Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

7.

Baszki, milyen kicsi vagyok mellettük a 160 cm-el.

-Most Sejin és én megyünk és elrendezzük a papírmunkákat. De a lányok befejezik a körbevezetéseteket. Később találkozunk! - ezután Aaron és Sejin távoztak. Először kínos csend telepedett ránk. Nemhogy megszólalni, rájuk nézni se mertem. Tekintetem vándorolt egyik tagról a másikra, de amikor szemkontaktusba kerültem valamelyikükkel, akkor inkább a falakon levő jól ismert díszleteket bámultam.

- Ha az interjú is így fog menni szép lesz. - szólalt meg Taehyung koreaiul amire azonnal felkaptam a fejem. Valószínűleg azt hitte, hogy nem értjük Doreen-el.

- Ne aggódj. Beszédesebbek leszünk. -válaszoltam koreaiul egy csínytalan mosollyal a arcomon, mire meglepődtek, majd nevetni kezdtek Tae égésén. Nem hagyhattam, hogy az a véleménye legyen rólunk, hogy balekok vagyunk, ezért is vettem erőt magamon és szólaltam meg. Tae csak csodálkozva nézett rám amitől egy kis idő elteltével az arcom pirulni kezdett. Képtelen voltam ezután a szemébe nézni, inkább bámultam a cipőmet. Ez van akárhányszor egy fiú... nem is, egy idegen emberrel kontaktba kerülök.

- Szóval beszéled a nyelvünket. - inkább kijelentette Jin, mint kérdezte.

- Nem csak ő. Én is. - mosolygott elégedetten Doreen. Közben visszasétált a kanapéhoz, és helyet foglalt ott, ahol azelőtt ültünk mielőtt a fiúk bejöttek volna. Kényelembe helyezte magát a közelgő beszélgetésre.
Ők is követték Doreent. Jimin, Hobi és Nam a 3as kanapén, Tae, Jin, Jungkook és Suga pedig a 4es kanapén foglaltak helyet. Én megsem tudtam mozdulni. Képtelen voltam leülni közéjük.
Mindannyian engem bámultak és gondolom arra vártak, hogy oda menjek. Ekkor szerencsémre megszólalt a telefonom.

- Ezt fel kell vennem! - mondtam és elindultam kifelé a stúdióból, pedig még azt sem tudtam milyen szám hív, hisz a telefonom a táskám alján pihent.

Doreen szemszöge

Kicsit mérges vagyok Naomira amiért így kirohant. Tudom én jól, hogy ha nem szólalt volna meg a telefonja akkor is kiment volna. Láttam rajta kezdettől fogva, hogy nem fog ez neki olyan simán menni.

- Mi baja a....? - gondolkodott el Tae, hogy hogyan is szólíthatná. Nagy meglepetésemre most angolul szólalt meg.

- Munkatársamnak, barátnőmnek, lakótársamnak. Szólítsd bárhogyan. - mosolyodtam el. - Kicsit félénk típus. Ennyi.

- Nem kéne utána menned? Még a végen nem jön vissza. - mondta Jk a tipikus olvasztó mosolyával.

- Visszajön. Ne aggódj. - ezután hosszú perceken beszélgettünk a srácokkal. Meséltem a személyiségemről, és a Naomiéról is. Ők pedig érdeklődve hallgattak végig. Mintha egyes tagok túl nagy érdeklődéssel hallgatták volna Naomi és az én tulajdonságaimat....
Naomi még mindig nem jött vissza. Már aggódni kezdtem amikor hirtelen belépett.

- Történt valami? - érdeklődött Hobi engem beelőzve. Ezért is ő a csapat anyukája. Annyira gondoskodó.
Naomi miután helyet foglalt mellettem kifújta az eddig bent tartott levegőjét. Minden szempár rá szegeződött, de ezúttal nem jött zavarba. Látszott rajta, hogy egy teljesen más dolog aggasztja.

- Ami azt illeti igen. - felém fordult, amit egy kicsit udvariatlanságnak tartottam, de nem szóltam csak vártam, hogy elmondja mi ez az egész. - A könyvkiadóm hívott. A kiadás óta több mint 200 darabot adtak el a könyvemből.

- Könyvedből? Te írtál egy könyvet? - Naomi rögtön a kérdező Suga felé kapta a fejét. Soha nem szerette, ha valaki félbe szakította. De persze soha nem is mert ez ellen fellépni.

- Igen. De már nem ez az első. Mindegy. - hátát belesüppesztette a kanapéba, lábait keresztbe rakta és kezeivel dobolni kezdett rajtuk. - Mivel ilyen felkapott lett, szeretnék, ha interjút adnék a könyvről. Arról, hogy mi ihlette, milyen régóta írom meg ilyenek.

- Nem értem mi ezzel a baj? - vágott közbe ezúttal Nam. Naomi pedig egyre idegesebb lett. Valójában én sem értettem miért van ennyire kiakadva.

- A baj az az. Hogy pont pénteken reggel 9kor lenne ez az interjú. Pont, amikor veletek kellene itt lennem az Awakening műsorában! - fakad ki belőle és majd szétveti az ideg. A fejét fogja és próbál nem felrobbanni. Még nekem is fájt ezt hallani. Nem akarok nélküle csinálni ezt... egyszerűen nem.

- És nincs semmi megoldás? Nem lehet egyszerűen átrakni az interjút? - az eddig szótlan Jimin kérdése után egy kis remény éled fel bennem.

- Kizárt. Egész idáig ezen veszekedtem a kiadómmal. Azt felelte, ha azt akarom, hogy sikeres író legyek, hogy ha még több példányt akarok eladni, jobban teszem ha megjelenek pénteken 9kor. - szegény Naomi teljesen kétségbe volt esve. És én tehetetlenül ülök mellette. Tudom jól, hogy a műsort képtelenség átrakni. Még akkor is nehéz lenne, ha már évek óta futna a csatorna és a műsor, de így, hogy most indult be.... lehetetlen.

- Jobban teszed? Ez már inkább fenyegetés , mint jó tanács. - Tae szarkasztikusan felnevetett. Viszont igazat kellett, hogy adjak neki.

- Meglehet. De sokat köszönhetek neki. Dave-nek. - sosem csíptem a pasast. Egy kaktuszt szívesebben megölelnék, mint őt.

- Vagyis? - sejtettem mit akar. Csak tudjátok... reménykedtem.

- Nem veszek részt pénteken a srácokkal való interjúban.