Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

22.

Naomi szemszöge

14:30

Miután a filmnek, amit Tae választott vége lett, pizzát rendeltünk és rám parancsolt, hogy egyek. Bár étvágyam nem volt, miatta ettem. Közben érdektelen dolgokról beszélgettünk. Pontosabban Tae beszélt én pedig minden mondatára bólogattam.
Ezután én választottam filmet, a Deja Vu-t. Egyszerűen imádom ezt, már vagy 200x láttam és még mindig nem unom. De... valahogy most erre a filmre se tudtam oda figyelni. Csak azért választottam, hogy ne kelljen beszélgetnünk. Még... nem állok készen.

- Na várj! De kesztyűt húzott, amikor a helyszínre kiment! Akkor, hogy van ott az ujjlenyomata mindenhol? - zökkentett ki Tae a borzalmas gondolataimból.

- Hmm? Kérsz valamit inni? - kérdeztem kezemet kihúzva az övéből és elindultam a hűtő felé, mintha meg sem hallottam volna kérdését. Hallottam én, csak válaszolni nem tudtam, mert hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok.

- Nem köszi. - hirtelen nagy csönd lett, ahogy hátra fordultam láttam, hogy Tae megállította a filmet.

- Most mi a baj? - felvontam a szemöldököm, mert nem értettem. Közben a hűtőbe nyúltam egy üveg ásványvízért.

- Úgy sem tudsz oda figyelni a filmre. Csináljunk valami mást. Szeretnél beszélgetni? - bólintottam alig láthatóan Taenek ezzel mosolyt varázsolva az arcára. Örült, mert valószínűleg azt hitte, hogy ezúttal szeretnék beszélni az érzéseimről.
Valójában nem. Bármi mást felhoztam volna neki, csak a történteket nem.
Aztán amikor elindultam vissza Tae mellé a kanapéra valaki kopogott.
- Hagyd csak! Majd én nyitom. - mondta és már az ajtóban is volt, aminek a túl oldalán Jungkook állt.

- De jó, hogy te nyitottál ajtót! Namjoon hívat. Addig itt maradok Naomi-val.

- Mit akar? Miért nem jött át és mondta el itt? - erre Jungkook csak meghúzta a vállát, Tae meg fújt egyet majd hátra fordult, hogy rám nézhessen. - Nemsokára vissza jövök rendben?

- Rendben. - néhány másodpercig még hezitált, aztán kifurakodott Jungkook mellett, aki nagy léptekkel jött befelé, amikor meglátta, hogy a szobám felé vettem az irányt.

- Nem nem nem! Maradj itt velem kérlek! Beszélgessünk vagy amit szeretnél! - tényleg épphogy csak elhúzott a karomnál fogva az ajtómtól, de mégis rosszul esett... mert arra emlékeztetett, ahogyan Aaron ráncigált.
Kitéptem a karom enyhe fogásából és nemtetszésemet a szememmel sugalltam. - Bocsi. Nem akartam. Csak nem szeretném, ha folyton a szobádban gubbasztanál! - tudom, hogy csak jót akar, mint ahogyan mindenki más is. De a történtek után eszméletlen nagy hangulat ingadozásom lett. Valamikor magányra vágyom.
1 órával ezelőtt meg amikor tudtommal egyedül hagytak, társaságra vágytam.
És, hogy most mire vágyom?
Fogalmam sincs...

- Rendben. Itt maradok kint veled. - hellyel kínáltam Jungkookot, majd én is leültem mellé. - Mit akar Namjoon Taehyungtól? Doreen nálatok van? - ütött hirtelen szöget a fejembe e kérdés. Mert hát, ha már Namjoon és Jungkook itthon vannak akkor nyilván Doreen is.

- Nem tudom. Nem kötötte az orromra. Doreen? Jaa Doreen. Persze ott van. - ez a srác vagy soha nem hazudott, vagy csak szimplán nem megy neki. Amint Doreenről kérdeztem arca azonnal elváltozott, mintha aggódott volna vagy nem tudom. De az biztos, hogy a barátnőm nincs náluk.
Fogtam és feálltam, majd elindultam az eredeti megállómra.
- Hé! Most mi a baj? - átugrott a kanapén és már ott is állt mellettem.

- Beszélgetni akartál és már a 2. kérdésnél hazudsz? Nem valami jó döntés. - tudta, hogy tovább nem hazudhat. Kezeit a tarkóján kulcsolta össze. Láttam az arcán, hogy szidja magát amiért ilyen gyorsan lebukott.

- Jó figyelj... Doreen ott hagyott minket.

-Hogy érted, hogy ott hagyott? Hol? Miért? Mit csináltatok vele? - remek... egyik rossz után jön a másik..

- Úgy, hogy sírva szállt ki az autóból és elrohant. Egész idáig kerestük, de hát mint tudod... elég nagy ez a város. Doreen meg elég gyorsan szaladt... lerázott. - mintha kihúzták volna a lábam alól a földet, úgy dőltem neki az ajtómnak. Jungkook azonnal megfogta a kezemet. - Jól vagy? - bólintottam és erősen szorítottam a kezét.
Jézusom... hogy én mennyire önző vagyok!
Csak magammal és a problémáimmal törődtem, pedig a legjobb barátnőm is ugyan olyan szörnyű dolgokon ment át.  És én...
Meg kell találnom őt!

- Jól vagyok! El kell vinned valahová! Talán ott lesz Doreen. De ne szólj senkinek! 5 perc elkészülök és mehetünk.