Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

16

Naomi szemszöge

- Tehát együtt vagyunk? - kérdeztem Tae-t hitetlenkedve már a hazavezető út felének megtétele után, egy közlekedési lámpánál állva. Röviden rápillantottam, hogy közben nehogy zöld utat kapjunk és a hátunknál lévőek szidni kezdjenek. Ő az utat nézte, csíntalan mosollyal az orra alatt.

- Azt hittem a vallomásom után egyértelmű volt, hogy azt szeretném, ha a barátnőm lennél. És azt hittem, hogy a csókod volt rá az igen válasz. - mosollyal az arcomon indultam el. Hogy kitudja magyarázni magát.

- Szóval semmi randi? Belevágunk csak így? -  igen én még ilyen régi módi lány vagyok. Szeretem ha dolgok sorjában haladnak.

- Randizhatunk. De már egy párként. Mostantól csak az enyém vagy! - nem elég, hogy a szavaival zavarba hozott, de még kezét is a combomra csúsztatta. Szemeim a meglepődöttségtől majdnem kiestek a helyükről, hirtelen feljebb húzódtam az ülésben és ledobtam Tae kezét magamról. Lénye egésze úgy hatott rám, mint még senki soha. Képtelen voltam reakció nélkül tűrni érintését.

- Ha épségben akarsz hazaérni akkor ne hozz ilyen helyzetbe az út hátra levő részében! - láthatóan nagyon élvezte a helyzetet. Nevetne dőlt hátra az ülésben, továbbra is engem bámulva. Nos, nem csodálkozom... még ha burkoltan is, de 1x már kijelentette, hogy szereti látni amikor zavarban vagyok.

Doreen szemszöge

Miután hazaérkeztünk egyet kértem a többiektől: hagyjanak egy kicsit egyedül. Meg akartam szabadulni Aaron érintéseitől. Tudom, lehetetlen az emlékeimből kitörölni még egy jó darabig, de legalább magamról lemoshatom egy jó forró zuhany alatt.

30 perc elteltével léptem ki a fürdőszobából, frissen mosott hajjal, ütött-kopott melegítő szettben.
A kis csipet-csapat a nappaliban várakozott rám. Nem vették még észre, hogy ott állok a szobában elkészülve, így figyeltem őket egy kicsit.
Fagyos volt a hangulat. Beszélgettek ugyan, de nem nevettek vagy hasonlók. És a legszörnyűbb az egészben az az, hogy ez miattam van.
Félek. Mi van, ha azt mondják, hogy túl reagáltam az egészet? Ha felháborodnak amiért úgy rájuk hoztam a frászt?

- Doreen? Hahó? Minden rendben? - Jimin lengette meg előttem a kezét. Szépen elbambultam...

- Persze. Azt hiszem... - Jiminre mosolyogtam, majd elindultam, hogy elfoglaljam a kanapé üres részét Namjoon és Hoseok között. A többiek, mint méhecskék a virágot, úgy vettek körül. A többség török ülésben helyezkedett el. De valami nem stimmelt... Naomi!

- Hol a fenében van Naomi!? - pattantam fel miután észre vettem, hogy barátnőm nincs itt. Nem állt Tae mellett.  Hogy nem vettem észre már az első pillanatban hiányát?

- Nyugodj le! - Namjoon óvatosan visszahúzott maga mellé a kanapéra és átölelt. Mindannyian elég furán néztek rám. Biztosan azt hitték, hogy még a történtek miatt vagyok zaklatott. Részben így is van, de.... hirtelen nagyon rossz érzésem támadt, a fene tudja miért.

- Elment. Egy 15 perce körülbelül. -meglepődtem a Yoongi által megtudott információtól. Naomi elment. Most? Amikor szükségem van rá? Hová? Minek?

- Aaron hívta, hogy be kell mennie valamilyen hiányzó papírt kitölteni. Sürgős volt. Nem szívesen hagyott most itt téged, hidd el! - mintha csak hallotta volna Jungkook a kérdéseket, amiket magamban feltettem. Várjunk csak! Milyen nevet ejtett ki a száján?

- Hogy ki hívta? - reménykedtem benne, hogy csak rosszul hallottam.

- Aaron. A főnökötök. - Jin felelt. Hogy a fenében engedhették el ahhoz a nyomorulthoz ? Ja persze... hisz még nem mondtam el nekik semmit.

- Azonnal érte kell mennünk! Nincs biztonságban! - most már végképp azt hihették, hogy becsavarodtam. De nem igazán érdekelt. Átvágtam a földön ülők között és huzakodni kezdtem. Vagy velük vagy nélkülük, de elmegyek megmenteni a barátnőmet!

- Várj egy kicsit! Mi ez az egész? Miért ne lenne biztonságban? - Tae aggódó tekintettel ragadta meg a karom, mielőtt még kiléphettem volna az ajtón. Namjoon is odalépett mellénk, nem hagyta, hogy Tae tovább kezei között fogjon. Lehámozta rólam barátját, majd átölelt a derekamnál.

- Ígérem a kocsiban mindent elmondok! De most induljunk addig, amíg nem késő! Közben valaki hívja fel! Hátha még nem ért oda! - mivel látták rajtam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot és azt is, hogy valószínűleg tényleg nagy baj van, elindultak velem Naomiért. Mivel a kocsijuk 7 személyes, így 1 valakinek itthon kellett maradnia. Suga volt az aki úgy döntött, hogy nélkülözni tudjuk.
Közben Tae szüntelenül próbálta hívni szerelmét, mindhiába.

- Valószínűleg le van némítva... - mondta Hoseok egyre feszültebb barátjának.

- Csak ne legyen késő amíg odaérünk! - imádkoztam mikor végre elindultunk.

- Most már mond el mi ez az egész! Mitől kell Naomit ennyire féltenünk? A frászt hozod ránk azzal, hogy nem mondasz semmi konkrétat! - Jungkook kelt ki magából. Jogosan. Nagy levegőt vettem és könnyek közt meséltem el nekik mi is történt köztem és Aaron közt. És azt is, hogy attól tartok, ha Naomi odaérkezik, nála nem fog ennyinél leállni....