Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

10.

Elfordítottam a fejem és végül egy arca puszi lett belőle.
Tudom, tudom. Hülye vagyok.

-És aztán? - Doreen a kanapén összehúzódva izgatottan hallgatta a mai napom történéseit. Leginkább azokat részeket amiben már Tae is szerepelt.

- Aztán közöltem vele, hogy ideje lenne hazajönnöm, mert még sok a fordításra váró anyag. Ő is mondta, hogy mennie kell. Elköszöntünk és elindultunk a magunk útjára. De szó se róla, elég ciki volt. - egy csésze teával leültem Doreen mellé.

- Még jó, hogy ciki volt. Szegény arra számított, hogy elcsattan a csók erre az arcodnak ütközik. - majdnem megfulladtam a teától. Azt hittem rosszul hallok. Úgy csinál mintha nem ismerne.

- Te hülye vagy?! - kérdeztem még mindig fulladozva. Persze Doreen majd megszakadt a nevetéstől és párszor jól hátba vert, hogy azért meg ne haljak. - Jól ismersz! Tudod, hogy nehezen engedek közel magamhoz bárkit is! Egyébként meg, biztos vagyok benne, hogy csak szórakozik... Hol kellenék ÉN - mutattam végig magamon - egy olyan srácnak mint Taehyung. Hagyjuk már. - erre megint rám ütött csak ezúttal a fejemet érte. - Mi bajod van? - az ütést ért pontra kaptam a kezem.
Persze jól tudtam én, hogy miért kaptam.
De mi tagadás, szeretem húzni az agyát.

- Még kérded? Utálom amikor ennyire lenézed magad! Meg baszki, miért szórakozna veled Tae? Pont ő? - felálltam majd bementem a szobába. Tudtam, hogy vannak dolgok amikkel nem értünk egyet. És ha egy ilyen téma jön fel, akkor képesek vagyunk órákig érvelni a saját álláspontunk mellett amihez most, este 8 órakor semmi kedvem nem volt. - Gyere vissza! Még nem fejeztem be! - dörömbölt az ajtómon.

- De én igen! Jó éjt! - kiáltottam ki neki, majd hallottam ahogyan szépen eltávolodik a szobám elől.
Megittam az utolsó korty teámat is majd ágyba bújtam és elnyomott az álom.

Doreen szemszöge

Nem tudtam elhinni, hogy Naomi ilyet feltételez egy olyan aranyos, kedves, vicces, tisztelttudó srácról mint Tae.
Szinte alig aludtam valamit az éjjel. Csak forgolódtam, kattogott az agyam. De ez reggelre se változott. 1 órája csak a plafont bámulom és gondolkodom.
Szerettem volna Tae kezére játszani, segíteni neki közelebb kerülni Naomihoz. Csak nem tudtam hogyan. Féltem, ha rá kérdezek tőle, hogy hogyan segíthetnék, letagadná a közeledési próbálkozásait amiatt, mert Naomi elutasította.
A telefon hangja zökkentett ki. SMSem érkezett.

Ismeretlen
Jó reggelt szépség! Jól aludtál?

Te meg ki a fene vagy? Kérdeztem magamtól. Persze eszem ágában sem volt válaszolni. Gondoltam biztosan téves.
De nemsokkal később megérkezett a következő üzenet.

Ismeretlen
5 perc múlva a folyosón?

Ekkor vált számomra világossá, hogy valószínűleg Namjoon áll e mögött.
Azonnal kipattantam az ágyból. Pizsama le, rövid égszínkék nadrág, hozzá illő topp fel.
Kifésültem a hajam és már ki is léptem a folyosóra. Az ajtót nyitva hagytam, nehogy kicsukjam magam.
Nam 2 perccel később lépett ki. Ő is felöltözött: fekete trikó és fekete, szaggatott térdnadrágot viselt. Engem meglátva azonnal csábos mosolyra húzta arcát. Én meg próbáltam nem sikítva elájulni.
Hogy lehet valaki kora reggel ennyire szexi?!

- Jó reggelt! Látom megkaptad az üzeneteim. - megállt az ajtójukban. Most mégcsak megsem próbált közelebb jönni.

- Jó reggelt neked is! Igen meg. De megtudhatnám honnan van meg a telószámom? - neki dőltem az ajtófélfának, karba tett kézzel, mutatva, hogy halál laza vagyok. Közbe meg...
Ilyen érzéseket is csak Ő tud kiváltani belőlem.

- Biztos forrásból! - súgta oda úgy, mintha félne, hogy valaki meghallja. Én csak megforgattam a szemem fülig érő mosollyal az arcomon. Namjoon körbe nézett az amúgy kihalt folyosón, és amikor tudomásul vette, hogy sehol senki elindult felém.
Na végre!
- Nem volt még alkalmam gratulálni a műsorban nyújtott teljesítményedhez. Szóval gratulálok! - mondta, közben a szeme az ajkaim és a szemem közt cikázott. Nem szóltam semmit csak lábujjhegyre állva megcsókoltam. Hogy megkönnyítse a dolgomat lejjebb hajolt.
Átkaroltam a tarkójánál ő pedig szorosan magához húzott, hogy megszűntessen minden távolságot. Közelségének hatására bele mosolyogtam csókunkba, majd ő is.
Szép lassan elváltam tőle és egyenesen a szemeibe néztem.
Soha senki nem csókolt még így. De valahol mélyen mégis úgy éreztem, hogy nem lett volna szabad.
- Ez hiányzott tegnap óta. - mosolyodott el még mindig engem ölelve.

- Nekem is... - vallom be. Mire látszólag elbízza magát.

- Szeretném ha eljönnél ma velem sétálni vagy valami. Csak mi ketten. Mit szólsz? - atya világ! Most randira hívott?!

- Örömmel! - vágom rá szinte azonnal.

- Akkor este 6kor bekopogok érted. - bólintok. Ő arcon puszil majd bemegy a közös szállásukra a fiúkkal. Az előző pillanatok hatása lévén alig bírok bemenni a házba.
Olvadozok akárhányszor felidézem az érintését, csókját...
Megérintem ajkaim, amin még mindig érzem az övét, becsukom a szemem és visszagondolok a pillanatra újra és újra.

- Khmmm. - Naomi "köhögése" zavart meg. Baromira megilyedtem. Abban a hitben voltam, hogy még alszik.
Felé kapom a fejem és látom, hogy eléggé meglepődött.

- Reggelt! - mondom kicsit idegesen majd lehuppanok az asztalhoz. Beletúrok a hajamba, a nadrágomat igazgatom, majd az asztalon lévő vázát. Mindent csinálok csak nem nézek a szemébe.

- Neked is.- vágja hozzám flegmán.
- Elmondod mi volt ez az előző? - az ajtó felé bökött - Vagy nekem kell kihúznom belőled?

- Jah hogy az? Tegnap is megtörtént! - igen, még a tegnapi csókunkról se tudott. Egyből tudtam, hogy arra célzott. Nem láttam értelmét a mellébeszélésnek.

- Mivan?! - mint vártam teljesen kiakadt. A szájában levő kávét, mint a gejzír úgy köpte ki. Még szerencse, hogy pont a mosogató felé hajolt, mert az utolsó kortyot itta meg és a csészét épp a mosogatóba helyezte be.

Elmeséltem neki mindent. A tegnapit, a mait, a randira hívást. Mindent.
Nos... nem repesett a boldogságtól.