Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

27.

Naomi szemszöge

Augusztus 13
A tárgyalás napja

Végre vége a nehéz heteknek.
Letudjuk ezt a borzalmat aztán pár napon belül mehetünk a fiúk után.
A kettőnk ügyét egyszerre tárgyalják. Mivel ugyan az az ember követte el, ugyanazon a napon.

Nem mondom, hogy könnyű volt a szerelmem és a barátaim nélkül. Sőt.
Nagyon fura volt eleinte videochaten megbeszélni a fontos, személyes dolgainkat.
Na meg ezt sem tehettük meg sűrűn, a sok fotozás, rádió felkérés, tévében élő fellépés miatt. Mindezek mellett dolgoznak egy új dalon is, szóval igen..
De kibírtuk és itt vagyunk.

- Minden oké? - kérdi Doreen a tárgyalóterem előtt ülve.

- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam.... Te figyelj.. beszéltél már ma Namjoon-al? - terelem el a témát, míg mielőtt bebeszélné magának,hogy de igenis rosszul vagyok. Nagyon aggódik értem. Mindig, minden helyzetben. Az utóbbi időben talán jobban, mint kéne.
Mióta a fiúk elmentek sokkalt több időt töltöttünk együtt.
Úgy értem, hogy míg a fiúk nem voltak az életünkbe a munkát helyeztük előtérbe. De ők megtanították nekünk, hogy a barátság mindennél fontosabb.

- Nem. Miért? Aggódsz a tárgyalás miatt?

- Igen. De nem magunk miatt. Hanem, hogy nem fognak bejelentkezni online, mint tanú. - igen, nekik is tanúskodniuk kell, mert ők értek elsőként a helyszínre és amikor a rendőrők ki értek még ott voltak.

- Befognak. Ne aggódj. - ekkor kicsapódott a tárgyalóterem ajtaja.
Betipegtünk, bal oldalunkon az ügyvédünkkel.

2 órával később

- Tisztelt Bíróság! Az Esküdtszék bűnösnek találja Aaron Baker-t duplán molesztálás vádjában. - az Esküdtszék vezetője helyet foglalt majd a bírónő szólalt meg.

-Aaron Baker álljon fel! A bűnösségének beismerése és megállapításának fényében 3 év börtönbüntetésre valamit bánópénz megfizetésére ítélem. Az ítélet jogerős, fellebezés lehetőség nincs! - ütött kettőt a kalapácsával felállt a helyéről és kiment a teremből, nyomában az esküdt szék tagjaival.

Doreen szemszöge

Az ítélet meghozatalat után Naomival egymás nyakába borúlva sírtunk. Megkönnyebbültünk, hogy ez a szemétlada megkapta a méltó büntetését.

Kiérve az autónkhoz Naomi felajánlotta, hogy majd ő vezet, így én tárcsáztam Namjoon számát.

- Na sziaa! Már vége is? - hallatszott a hangján,hogy eléggé fáradt. Mondjuk nálunk fél 1, náluk fél 8 szóval megértem.

- Igen vége. 3 évet kapott a rohadék, plusz bánópénz fizetési kötelezettséget. - újságoltam neki, miközben elindultunk hazafelé. Egész jó volt a közlekedés. Nem kerültünk dugóba. Nem akartak a kedves öregek a piros lámpánál átbotorkálni. Szóval szerencsénk volt.

- Te figyelj... - szólít meg Naomi megszokottan, amikor az ajtóba ér.
- Nem úgy volt, hogy te zárod be az ajtót?

- Dee. És én be is zártam! - meglepődök és kiakadok egyszerre.

- Doreen az ajtó nyitva volt. - Naomi még mindig tök nyugodt volt én azonban nem tudtam az maradni.

- Naomi! Mivan ha valaki betört? És azért van nyitva az ajtó? Én tuti, hogy bezártam!! - elrántottam az ajtótól, mire felrántotta a szemöldökét.

- Te beteg vagy! Lázas vagy, vagy mi van? Akkor lenne erőszakos behatolásnak jele, de nincs. Biztosan csak megfeledkeztél az ajtó bezárásáról. Nincs baj. Menjünk be. - elindult befelé én pedig lassú léptekkel követtem őt. Felém fordult és szórakozott hátra menettel haladt közben pofákat vágott. - Nincs itt senki látod? - tárta szét a karját. Aztán egyszer csak valaki karon ragadta és be rántotta a szobámba....