Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

15

Naomi szemszöge

Namjoon szavai után, 2 mondat kavargott a fejemben :
1. Mi történt Doreennel?
2. Azonnal ott a helyem mellette!

- Menj már! Lassú csiga! - kiabáltam Namjoonra az autóban, úton a felzaklatott Doreenhoz.
Nam vezetett én mellette ültem. Velünk jött még Suga, Hobi és Taehyung erősítésnek. Bár őszintén reméltem, hogy nem lesz rá szükség.
A gyomrom görcsben állt. Mindenféle szituáció lejátszódott már a fejemben, hogy hogyan fogunk majd Doreenre találni. Most először hagyom, hogy egyedül menjen a kiállítására erre tessék... ez az én hibám.

- Nyugodj már le! Ha nem látnád piros a lámpa! Mellesleg, amúgy is a megengedett sebességtől jóval többel hajtottam idáig! - Namjoonon is látni és érezni lehetett aggodalmát. Tekintete köztem és lámpák között cikázott. Közben meg úgy markolta a kormányt, mintha attól félne, hogy ha nem ezt tenné, kiesne a helyéről.
Az aggódást valaki iránt, nem lehet csak úgy megjátszani. Tényleg fontos neki a barátnőm.

- Szerintem meg mindkettőtöknek le kéne nyugodni! Kurvára nem akarok autóbalesetben meghalni! Namjoon, figyelj arra a rohadt útra! Naomi, te meg ne zavard vezetés közben! - nos Sugával együtt már 3an voltunk feszültek az autóban. - Mikor érünk már oda? - kicsatolta magát és előre hajolt az ülésemhez.

- A következő lámpánál jobbra fordul a kis két-bal kezes barátunk és ott leszünk. - továbbra is húztam Nam agyát. De ő csak dünnyögött valamit az orra alatt. Láttam, hogy nincs mire menni vele, így más alany után kutattam.
Azért kezdtem el kötekedni, mert addig legalább nem kergettek az őrületbe a Doreen-nel kapcsolatos gondolataim. - Nem akarsz meghalni, de kicsatolod magad? Ügyes. - hátra fordultam, hogy Suga szemébe nézzek. Semmi reakciót nem váltottam ki belőle, így még nyelvet is öltöttem rá hátha.

- Úgy sem véd semmit... De ha még 1x kinyújtod a nyelved levágom. - fenyegetően rámszegezte mutatóujját, én meg úgy tettem mintha megijedtem volna tőle. Persze rögtön el is nevettem magam.

- Abba nekem is lenne beleszólásom! - szólalt meg, Tae majd rám kacsintott amikor ránéztem.
Most már nem voltam annyira berezelve.
Biztosan jól van! Épségben van!  Végre pozitív gondolatok férkőztek a fejembe.

- Ott! - böktem az épület felé. A hátsó sorban ülők egymást összenyomva tapadtak az ablakhoz.
- Oda parkolj be! Ott van Doreen kocsija!
- természetesen a szívem megint csak beindult. Pásztáztam a környéket, hogy megtaláljam Őt, hátha idakint áll.

Doreen szemszöge
10:45

A történtek után azonnal felhívtam Namjoont. Nem tudtam mit tegyek. Számomra eddig ismeretlen érzés járta át minden porcikámat. Nem akartam egyedül lenni. Ő volt az első a híváslistámban így őt hívtam fel.
A testem egésze remeg. A történtek újra és újra lepörögnek a fejemben.
Nem tett velem semmit. Mégis iszonyúan megviselt. Jesszus... mi lett volna ha...
Nem inkább nem is gondolok erre.
Ismét bőgni kezdtem a volán mögött, amikor valaki feltépte a kocsim ajtaját. Olyan hirtelen történt, hogy megijedtem. Sikítottam egy nagyot, a fejemet a kormányra hajtottam és a kezemet védekezésképp köré fontam.

- Ne aggódj édesem csak én vagyok! Hallod? Én vagyok Namjoon! - amint meghallottam hangját és megéreztem hátamon simogató kezét, felnéztem és kipattantam az autóból.
Megöleltem, fejemet a kulcscsontjába fúrtam.
- Semmi baj! Most már itt vagyok! - ő hiányzott nekem! Védelmező kezei és nyugtató, mély hangja.

Hirtelen egy 3. kezet éreztem meg magamon. Kibontakoztam Nam karjaiból és Naomit pillantottam meg magam mellett. Majd Yoongit, Hoseokot és Taehyungot.
Ledöbbentem. Nem gondoltam volna, hogy Nam fog bárkinek is szólni a hívásomról. Azt sem, hogy ennyire aggódni fognak értem.

- Minden rendben Doreen. Már nem lesz baj! - Naomi erőltetetten mosolygott. Ismerem már, tudom, hogy baromira aggódik. Tudni akarja mi ez az egész. Oda léptem hozzá, megöleltem majd a fülébe súgtam:

- Igen. Most már minden rendben. Csak menjünk haza. Jó? - kisírt szemeimmel néztem körül a kis csapaton akik hevesen bólogattak.

- Slusszkulcs? - kérdően pillantottam Naomira. - Majd én hazavezetek a kocsinkkal. Te meg mész Namjoonékkal a másik autóval.

- Én Naomival megyek! - Tae oda lépett mellénk és átölelte Naomit a derekánál. Azt hittem rosszul látok. Mi történt itt amíg én távol voltam?

- Hát ez meg? - mutattam rájuk, miután nagy nehezen megszólaltam.

- Nos. Naomival egy párt alkotunk. - Tae kijelentésén láthatóan Naomi is meglepődött. Elkerekedett szemekkel nézett rá a rendezetlen hajú barátjára.

- Induljunk. Majd otthon megbeszéltek mindent. - türelmetlenkedett Hobi. Ő és Suga el is indultak az autó felé.

- Otthon találkozunk. - mondta Nam majd elindultunk mi is.

Miután elég messze voltunk Naomitól és Taehyungtól, Hobi és Suga meg beszálltak az autóba megálltam.

- Mi az? Mi a baj? - Nam szinte velem egyszerre állt meg és aggódva nézett rajtam végig.

- Én csak.... Köszönöm. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértetek, hogy most itt vagy. Mindent. - Namjoon édes mosolyra húzta ajkait, így láthatóvá váltak gödröcskéi.
Lassan hajolt le hozzám, majd egy apró csókot lehelt ajkamra.

- Én köszönöm, hogy vagy nekem!