Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

9.

A többiek hümmögni és vigyorogni kezdtek, kivéve Jungkookot akinek látszólag egyáltalán nem tetszett Tae kijelentése.
Én meg megint csak elvörösödtem.

Doreen szemszöge

Fogalmam sincs, hogyan és mikor történt, de megtörtént.
Talán nem kellett volna.
Talán így kellett történnie.
Beleszerettem. A hangjába. A csokibarna hajába. Abba, ahogyan lopva rám pillant... egyszóval minden mozdulatába.
Soha nem hittem az első látásra szerelemben, most mégis ez történt.
Ha érzéseim nem csalnak, amiben nagyon reménykedem, akkor valószínűleg ő is sokkal többet érez irántam, mint kéne.
Kim Namjoon ellopta a szívemet.
A keddi napon azonnal éreztem amit velük töltöttünk a városban.
Másként bánt velem, mint a többiek. Sokkal közvetlenebb volt, sokkal többet ért hozzám, sokkal többet akart tudni bárkinél. Amit én egyáltalán nem bántam. Csak egy kicsit aggódtam a többi tag, de főleg Naomi reakciója miatt. Imádom a csajt, de képes mindenben a rosszat látni.

Június 19. Péntek

Gyomorgörccsel keltem. Sőt azzal is feküdtem le, ugyanis Aaron tegnap este jelentette be, hogy a TXT-vel kell interjút készítenem. Természetesen nem volt időm úgy felkészülni, mint ahogyan a Cignature interjújára. Ez a gyomor idegem oka.
Naomi még javában alszik, most reggel 7kor, hisz majd 9re kell mennie a kiadóhoz.

Az ajtón kilépve Namjoonal találom szembe magam. Egy fekete pólót és egy rövidnadrágot viselt, de még így is lélegzet elállítóan nézett ki. Támasztotta az ajtófélfát és egészen addig, amíg engem észre nem vett, a padlót bámulta.

- Hát te? Ilyen korán miért vagy fent? - érdeklődtem tőle. Mire közeledni kezdett felém, az amúgy is szűk folyosón, amitől a szívem hevesen dobogni kezdett.
Végig simított mindkét karomon majd megfogta kezeimet. Egy hatalmasat nyeltem, aztán rá néztem.

- Látni akartalak munka előtt. És sok sikert akartam kívánni. Ja és csak, hogy tudd nézni fogunk a fiúkkal, szóval semmi flörtölés! - időm se volt meglepődni kijelentésén vagyis parancsán, mert azonnal ajkait az enyémre tapasztotta. Gyengéden, érzékien csókolt. Annyira,hogy először el is felejtettem válaszolni rá. Amikor viszont észbe, kaptam azonnal visszacsókoltam valamivel eréjesebben. Erre ő elhúzódott és bement a házba.
Mi ütött belé? gondoltam. Egyáltlán mi ütött belém, hogy vissza csókoltam? Mi ez az egész? Néhány pillanatig még ott álltam lefagyva, az előző események hatására, aztán eszembe jutott, hogy ha oda akarok érni el kéne indulnom.

*****

- Tessék! Itt vannak a kérdések. Összeállítottuk ami érdekelheti a rajongókat. - szemeim elkerekedtek amint Aaron átnyújtotta nekem a kis kártyákat. - Jó összeállítottam. - emelte fel védekezően a kezeit.
- Semmiség. És meg ne köszönd! Értetek mindent! Értetek mindent! - ismételte meg magát majd elment.
Egyre furább és furább ez a fazon.
Most őszintén... melyik főnök csinálná meg a munkád helyetted? Na ugye, hogy senki.
Melyik főnök tenne át egy fontos interjút egy híres bandával csak azért, hogy te a másik állásodban remekelj? Na ugye, hogy egyik se...

Naomi szemszöge

Reggel 8 óra.
Egy óra múlva sajtó tájékoztató. Egyenlőre még minden szuper. Nem érzem rosszul magam, nem izgulok, ami kicsit fura is, mert én már minden nagyobb "esemény" előtt napokkal eszem az ideget.
Felvettem a Dave álltal kért, hosszú ujjú, piros, térdig érő ruhát. Bár kegyetlenül rosszul érzem magam benne, muszály ebben mennem.

*****

- Készen állsz?- kérdezte Dave mielőtt beeresztett volna a nagy tömeg elé. Ez a kis micsoda a kiadó egyik konferencia termében volt. Én és Dave a terem előtt álltunk, az újság írók meg a nagykutyák már bent elfoglalták a helyüket.
Azonnal bólintottam Dave kérdésere mert így is gondoltam. - Akkor menj csak! Egy kalappal! - megölelt majd bementem. Már akkor megtorpantam, amikor szembesültem a tömeggel.
Kb 30-40 fő lehetett bent, megis azonnal rám tört a lámpaláz.
Idegesen vettem át a mikrofont és a könyvem egyik példányát az egyik segédtől, majd megálltam közönség előtt. Végigpáztáztam őket, csupa ismeretlen, mogorva alak.
Várjunk csak! Tekintetem vissza vezettem a terem bal szélére.
Hogy eddig, hogy nem vettem észre? - gondoltam amikor felfedeztem Tae, a tömegből kirikító kékes-lilás haját. Egymásra mosolyogtunk és valamitől, talán a mosolyától, erőt kaptam és elszállt a félelmem.

*****

- Mond csak. Mennyit értettél te abból amit mondtam? - kérdeztem Tae-t miközben kísért az autómhoz, a sikeresnek elkönyvelhető sajtótájékoztató után.

- Semmit. De legalább itt voltam életed egyik fontos pillanatánál. Nem mellesleg gyönyörű vagy. - nem tudom melyik mondatával hozott jobban zavarba, de ismét nem tudtam ránézni és csak bazsalyogni tudtam magam elé.
- Egyébként vettem én is egy példányt. - húzta elő zakója alól diadalmasan. Bezony, kicsípte magát, nem is akárhogy.
Baromi szexin állt neki ez az üzletemberi stílus. Várjunk mi?!

- Mégis miért? Úgy sem tudod elolvasni. - ezúttal képes voltam rá nézni. Kisfiús mosoly ült arcán és egyfolytában tartotta volna velem a szemkontaktust, ha én is képes lettem volna rá.

- Gondoltam majd amikor kettesbe leszünk. Én az öledbe fekszem, te pedig szépen szóról szóra lefordítod nekem. - közelebb lépett, mire én hátráltam és az autómnak ütköztem.
-Naaa! Nem harapok. - ismét megszüntette köztünk a távolságot. A könyvet a kocsim tetejére rakta, majd megölelt a derekamnál. Én a kezeim a felső karjaira helyeztem.

- Miért akarsz mindenáron zavarba hozni? - kérdeztem továbbra is fülig elvörösödve.

- Mert olyan édes vagy amikor szégyenlős vagy! - megcsillogtatta fogait amitől méginkább elolvadtam. Képtelen voltam mellette a józan gondolkodásra.
Arca egyre közelebb került az enyémhez.
Ajkai már résre kinyitódtak és majdnem az enyémhez értek amikor....
Elfordítottam a fejem és végül egy arca puszi lett belőle.
Tudom, tudom. Hülye vagyok.