Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

5.

- Nos ezt az ígéretet máris feljegyeztük és nagyon várjuk a találkozást! - mondtam, majd bele is kezdtünk a kérdezősködésbe.

2 órával később

- Sajnos, a rossz hír azaz, hogy a mai nap a műsoridőnk lejárt. De! Pénteken ugyanitt, ugyanekkor kedves nézőink! Ha tetszett a mai adásunk mindenképpen tartsanak velünk! Most a lányok : Nun Nu Nan Na című debüt dalával búcsúzunk! További szép napot mindenkinek! Viszlát! - a kis monológom után közösen köszöntünk el Naomival.
A lányokkal való beszélgetéstől féltem a legjobban. Ezért amikor elköszöntünk tőlük, és újra magyarul beszélhettünk, nagy kő esett le a szívemről.
Megcsináltuk! Ordítottam magamban.
A 1 órás interjú alatt a lányoktól rengeteg mindent megtudtunk a debütálással és a jövőjükkel kapcsolatban is. Elégedett voltam a  teljesítményünkkel.
A másik 1 órában a lányok Nun Nu Nan Na és az Assa MV-jüket elemeztük.

Naomi szemszöge

Végre vége! Jesszusom. Megcsináltam! Megcsináltuk!
Ezek jártak a fejemben miközben igyekeztünk az öltözők felé. Alig vártam, hogy levakarhassam magamról ezt a ruhát. Gyönyörű, csak nem rajtam.
Az elején azt hittem,hogy kész vége, nem tudok megszólalni. Még magam sem tudom, honnan szedtem össze annyi erőt, hogy annyira össze szedetten beszéljek.
Büszke vagyok magamra és Doreen-re amiért első alkalommal ilyen showt hoztunk össze. A kérdéseink is helyén valóak voltak. Úgy gondolom kielégítő volt a nézők számára.

- Azta! Vége az első adásunknak! El tudod ezt hinni? - Doreen karolt át. Én is átkaroltam és úgy mentünk az öltözöink felé. Közben megállítottak, hogy átnyújtsanak nekünk 1-1 üveg vizet, hogy levegyék rólunk a mikroportokat.

- Nehezen. - elengedtem egy fáradt mosolyt. Még csa reggel 10 óra múlt, de hulla fáradtnak érzem magam. És még a nap hátra levő részében fordítanom kell. Ugyanis, a próbák miatt elcsúsztam. - Nagyon élveztem egyébként. És te? - kérdeztem miközben a ruha cipzárját húztam lefelé magamon már az öltözőben.

- Én is! Baromira! Remélem, hogy hosszabbít Aaron és ezt csinálhatom hétfőnként és péntekenként! Nincs is jobb úgy kezdeni és zárni egy hetet, mint olyan hírességekkel beszélgetni, akik abban a műfajban zenélnek amit mi is szeretünk! - Doreen gyorsan végzetett az átöltözéssel. Magára kapta a fekete, szaggatott farmerét és a fehér atlétáját. Jómagam még mindig a fekete bőrnadrágommal babráltam. Beakadt a rohadt cipzárja.

- Teljesen egyet értek veled! - ekkor 2 kopogást hallottunk az ajtón és valaki már be is nyitott. - Csezd meg öltözöm! - Aaron dugta be a fejét egy másik férfival akit eddig még nem láttam itt. Szóval biztosan nem stáb tag.
Gyorsan elfordultam tőlük és magamra kaptam a piros, bő, kapucnis felsőmet. És persze, most azonnal feltudtam húzni a cipzárt...

- Bocsáss meg! - Aaron és az ismeretlen a szemük elé kapták a kezüket. Az ismeretlen szemüveget visel, mint én. Rendezetlen, barna haja, barna szeme, telt alakja van. Nem kövér, de nem is pálcika. A szeme alapján azt mondanám, hogy kínai vagy koreai. De mivel koreai a csatorna témája, ezért az utóbbira tippelnék.

- Most már elvehetitek a kezeteket. - szólaltam meg inkább angolul, hogy az ismeretlen is egész biztos megértse. Persze közben Doreen majd megszakadt a nevetéstől. Én nyelvet öltöttem rá, amitől csak még jobban nevetni kezdett. Próbálta visszafogni magát,hogy ne nézzék bolondnak.

- Szeretnék gratulálni a teljesítményetekhez lányok!Tudtam, hogy jók lesztek. De azt, hogy ennyire, azt nem! - mondta Aaron közben én felhúztam a sport cipőmet és a hátamra kaptam a kis táskámat. Mielőbb szerettem volna hazamenni. 1-2 órát aludni és neki állni a másik munkámnak.

- Köszönjük szépen! Most pedig mennék, ha nincs más teendőm mára. - próbáltam a lehető legudvariasabb lenni.  Nem épp a legmegszokottabb egy dícséret közepén lelépni. Nos, ez vagyok én.
Már indultam is az atjó felé, de Aaron elém állt.

- Várj egy kicsit! - villámlott a tekintetem amikor rá néztem. Valószínűleg feltűnt neki, mert rögtön gyorsított a tempóján. - Az úr Sejin! Ő itt.. - már nyújtotta a kezét felém, Aaron pedig folytatta volna a bemutatást amikor Doreen vágott közbe.

- Ő a BTS managere! - sikította Doreen, mire mindannyian ráemeltük tekintetünket. Szinte sokkott kapott. Legalábbis az arcából ítélve. De nem csak ő, én is. Az első kpop banda akit megismertem a BTS volt. Szégyen, hogy nem ismertem meg a managerüket.

- Naomi Parker! Nagyon örülök! - kezet ráztunk majd Doreen-hez lépett és vele is meg történt a gyors bemutatkozás.

- Örömmel tapaszlatom, hogy ismernek engem és a fiúkat is. - úgy mosolygott, hogy mind a 32 foga látszott. Szimpatikus fickó, nyugtáztam magamban.

- Mi járatban itt, ha szabad kérdéznem? - Doreen ezúttal nyugodtabb hangon szólalt meg.

- Jó, hogy kérdezed! Sejin, mint már tudjátok a BTS managere. Ilyenkor nem bánom meg, hogy titeket választottalak erre a munkára. - kacsintott egyet Aaron. A szavai jóleső érzéssel töltöttek el. Mivel eléggé önbizalom hiányos vagyok, minden dícséret számomra olyan, mintha repülni tudnék. - Azért van itt, hogy szerette volna megnézni milyen munkát is végzünk itt, mielőtt beleegyezne abba, hogy a fiúkkal interjút készítsetek pénteken. - Doreen-nal a reakcióm azonos volt. Mindkettőnk szeme majdnem kiesett a helyéről, a szánk meg tátva maradt. Egymásra néztünk és azon agyaltam, hogy most kezdjek e el sikoltozni, vagy majd ha eltűnt a láhatárról Sejin. Úgy döntöttem tűrtöztetem magam, nehogy a végén a rajongásom miatt mondja le. Doreen-nak küldtem egy enyhe utalást, hogy nem most van az ideje a megborulásnak. Ekkor megrázkódtam és próbáltam érthetően beszélni.