Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

18.

Doreen szemszöge

Döbbenten hallgatták végig azt, hogy mit tett velem Aaron. Ők sem nézték volna ki belőle, hogy ilyenre vetemedne.
Aggodalmamat 100%ban helyén valónak találták és megfogadták kinyírják, ha a szemük elé kerül.
Természetesen én azonnal lecsitítottam őket.
Hogy mennyire sikerült az majd kiderül....

Idegesen léptünk be a Korean World épületébe. Meglepődtünk amikor senkit nem láttunk a folyosókon. Általában nagy itt a nyüzsgés, de most minden olyan csendes volt. Legalábbis először...

- Állj! - szóltam eréjesen az előre robotoló hadseregnek, amikor valami neszt hallottam.
Mindannyian megálltak és kérdően néztek rám.

- Doreen eddig te voltál az... - itt lepisszegtem Jungkookot, majd a szám elé emeltem mutatóujjam, jelezvén, hogy fogják be és füleljenek.

- Nem halljátok? - kérdeztem mivel értetlenül bámultak rám.

- Kellene valamit hallani? Szerintem tök egyedül vagyunk az épületben!

- Szerintem meg, nem kellene annyit fejhallgatón zenét hallgatnod kedves Hoseok és talán hallanád, hogy valaki fuladozik! - míg Hoseok majdnem megölt a szemével addig a többiek elindultak a hangforrás felé. Szóval valószínüleg meghallották végre azt amit én is.

Egyszerre több érzés futott át rajtam amikor megláttam, hogy a folyosó végén Aaron Naomit a falhoz szorítja és a torkát szorongatja aztán.... letépi róla a pulóverét így már melltartóban áll előtte.
Taehyungra pillantottam akinek láthatólag valami olyan düh volt a szemében, amit még ember nem látott. Gyorsan szedte a lábát Naomiék felé, otthagyva minket, akik megtorpantunk a legelső pillanatban amikor észre vettük őket.

- Taehyung! Állj! - Namjoon kiabált utána, de hiába, Tae nem tett eleget barátja kérésének. Aaron azonban felkapta a fejét. Pont akkor érkezett oda Tae, aki egy hatalmasatt húzott be neki. A földre esett, Tae pedig rávetette magát és úgy kezdte el teljes erővel, ököllel ütni.
Naomi is a földre zuhant, levegő után kapkodott.
Te jó ég kitudja mióta fojtogatta?!

Egy pillanatra, mintha minden lelassult és elhomályosodott volna körülöttem.
Édes Istenem... ha mi most nem érünk ide...

- Édesem! Minden oké? - Namjoon ragadott meg mert a lábamból is kiment az erő. De bólintottam neki. Most nem én vagyok a fontos hanem Naomi! - Hívd a rendőrséget. Nem ússza meg ez a féreg! - mondta majd oda sietett a többiekhez.
Jungkook és Jin, Taehyungot szedték le Aaronról. Majd le is kellett fogni, hogy ne menjen neki ismét.
Jimin épp vette magáról le a cipzáros felsőjét és Naomira terítette. Hoseok a hátát simogatta és valamit mondott neki. Hisz tudjuk milyen Hobi, mindig tudja mit kell mondania.

Miközben én a rendőrséggel voltam vonalban, Namjoon felrántotta a földről azt a szemetet és a falnak nyomta, hogy ne menekülhessen.
Nos... Tae szépen átrendezte az arcát. Megérdemelte!

- Most már itt vagyok Naomi! És a rendőrség is hamarosan itt lesz! - oda ültem Jimin és Hobi mellé, akik tisztes távolságot tartottak Naomitól, aki felhúzott térdét átkarolva bámult maga elé könnyekktől áztatott arccal.
Jungkook és Jin még mindig Taet nyugtatgatták. Még mindig ideg állapotban volt és így nem akarták Naomi közelébe engedni. Nem lett volna szerencsés.
Namjoon továbbra is fogta a gazembert, akinek még volt pofája kötekedni. Nos... kapott is emiatt párat a pofájába...
De azért éreztem én, hogy Namjoon, miattam is tette. Pontosabban azért kapta Aaron amit velem tett.

Meg akartam simogatni támogatás képpen barátnőm karját, amin Jimin felsője simult, de szinte azonnal ledobta kezem.

- Ne érj hozzám! - kiabálta. - Kérlek. - visszább vett a hangerőből, de nem nézett rám. Kicsit megrémített az ahogyan viselkedett, ahogyan kinézett. Soha nem láttam ilyen állapotban. Bárcsak ne is kellett volna így látnom őt!
Egy percre elgondolkodtam... hogy fogom e még mosolyogni látni...
Majd bele gondoltam, az utolsó beszélgetésünkbe... nem váltunk el szépen. Mennyire sajnálom ezt.
Ez az én hibám.. ha elmondom az elején, hogy mi törént..
Nem is! Ha nem beszélem rá erre az állásra nem történt volna meg ez!
Ez az én hibám!