Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

23.

Naomi szemszöge

16:15

Minden lehetséges helyet bejártunk Jungkookal, ami Doreen kedvenc helyeihez tartozik. Margit-sziget, Hősök tere, Halászbástya, Duna-part, de a barátnőm sehol nem volt.
Közben persze a Kook telefonja és az enyém megállás nélkül csöngött. Én nem vettem fel, Kooknak meg nem engedtem meg, hogy felvegye.

- Figyelj Naomi. Én élni akarok még. Szóval most már muszáj felvennem Taehyung hívását, vagy azét aki legközelebb hív. - mondta Jk úton az utolsó lehetséges helyre menet.
A fotóstúdió felé.
Kuncogtam egyet kijelentésén, úgy hogy Ő ne hallja.
"Élni akarok még." Szerintem simán lenyomná az én TaeTae-met, de mindegy.

- Jó jó. Felőlem. - az ablakon bámultam kifelé. Pásztáztam a járdán járó-kelő embereket, hátha megpillantom valahol. Közben meg szűntelenül hívogattam, de nem vette fel.
A sokadik érvénytelen hívás után, a telefonomat reménytelenül az ölembe ejtettem és vártam, hogy oda érjünk. Aztán hirtelen megszólalt egy csengőhang. Az Idol refrénje, szóval a Jungkooké. Pedig már kezdtem örülni.

- Sziaaa kedves barátom Taehyung! - kezdte nyalizását Jungkook. Telefonját kihangosította úgy vezetett.

- Nekem te ne! Hol a fenében vagy? Naomi veled van? - Tae hangja iszonyú zabosnak tűnt, persze megértem. De nem akartam, hogy az egész pereputty a nyakamban csüngjön. Azért nem engedtem Kookienak, hogy szóljon, hogy eljövünk, sem azt, hogy felvegye a telefont.

Kook óvatosan hozzá ért karomhoz ezzel elérve, hogy ránézzek.

- Elmondhatom neki, hogy hová megyünk? - kérdezte, miközben kinémította magát. Én csak bólintottam, majd kikapcsoltam a némítást. - Naomi velem van. És épp Doreen fotószalonjába megyünk hátha ott van. Egész idáig őt kerestük.

- Miért veled ment? Miért nem kért meg engem?

- Mert te Nammal társalogtál! És amint Jungkook elmondta, hogy mi volt Doreennel, megakartam találni. Én kértem meg, hogy ne szóljon. - nem hittem el, hogy komolyan az a legnagyobb baja, hogy Kookal vagyok... aztán letette a telefont.
Na szép...

A szalon ablakán bekukkantva láttam, hogy ég a kislámpa, amely fényénél Doreen mindig festeni szokott.

- Bent van! - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
Beakartunk menni, de zárva volt az ajtó. Hát bekopogtam. - Doreen! Én vagyok az Naomi! Nyisd ki légyszives! - kisírt, megduzzadt szemekkel nyitott ajtót kis idő múlva.
Majd megszakadt a szívem, hogy  így kellett látnom őt. - Mi a baj? - kérdeztem aggódva, majd azonnal ölelésbe hívtam. Közben Jungkook megfogta a derekamat és óvatosan beljebb tessékelt minket a helyiségbe.
Nos igen, jobb bent, mint az utcán jelenetet rendezni.

Doreen szemszöge

Először annyira örültem, amikor megláttam Naomit és Jungkookot az ajtóban. Örültem támogató ölelésének. Ám amikor Kook betessékelt minket és Naomi feltette a kérdést " Mi a baj? " elfogott a pánik.
Mit tegyek? Mondjam el az igazat? Vagy hazudjak?
Melyik lesz a jobb?
Előbb-utóbb úgy is kiderül minden.
És talán rosszabb lesz, ha kiderül, hogy én hamarabb tudtam meg, mint ő.
De vajon kifogja bírni? Ennyi trauma után?
Naomit ölelve lassan Kookra emeltem tekintetem és próbáltam hang nélkül lesuttogni neki a kérdésemet:

- Elmondjam neki? - próbáltam artikuláltan beszélni, de nem fűztem hozzá sok reményt.
De, nagy megelepetésemre megértette, ugyanis azonnal heves tagadó bólintásba kezdett.
Na, nem baj... én azért elmondom.

- Figyelj Naomi. - eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. - Amit most mondani fogok.... az nekem sem könnyű. Ülj le kérlek. - kihúztam neki a kisszéket amit fotózásoknál szoktam használni. Láttam Jungkook arcán a nem tetszést, de érzem, hogy jobb ha most megtudja.

- Megijesztesz. Miről van szó? - őszintén szólva Naomi most sokkal jobban nézett ki, mint délelőtt. Vajon ilyen jól sült el az, hogy Taevel hagytuk otthon?

- Azért szaladtam el, mert besokkaltam. Amiatt ami Aaron és köztem történt, amiatt amit veled tett és... Megtudtam valamit a fiúkkal töltött délután alatt. - Jungkook most oda lépett Naomihoz és a vállára tette kezeit, kicsit megrázkódott ugyan, de nem dobta le magáról.
Mindketten rendületlenül és aggódva  néztek rám. Csak különböző okból.
Naomi értem aggódott, Kook pedig Naomiért.
- Szóval a fiúk mához 1 hétre hazautaznak. - böktem ki végül. Naomi arca egy pillanatig kifejezéstelen volt. Aztán csalódottság, szomorúság, meglepődöttség suhant át rajta.
És ekkor... betoppantak a többiek is.