Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

17.

Naomi szemszöge

- Aaron! Eressz el! - esdeklő hangon kérleltem, de süket fülekre találtam.
Amint beléptem az irodájába letámadott és a falnak nyomott. Kérdezhettem én, hogy mi ez az egész, meg sem hallotta. Csak a nyakamon lévő parfümöt szagolgatta, mint valami vadászkutya. Mit ne mondjak megrémített... Ez idáig nem vettem észre rajta 1x sem, hogy így nézne rám. Nem gondoltam volna róla, hogy ennyire.... beteg.

Azóta változtatott helyzetünkön. Az íróasztalára fektetett, lábaimat az övéi közé fogta, kezeimet a fejem mellett szorította, ő pedig rám dőlt. Mostanra végképp pánikba estem.
Nem kívánt csókokkal borította be a testem, egyenlőre ruhán keresztül, de tudtam nem sokáig marad ez így.
- Hagyd abba! Segítség! Valaki! - tudtam, hogy hiába való a segélykérésem, hisz az épület kongott az ürességtől.

- Ne ficánkolj már! Nem fog fájni! Ó ha tudnád milyen rég óta várok erre! - miközben közeledett az arcomhoz, enyhített a lábaim szorításán, így a legérzékenyebb pontjába térdeltem. Ennek hatására erejét vesztette, így ledobtam magamról. Neki esett a falnak és én felpattantam az asztalról.
A sokktól és a könnyektől azt sem tudom, hogy hogyan jutottam ki a folyosóra, de kijutottam. Ott álltam és próbáltam emlékezni, hogy merre is kell kimenni.... igen... hirtelen ezt sem tudtam.
- Te kis cafka! Ezért még ki is nyírlak! - hallottam Aaron egyre közeledő, enyhén elhaló hangját. Képtelen voltam a szaladásra. Mint minden alkalommal amikor futni kellett volna, most is földbe gyökerezett a lábam és csak ide-oda kapkodtam a fejem, hátha eltudok bújni valahová.
De néhány másodperc múlva már a csuklómnál fogva rántott vissza. Ijedtségemben felsikkantottam, mire ő betapasztotta a számat és ismét a falnak nyomott, ezúttal jóval erősebben. - Szóval hol is tartottunk? - búgta a fülembe. Hangjától, sőt egész lényétől a hideg rázott, hányingerem lett. Egy valamit akartam jelen pillanatban. Kiszabadulni ennek a rohadéknak a karjai közül. Igaz a testemmel mozdulni sem tudtam, azért a fejemmel próbáltam minden csókja elől kitérni. Természetesen ez egyáltalán nem tetszett neki. Megragadta a torkomat és folytogatni kezdett.

Bárcsak el se jöttem volna... maradtam volna a barátnőm mellett. Hisz szüksége volt rám.
Ez az én büntetésem...