Why me? /BTS story/ BEFEJEZETT

8.

- Nem veszek részt pénteken a srácokkal való interjúban.

Doreen szemszöge

Mivel nem voltam hajlandó elfogadni azt, hogy a BTS-el való interjút Naomi nélkül kellene megcsinálnom ezért, egy fél órával ezelőtt Naomit elrángattam Aaron irodájába, hogy találjunk erre valami megoldást ami a következő:
Én pénteken megtartom a műsort egy másik bandával, amiről még Aaronnak sincs fogalma,hogy kik lesznek azok. De Naomi így elmehet az interjúra vagy mi a szöszre és hétfőn lesz az amikor a BTS kerül az Awakening középpontjába.
Csakhogy ezt még nekik is elkell mondanunk. Kicsit féltem a srácok idő beosztásától, attól, hogy esetleg hétfőn már itt sem lesznek.
De ettől függetlenül boldog voltam, hogy találtunk megoldást. És persze Naomi is. Ő volt a legboldogabb. Viszont... őszintén szólva, kezdtem furcsálni Aaron viselkedését. Azt, hogy ennyire segítőkész, hogy minden szavunkat csak úgy lesi...
Azonnal elhesegettem ezt a gondolatot, amikor előttem Naomi belépett a stúdióba, ahol a fiúk ezidáig vártak ránk.

- Nos? Hogy ment? - állt fel Namjoon amint meglátott minket. Persze a többiek is azonnal felénk kapták tekintetüket.

Naomival elmondtuk nekik a lehetséges mentő opciót, ami nekik teljesen rendben volt, mert elmondásuk szerint egy darabig most Magyarországon fognak tartózkodni, hogy miért azt nem fejtették ki. Megkönnyebbültem.

- Mit szólnátok, ha ennek örömére körbeveztetnénk Naomival a városban? - vetettem fel az ötletet. Szerettem volna egy kis időt eltölteni velük. Leginkább 1 bizonyos taggal.

- Remek ötlet. - lelkendezett Hobi. Egyszerűen imádom, amiért  ilyen energia bomba. Igazából mindegyikőjük az. Igen még az alváskedvelő Suga is.

- Mikor? - érdeklődött Jin.

- Mondjuk 2 óra múlva? Hazamennénk Naomival rendbe szedni magunkat aztán mehetnénk. - Naomi furán nézett rám. Tudtam, hogy úgy gondolja jól van ő úgy, ahogy most van. De természetesen ezt nem fogom hagyni, hogy így jöjjön városnézésre. Én leszek a stylistja.

- Rendben. Mi is így teszünk. Aztán majd találkozunk mondjuk a Korean Word parkolójában. Legalább ezt már tudjuk, hogy hol van. - nevettünk Suga szónoklatán. Aztán egyszerre indultunk el a kijárát és az autóink felé.

Naomi szemszöge

- Ezek követnek minket. - mondtam úton hazafelé. - Lehet félre értettük és azt mondták, hogy haza kísérnek? - találgattam, hogy miért jönnek utánunk a fiúk.

- Nem tudom. Lehetséges. Legalább rend van a házban? Nem igazán emlékszem milyen állapotban hagytuk el reggel. - megforgattam a szemem és elmosolyodtam. Mert Doreen is tudja, hogy rend mániás vagyok. Szóval a ház mindig patyolat tiszta és rendezett.

Megálltunk a 3 emeletes albi előtt és a fiúk is megálltak. Doreen-el egymásra néztünk és nem tudtuk hova tenni ezt az egészet.
Kiszáltunk, majdnem a fiúkkal egyszerre és rögtön feléjük vettem az irányt.

- Bocs, félre értettelek titket? Azt mondtátok, hogy hazakísértek minket? - a kérdés hallatán mindannyian furán néztek rám.

- Mi ebben a panelban szálltunk meg. Nem akartunk követni vagy valami. - mutatott Jungkook arra a panelra ahol mi is lakunk.

- Na várj! Ti itt szálltatok meg? Hanyadikon laktok? Egyáltalan mikor költöztetek be, hogy még csak észre sem vettünk titeket?- Doreen-el teljesen elképedtünk azon, hogy nem találkoztunk velük eddig.

- A 2.on lakunk a bal ajtónál. - Jimin kijelentésén meg végképp elképedtünk. - És tegnap reggel költözünk be.

- Na ne! Mi is a 2.on lakunk csak mi a jobb ajtónál! Szóval szomszédok vagyunk? Hogy a fenébe nem hallottunk még csak egy apró zajt sem? - érdeklődött Doreen. Mert hát aki ismeri őket, tudhatja, hogy nem egy csend királyok a fiúk.

- Tudunk mi jó fiúk is lenni. - kacsintott rám Tae, amitől megint csak elpirultam. Hogy se Tae, se a többiek ne vegyék észre elindultam befelé.

*****

- Úgy utállak amiért tudsz hatni rám! - mondtam már úton a Hősök tere felé. Doreen rám erőszakolt egy térdig érő, V nyakú, lila ruhát és egy színben hozzá passzoló topánkánt. Tudja, hogy utálom a ruhákat. Én amolyan farmeros lány vagyok. Még én sem tudom, mivel vett rá, hogy ezt vegyem fel.
Ő is ruhát húzott magára, csak egy térdig érő feketét. Mennyivel csinosabb nálam.

Amint kiszálltunk az autókból a fiúk azonnal maszkot vettek fel ami persze,hogy szemet szúrt nekem.

- Miért van erre szükségetek? - kérdeztem.

- Hogy ne ismerjenek fel. - egyszerű és érthető magyarázatot adott Jimin.
Egyszer csak két kezet éreztem meg a derekamon, miközben többiek mentek Doreen után a térre. Rémülten fordultam hátra és szembe találtam magam Tae-vel. Szemei úgy csillogtak, mint az sötét égbolton a csillagok.

- Annyira gyönyörű vagy! - lehajolt, ekkor egy pillanatra azt hittem, hogy megakar csókolni aztán ezeket a szavakat sugta a fülembe. Beleborzongtam, ahogyan mély, lágy hangjával beszélt hozzám. Nem tudtam ránézni, csak elhúzódtam tőle és mentem a többiek után. - Miért nem fogadod a bókomat? - szinte azonnal mellettem termett a nagy lábaival. Míg nekem 4et, neki 2őt kell lépnie.

- Úgy érted miért nem fogadtam a gúnyolódásod? - kérdeztem úgy, hogy  a másik irányba néztem. Igen, az előbb majdnem elolvadtam a közelségétől. De attól még tudok józanul gondolkodni. Tudom, hogy egy Tae féle srác nem szerethet egy magamfajta lányt.

- Miről beszélsz? Komolyan gondoltam. Gyönyörű vagy! Már az első pillanattól fogva így gondolom. - gúnyos mosolyra húztam a szám. Tudtam, hogy hazudik. Tudtam, hogy bolondot akar belőlem űzni.
De hamarabb kell ehhez felkelnie. Nem válaszoltam neki, mert nem is tudtam mit mondani. Végre a többiek mellé érkeztünk.
Doreen már nagyban magyarázta, hogy melyik szobor kit ábrázol. Mindenki érdeklődve figyelte őt. Legfőbbképp Namjoon....
Jungkook mellett álltam meg, aki szinte azonnal átkarolt a vállamnál. Rá néztem, ő rám mosolygott majd tekintetét vissza emelte Doreen-re.
Nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést, de egyre furább és furább volt ez az egész.

A nap végén a Duna parton kötöttünk ki. A nap már lassan nyugovóra tér így a levegő is lejjebb hül. Libabőrös lettem, kezeimmel a karomat kezdtem simogatni. Ekkor Jungkook nyújtotta át nekem a felsőjét amit szívesen vettem el tőle. Teljesen véletlenül a kezeink össze értek. Jungkookra néztem. Ő pimaszul mosolygott rám ezzel zavarba hozva engem. Gyorsan elvettem tőle  a felsőt és belebújtam.

Leültünk a kavicsos partra és beszélgetni kezdtünk.
Doreen Namjoon mellett foglalt helyet és átkarolták egymást. Igencsak összemelegedtek rövid időn belül.
Az én balomon Jimin, jobbomon pedig Hoseok ült. Fejemet a Hobi vállára hajtottam. A nap folyamán inkább mellette lődörögtem.

- Mit tennétek ha most lenne életetek utolsó napja? - kérdezte hirtelen Jin amin egy kicsit meglepődtem.

- Nem tennék másként semmit, mint amit ma tettünk. Felhívnám még a szüleimet aztán várnám a végét veletek. - Namjoon szinte végig Doreen szemébe nézett. Most már világos, hogy többet érez iránta, mint kellene. Vagy.... csak játszadozik vele.

- Én az utolsó pillanatban megcsókolnám azt a lányt, akit nemrég ismertem meg. - Tae Namjoon jobbján ült távol tőlem ezért kihajolt, hogy a mondandóját nekem szegezze.
A többiek hümmögni és vigyorogni kezdtek, kivéve Jungkookot akinek látszólag egyáltalán nem tetszett Tae kijelentése.
Én meg megint csak elvörösödtem.