Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

29.

Doreen szemszöge
17:00
Úton a reptér felé

Naomi Taehyung-al egy külön taxival jön, mivel sok cucca van Naominak.

Még mindig hihetetlen. Hihetetlen, hogy épp a reptér felé megyünk. Hogy hamarosan egy új életet kezdhetek, kezdhetünk egy más világban.

A fotószalont eladtam pár nappal ezelőtt elég jó áron. Nehezen váltam meg tőle, de amint tudatosult bennem, hogy miért is teszem elszállt minden kétségem.

Nehezen gondolok vissza a az elmúlt időszakra.
Kemény volt. Amit Aaron művelt és az, hogy szinte rögtön itthagytak a fiúk, persze önhibájukon kívűl, de akkor is. Pokoli volt nélkülük. Nem elég, hogy én, de Naomi is padlón volt. Rengeteget bőgtünk. Főleg a fiúkkal való skypeolás után. Előttük erősnek mutattuk magunkat, hogy ne aggódjanak majd miután leraktuk eltört a mécses. Sírtunk egymás vállán. Sírtunk minden szerelmes filmen. Egyszóval kisírtuk a lelkünket.
Naomi többször is szakítani akart Taevel. Bezony ám. Mert annyira szereti. Tudom,hülyén hangzik de így van. Úgy gondolta nem tudná őt boldoggá tenni, és közben nem bírta a távolságot sem. Hogy nincs mellette. Szerencsére minden alkalommal sikerült lebeszélnem. Lelket öntöttem belé, hogy bírja ki, hogy nemsokára újra együtt lesznek. Megkért, hogy ne beszéljek erről senkinek sőt neki se hozzam fel mert hallani sem akar arról, hogy ő valaha is szakítani akart egy olyan jószívű sráccal mint Tae. És én megis ígértem neki, hogy tartom a szám. Még Joon előtt is.

És szerencsémre mostmár itt vagyunk. Úton az új élet felé a Namhyung és Dojoon páros.

A reptéren

- Minden rendben? - kérdezte Tae Naomitól, akinek a lába megállíthatatlanul dobolni kezdett a csempén.
Miután be checkoltunk leültünk egy szabad padra. Vártuk, hogy megkezdhessük a beszállást.

- Igen persze.... csak egy kicsit... ideges vagyok. - mielőtt még kimondta volna én már tudtam. Ismerem minden mozdulatát. Aggódom, hogy Tae valaha is felfogja e ismerni ezeket az apró jeleket. Ugyan abban az időben jöttünk össze a fiúkkal, de Namjoon mégis tudja, hogy mikor mi bajom van. Épp ezért olyan nehéz nem elmondani Taenek Naomi szakítás vágyait. Talán ha tudna róluk, akkor jobban oda figyelne rá.
Vagy nem kéne frászt hoznom rá? Van neki épp elég. A fenébe is...

- A repülés miatt. Ez az első repülésünk. - mondtam közben közelebb húzódtam a majdnem alvó Joonhoz, szemei azonnal kinyitódtak, átölelt a derekamnál, a fejét meg a vállamra tette.

- Ne aggódj! Én vigyázok rád! - Tae a kezét Naomi lábára tette. Abba hagyta a dobolást és ő is közelebb húzódott a szerelméhez. Fejét a vállára tette, pont mint Joon az enyémre, Tae pedig átölelte.
Így olyan aranyosak... talán nem kéne bele avatkoznom mostmár.

-Tisztelt utasaink! A Boieng 777 repülőgépre megkezdhetik a beszállást a Budapest-Szöul járatára, a H10-es kapunál. Átszállás Doha, Hamad nemzetközi repülőterén. Kellemes utazást kívánunk!

Türelmesen kivártuk amíg a hölgy elmondja a tájékoztatást magyarul, majd belekezdett angolul is és ekkor indultunk el a H10-es kapu felé.

- Naomi! Hamarosan Szöulban leszünk! Feltudod ezt fogni? - lábaim alig bírtak magukkal. Kiszaladtam volna a világból a boldogságtól.

- Röpke 18 óra, de igazad van, ott leszünk hamarosan. - mosolygott. Végre. Talán most először nincs idegesség a szemében.

- A beszálló kártyáikat kérem. - mindannyian átnyújtottuk a stewardes hölgynek. - Köszönöm. Kellemes utazást kívánok! -mondta  miután leellenőrizte a jegyeinket.
Elindultunk hát a hatalmas gép belsejébe.
Bal oldalra ültünk. Én ablakhoz Joon mellém. Naomiék ugyan így csak 1 sorral előrébb.

- Tisztelt utasaink! Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket! A Boeing 777-es megkezdi a felszállást. - ugyan az a hölgy szólalt fel, aki leellenőrizte a jegyeinket.
Elkezdtünk gurulni. Aztán a gép egyre csak gyorsult és gyorsult és gyorsult. Majd elemelkedtünk a földtől.
Azt hittem szétdurran a fejem, de élveztem is.

- Olvastam a repülésről. Hogy mennyire szar a felszállás. De nem gondoltam, hogy ennyire az lesz! - mondta Naomi enyhén hátra fordulva, hogy mi is halljuk. Én csak nevettem egyet, majd kinéztem az ablakon.

- Viszlát Budapest! Vár rám az új életem!

The End

To be continued...
In a new book