván a bombázó alakod és az édes pofid is hozzá járult érzelmemhez... - itt egy egészen aprót ütöttem a hátára, ezzel jelezvén nem tetszésemet az alakommal való gúnyolódására.
- Ezt most miért kaptam? - óvatosan eltolt magától, hogy szemeibe nézzek. Viszont, amikor én próbáltam kiszabadulni öleléséből nem engedte.

- Mert nem szeretem, amikor valaki a testalkatommal hozakodik elő. Tudom, hogy ronda vagyok és, hogy nincs top modell alkatom, de nem kell ezt az orrom alá dörgölni. - úgy éreztem, hogy gúnynak szánta amit mondott, ezért keltem ki magamból ennyire. Erőteljesen próbáltam elszakadni tőle, de ő továbbra sem eresztett. Ráadásul úgy nézett rám, mint egy kóbor kis cica, aki nem tehet semmiről.

- Nem akartalak megbántani! Én tényleg úgy gondolom, hogy tetőtől talpig gyönyörű vagy.
- mondata után tekintetét végig vezette rajtam. Majd amikor újra a szemembe nézett, mintha vágyakozást véltem volna felfedezni benne. Ráadásképp még ajkát is beharapta, amitől kis híján elolvadtam... -Fogalmam sincs, hogy ki vette el ennyire az önbizalmad, de ha megtudom, velem gyűlik meg a baja. Ja és még 1x ne vond kétségbe a bókjaimat. Soha nem gúnyolódnék egy lánnyal e tekintetben. Veled meg főleg nem. - végigsimított arcomon, majd államat hüvelyk és mutatóujja közé vette, így húzott óvatosan közelebb magához. Pontosabban ajkaihoz. Hogyan is ellenkezhettem volna? Hisz megszólalni sem tudtam szónoklata után.
Puha ajkait olyan óvatosan illesztette az enyémre, mintha bármelyik pillanatban darabokra törhettem volna. Az eddig taszító kezeim nyaka köré fonódtak, lábujjhegyre álltam, hogy jobban felérjem őt. Magamon is meglepődtem, de mindennél jobban vágytam csókjaira. Rá.
Rövid csók után elakart válni tőlem, Isten tudja miért, de nem engedtem. Vissza rántottam pólójánál fogva, mire elmosolyodott, de hagyta, hogy én irányítsak. Elmélyítettem csókunkat, oly annyira, hogy abban a pillanatban senki és semmi más nem számított rajtunk kívül e világon.

Néhány perccel később levegő hiány miatt kénytelen voltam megszakítani a csodás pillanatot. És mit hallottam meg szinte azonnal? Hát persze, hogy a fiúk hangos sikításait és füttyszóit.
Tae elégedett mosollyal hátra fordult, hogy megnézze kukkolóinkat. Jómagam, Tae válla fölött vettettem rájuk egy pillantást.
Ezek most komolyan végignézték az egészet? - amint ez eszembe jutott úrrá lett rajtam a félénkség.

- Megcsináltad maknae! - üvöltötte Jin, majd odafutott egy gyors ölelésre barátjához. - Hidd el, hogy jó srác a mi kis Taehyungunk! - hozzám is oda fordult és kaptam egy jó meleg ölelést. Rendkívül zavarban voltam mondanom sem kell. De már nem tudom meg nem történtté tenni. Igazából nem is akarom. Mert akkor nem hallhattam volna Tae szívhez szóló vallomását.
Minden kétségem elszállt ami eddig volt. Tudatosult bennem, hogy Ő nem olyan, mint az itteni fiúk többsége. Talán..... Namjoonnal kapcsolatban is tévedtem?

-Naomi! Minden rendben?- zökkentett ki az előttem álló Jungkook.

- Persze. Bocsi csak elbambultam. Mondtál valamit? - lopva a többiekre pillantottam, akik Tae-t vették körbe és faggatták az eseményekről, amiket amúgy is első sorból nézhettek.

- Csak azt kérdeztem, hogy akkor most Taevel együtt vagytok vagy sem? - a többiekhez képest Jk elég komolya arcot vágott. Mintha nem örülne barátja lépéseinek.

- Azt hiszem..... - épp válaszoltam volna amikor az aggódó Namjoon lépett ki a folyosóra. Észre sem vettem, hogy Ő nem volt a leskelődők közt.

- Naomi! Azonnal oda kell vinned, ahová Doreen kiállításra ment! - minden szempár rá szegeződött, hisz aki ránézett rögtön tudta, hogy valami baj van. Mindenki arcáról eltűnt az öröm, komoly ábrázattal jöttek oda mellém és Namjoon mellé, aki amint meglátott oda lépett hozzám. Doreen neve hallatán szívem össze szorult. Ugye nincs semmi baja?

- Miért? Mi történt? - féltem a közelgő választól, így a mellettem lévő kezébe kulcsoltam a kezemet, hogy ha elájulok megtudjon fogni.
Kiderült, hogy Jungkook volt, és láthatóan a Namjoon háta mögött álló Taehyungnak egyáltalán nem tetszett. De nem érdekelt, csak tudni akartam mi van a barátnőmmel.

- Nem tudom! Doreen zokogva hívott fel, hogy azonnal menjek érte, mert képtelen haza vezetni! Semmi mást nem mondott, és baromira aggódom, hogy valami történt vele! - Namjoon szavai után, 2 mondat kavargott a fejemben :1.Mi történt Doreennel?
                                                                              2.Azonnal ott a helyem mellette!