Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

19.

Doreen szemszöge

Június 21. vasárnap
11:00

Nem elég, hogy tegnap még legalább fél órán át tartották ott a rendőrök Naomit a tett helyszínén és, hogy rögtön azután be kellett mennie a kórházba lát lelet vételre, még ma is be kellett jönnie a kapitányságra egy újabb tanuvallomás tételre.
A mi vallomásainkat a helyszínen vették fel, miután bilincsben vitték el a rohadékot.

Szegénykém, tegnap óta nem eszik, nem eszik, de még csak hozzánk sem szól. Az érintés pedig szóba sem jöhet. Tae teljesen kétségbe esett, amikor megpróbálta megölelni és erre teljes erőből ellökte magától majd a szobájába szaladt.
A rendőrségnek is alig-alig válaszolt a kérdéseikre. Persze, teljesen megértem őt, hisz amit vele tett Aaron az sokkal súlyosabb, mint az amit velem és én is elégge kiakadtam...
Ettől függetlenül én is megtettem a feljelentésemet Aaron ellen, most, hogy Taevel elkisértük Naomit a kapitányságra.
A többiek azonban nem tudják mire készülök. Taehyungnak is azt mondtam, hogy el kell intéznem egy telefont, amíg Naomi vallomását felveszik, közben meg megtettem a megfelelő lépéseket.
Igazság szerint ők kértek erre, de idáig nem volt merszem megtenni. Nem csak merszem, de nem tudtam magamra gondolni akkor, amikor a barátnőmnek a legnagyobb szüksége volt rám.
Sokkal később mentem be feljelentést tenni, mint Naomi de még így is hamarabb végeztem.

- Mi a fene tart ilyen sokáig?! Már 1 órája oda bent van! Így sincs fényes lelki állapotban! Nem hiányzik még neki az, hogy a történtekről beszéljen órákig!- ki keltem magamból amikor visszaértem a váróban ülő Tae mellé. Ő sem tudott már mit kezdeni magával. Hol a lábán dobolt, hol a lábával dobogott.

- Nem tudom! De kezdek ideges lenni... - nos még az égiek is tudják, hogy semmi jó nem származik abból, ha Tae feszült, mert amint a mondat végére ért, Naomi lépett ki az irodából, jobbján a törzszászlós asszonnyal.

- Köszönöm szépen az együttműködést kisasszony! Tudom, hogy nem volt egyszerű! De kérem bízzon bennem! Megkapja a méltó bűntetését! - Tae azonnal felpattant a székéből és egy lépést tett előre. Mintha oda akart volna menni barátnője mellé, de valami miatt meghátrált.

- Azzal sajnos nem tudja megváltoztatni a múltat. - Naomi egy erőltetett mosolyt engedett el, de másodperceken belül újra szomorúság lepte el.
Még ha hamis is volt a mosolya, mégis olyan jó volt látni. 2 napja, hogy nem láttam felragyogni arcát, s most ez egy örökké valóságnak tűnt. - Viszlát! - elköszönt a rendőrnőtöl majd elindult a kijárat felé, mi meg szó nélkül mentünk utána.

Naomi a hátsó ülésre kuporodott be, pont mint az ide vezető úton, így én ültem Tae mellé, az anyós ülésre.
Elindulásunk után, a visszapillantó tükörben láttam, ahogyan arcát törölgeti, közben válla meg-meg remegett és a nyakát simogatta, amin a fojtogatás miatt keletkezett lila foltok ékeskedtek.

- Minden oké? - a legrosszabb kérdés amit ilyenkor feltehet az ember. De nem jutott egyéb az eszembe.

- Még mindig.... úgy érzem, hogy...... ujjai a .... bőrömbe nyomódnak... - szakadozva beszélt, mert próbálta visszatartani a sírást. De mindhiába. A következő pillanatban már keserves sírásba kezdett.
Kétségbe esetten Taehyungra néztem. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Ahogyan Tae is...
Amint meglátta Naomit sírni, az ő arcán is legördült az első könnycsepp.
Végig simított arcán, kereste a megfelelő szavakat, ahogyan én is, de most nincsenek jó dolgok amiket kimondhatnánk.

- Nézd kicsim! - amint Naomi meghallotta Tae remegő hangját, rögtön a szemeibe nézett, a visszapillantón keresztül. - Még, ha most ez hihetetlen is neked, de akkor is ígérem, hogy átvészeljük ezt! Együtt! - most már mind hárman bőgtünk az autóban.
A szerencse a szerencsétlen helyzetben, hogy Naomi mellett és mellettem is vannak barátok valamint a szerelmeink, akik segítenek túlélni ezt a nehéz időszakot.

- Szeretlek Taehyung! - talán most először, de jobb pillanatban ki sem mondhatta volna barátnőm érzését szerelme felé.
Kellett Taehyungnak is a megerősítés a rengeteg segítség visszautasítás után, amit Naomitól kapott.

Joonie💕

Mikor értek haza?

Ugrott fel a telefonom képernyőjére a párom SMS üzenete.

Úton vagyunk hazafelé! Körülbelül fél óra❤

Pötyögtem neki,még könnyhullatások közben a rövidke üzenetet.