28.

35 3 0
                                    

Naomi szemszöge

A szívem kihagyott egy ütemet amint a karomon és a számon megéreztem valaki hideg kezeit.
Behúzott Doreen sötét szobájába és én szinte azonnal sípcsonton rúgtam. Üvöltött egyett majd felkapcsolta a villanyt. És akkor...

-Namjoon?! - lesokkolódtam.

- Nem csak ő van itt. - hallottam meg a hátam mögül az ismerős, mély hangot. De nem akartam hinni a fülemnek. Hátra fordultam és megpillantottam Őt.
A tipikus édes mosolyát vetítette felém és szét tárta karjait.
Én néhány másodpercig lefagyva áltam ott aztán az ölébe ugrottam.
Nem törődve a jajj veszékelő Namjoonnal, aki nagy nehezen kibotorkált a szobából.

- Mégis, hogy a fenébe kerültetek ti ide?! Befestetted a hajad?- emeltem fel a fejem, amit eddig Tae nyakába furtam és a szemem ezután le se vettem a szeméről. No meg a fekete hajáról. Baromi szexi volt.

- Meglepetés! Nem tetszik? - bökött a hajára majd lebiggyesztette az ajkait, mint aki sírni készül,majd a földre rakott.

- Ugyan! Nagyon is örülök neked. Nektek! Még kicsit sokk alatt is vagyok. És a hajad meg.... tudod, hogy mindig ezért rágtam a füled, hogy fekete legyél. De úgy értem, hogy hogy lehet az, hogy itt vagytok? Azt hittem nagy meló közepén vagytok. Dal, MV felvétel ilyenek. - egy pillanatra mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket aminek a másik oldaláról nagy sikoly hallatszódott, de hogy Doreen vagy Nam sikított-e azt nem tudtam eldönteni.
Aztán újra egymásra figyeltünk.

- Igen ez így is van. De nem maradunk sokáig, hisz csak értetek jöttünk. - fel sem akartam fogni. Nemsokára kiutazunk velük. Hozzájuk költözünk. Igaz kevés időt fognak a közös kuckónkba tölteni, de maga a tudat is felvillanyoz. - Már össze is pakoltam neked. - szemeim kétszeresére nőttek. Tae összecsomagolt nekem? Szóval turkált a fehérneműim közt... remek.

- Mégis.. mikor jöttetek, hogy erre is volt időd?

- Itteni idő szerint reggel 7kor. Mivel ti 8kor indultatok a tárgyalásra, így mire átvettük a csomagot, meg mire ide értünk üres volt a lakás. A főbérlő meg csípi a búránkat így kinyitotta nekünk a lakást. - hogy milyen jól megszerveztek ezek mindent.

- Szóval ezért jelentkeztetek be kamera nélkül. Még, hogy betört a laptop kamerátok. Azonnal tudtam, hogy kamu az egész. - nevettem Tae arcába mire ő elkezdett csiklandozni a derakamnál. - Tae.... hagyjd... abba! - mondtam nagynehezen. Tae engedelmeskedett és magához ölelt. Én kapkodtam a levegőt továbbra is mosolyogva.

- Valahogy ki kellett játszanunk a rendszert, hogy le ne bukjunk. - egy csókott nyomott a nyakamra. - Ma este 6kor indul a gépünk. - annyira hihetetlenül hangzott. Közben meg meg is rémültem. Arra vártam mindvégig, hogy mikor leszünk már újra a fiúk, de legfőbbképp a szerelmem közelében, erre az utolsó pillanatban ijedek be. Na szép...
-Menjünk ki Namékhoz beszélgessünk. - mondta Tae és tolt az ajtó felé, mivel látta,hogy nem tudok megszólalni.

Namjoon a széken ül egy zacskó fagyasztott borsóval a fején és a sípcsontján. Az utóbbit én okoztam tudom, de a fejét tuti nem rúgtam le...
Doreen a hátánál állva simogatja őt egyre csak azt hajtva, hogy mennyire sajnálja.

- Mi folyik itt? - kérdezem foghíjról.

- Megijedtem, amikor valaki berántott téged a szobámba. Ezért beszaladtam a konyhába és a kezembe fogtam a serpenyőt. Namjoon görnyedve jött a konyhába felé, mert a sípcsontját szorította én meg a nagy ijedtségben nem ismertem fel és fejbe vágtam. - kitört belőlem a nevetés. Röstelltem, de nem tudtam magamba tartani. Tae hiába lökött oldalba, nem bírtam abbahagyni.

-Ha ha ha... marha vicces. - kicsit morcos volt Nam, de egy cseppet sem zavart én nevettem tovább.

- Micsoda szeretettel várt Doreen. Szóval te visítottál úgy mint egy lány? - már a hasamat fogva nevettem, mit sem törödve Namjoon és Doreen ölő tekintetével, amikor Taehyung a vállára kapott. - Tegyél le! - kiabáltam a fülébe.

- Ne törödjetek vele. Túlságosan beindult miattam. - fordult Doreenék felé. - Elbeszélgetek vele a szobájában, megtanítom nemi a jó modort ígérem! - mondta majd elindult az úticél felé.

- Elbeszélgetsz mi?.- kérdezte Namjoon enyhe perverzséggel a hangjában.

- Kommunikálunk tudod. - mondtam majd nyelvet öltöttem mielőtt még Tae bezárta volna a szobám ajtaját.

Why me? /BTS story/ BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now