Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

24.

Doreen szemszöge

Mint a bűnvadászok, úgy léptek be a szalonomba a BTS további 6 tagja. Taevel és Namjoonal az élen.
Arcukon egyáltalán nem boldogságot lehetett leolvasni...
Szemem köztük és Naomi között cikázott. Ő még mindig maga elé bámult dermedt arccal, Jungkook simogató kezeivel a vállán. Ami mondjuk Taenek annyira nem tetszett...

- Doreen. Te elmondtad neki? - Jimin kérdezte kicsit idegesen? Nem tudtam eldönteni milyen érzést sugall felém.

- Igen el. Jobb ha most megtudja, hogy feltudjon készülni! - mondtam kicsit magasabb hangerővel.
Naomi felpattant a székből ezzel Kookot eltaszítva maga mellől.

- Mi ez a kérdés, hogy elmondta e nekem? Miért talán nem kellett volna? És mi az, hogy feltudjak készülni?! Arra mégis, hogy lehet, hogy a szerelmem és a barátaim itt hagynak? Most?! - először Jiminnek majd nekem szegezte kérdését.
Teljesen kiakadt. Pont mint én. Csak én kitomboltam magam mielőtt még ideértek volna. Volt időm felborongatni és össze pakolni mindent.

- Nyugodj meg! Csak nem voltunk benne biztosak, hogy jó ötlet e most neked elmondani. - Jungkook lépett ismét vissza Naomi mellé és kezeit lágyan Naomi karjaira helyezte.

- Örülnék maknae ha nem tapogatnád a barátnőmet! - lépett egyet előre, ökölbe tett kézzel Tae.

- Nem tőlem kéne féltened. Hol voltál amikor Aaron megtette azt, amit? - Jungkook nagyon messzire ment ezzel a kijelentéssel és a gúnyos mosolyával az arcán. De nem csak szerintem. Tae nagy lendülettel indult el felé. Biztos voltam benne, hogy leüti ám Naomi mellkasánál fogva taszította Kook közeléből.

- Az Isten szerelmére hagyjátok már abba! Tae nem ez a legmegfelelőbb pillanat a féltékenykedésre! Kook.... te meg egy barom vagy! - rendezte le Jonnie a dolgokat gyorsan.

- Mikor akartátok elmondani? - kérdezte Naomi végig Tae szemébe nézve. Közben Kook a háttérben puffogott.

- Nem tudtuk, hogy mikor lenne a legmegfelelőbb. Féltünk, hogy teljesen összeroppannál. - Tae kezeit Naomi derekára csúsztatta. A lány kezei a fiú mellkasán pihentek.
Közben Nam lassú léptekkel közeledett hozzám, ezzel kizökkentve a szerelmes pár megfigyeléséből.

- Szeretlek! Az első pillanattól fogva amikor megláttalak! És nem foglak itt hagyni! Ne is kérd, hogy megtegyem! - suttogta a fülembe úgy, hogy csak én hallottam. Mosolyogtam, majd pólójánál fogva lehúztam magamhoz egy csókra.
Természetesen a fiúk azonnal újongani kezdtek. Kookot kivéve. Biztosan berágott Namra.
Én viszont... belül... nem éreztem megkönnyebbültséget. Sőt. Nem tudtam Nam, hogy akarta ezt kivitelezni, de bízni akartam a tervében. Benne, hogy megvalósítja.

Naomi szemszöge

Egy pillanatra a felvillanyozódott társaságra kaptam a fejem, majd észre vettem, hogy Doreent és Namot nézik akik egymásba gabalyodtak.
Tekintetem vissza vezettem Taere.
Megragadtam a kezét és bevonszoltam a szalon raktárába.
Kettesben szerettem volna megbeszélni a dolgokat. Főleg a Jungkookal való szóváltása után.
Nem igazán értettem Kook viselkedését, de mindegy. Nem is ez volt a legnagyobb bajom.

Taet "bedobtam" a raktár belső felébe én meg háttal megtámaszkodtam az ajtón miután bezártam.

- Csak szerettem volna nyugodtan beszélgetni. - Tae nem reagált semmit így folytattam. - Tudom, hogy csúnyán kiakadtam de...

- De okkal. Amiken keresztül mentél...

- Hagyjuk ezt... - emeltem fel a kezem, jelezvén, hogy hagyja abba. Közelebb léptem hozzá és tarkója köré fontam a kacsóimat. - Én csak... nem akarlak elveszíteni Tae!

- Nem is fogsz! Magammal viszlek! - teljes komolysággal mondta nekem, miközben a szeme az én szemeim és az ajkaim között cikáztak.

- Tudod, hogy nem lehet! Még ha ki is mennék. Rövid időn belül haza kellene jönnöm! Vagy kitoloncolnak.

- Akkor elrabollak! A böröndömben viszlek el! Akiről nem tudnak azt nem is tudják kitoloncolni! - hatalmasat nevettem napok óta először Tae kijelentésén. - Komolyan mondtam! - még mindig nevetve megcsóváltam a fejem. Ezt is csak ő tudja elérni, hogy nevessek ennyi rossz után.

- Szeretlek Kim Taehyung!

- Én is szeretlek törpillám!