Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 13.

-Kis fiam! Így akarsz elmenni randizni? -kérdezte anyám ajtóban állva  karba tett kézzel miközben végig mérte a hétköznapi szettet amit felvettem. Ha abból indulunk ki Yoongi a múltkor farmerben és fekete pulcsiban volt...

-De anya... Mi a baj van ezzel? -kérdeztem végig mutatva a ruházatomon, ami egy fekete conversből egy három negyedes nadrágból, és egy fehér ingből állt. 

-Bárba mész nem az utca partra! nyomás vissza és öltözz elegánsabban! -mondta felmutatva, amire sóhajtva  vissza fordultam. Ha elkések... Akkor az anyám hibája lesz... Így került végül rám a vászon cipő, egy vajszínű hosszú nadrág és a fehér inget hagytam, csak egyik oldalát tűrtem be és még egy gombot kigomboltam felül. El is indultam utána, de persze előtte anyám még végig nézet rajtam és persze, hogy össze gombolta az összes gombot és betűrte az inget...  Legalább a hajamat békén hagyta. Mielőtt oda értem volna gyorsan, még egy út alatt talált tükörben kiigazítottam magam. Más szóval ha nem is vettem ki az inget a nadrágból, de két gombot kigomboltam. Mikor kiértem már senki sem volt a bárban egy személyen kívül. 

-Hoseok! -szólalt meg Yoongi mikor meglátott és leszállva a bárszékről elém sietett. Elmosolyodtam édes tettén. Persze ahogy gondoltam ő megint csak egy farmerben és egy fekete pulcsiban volt, de én így szeretem őt. -Milyen csinos vagy ma! -mondta, és megérintette a mellkasomat, majd gyorsan elfordult. Elmosolyodtam édes tettén, hisz látszott, hogy zavarba jött. Főleg ha nagyon zavarban van még a nyaka is pirosodik. 

-Anyám erősködött annyira! -mondtam őszintén egy kisebb szemforgatással, ami szerencsére kizökkentette őt és elkezdet kuncogni. 

-Bírom anyukádat! -mondta, majd megfogva kezemet kezdet el vezetni egyik kanapé felé, ahol már elő volt készítve  néhány inni való alkohol vagy éppen szénsavas üdítő, de van itt gyümölcslé is.  Leültünk, majd Yoongi elő is vette egy sálat. -Hoztam biztos ami biztos! -mondta, amire elmosolyodtam. 

-Az ára egy puszi! -mondtam, amire kissé megilletődött, gondolom nem értette a dolgot. -Felveszem azt a meleg sálat, ha kapok egy puszit ide! -mondtam és arcomra mutattam egy mosollyal. Persze Yoongi reakciója megint aranyos volt lesütötte tekintetét.

-Oké... -szólalt meg egy idő után, amire fel is kötöttem a sálat a szemem elé. -Nem kényelmetlen? -kérdezte még igazítva egy kicsit a sálon. 

-Várom a puszit! -mondtam és mutattam neki, hogy hova kérem. Kezemet elvette, és már meg is éreztem puha ajkait az arcomon.  Ha lennének nagy nyuszi füleim biztos szív alakot formálnának most olyan szerelmes vagyok. 

-Ugye kapok még? -csúszott ki a számon, amit nem igen akartam, de válaszul egy kuncogást kaptam. 

-Ha jó fiú leszel! -mondta hangjából ítélve mosolyogva. Jézusom... csak ebbe az irányba ne menjünk el... Mármint nyilván nem erre gondolt de attól tartok az én piszkos fantáziámmal ő nem igen rendelkezik, olyan kis ártatlannak tűnik. 

-Megpróbálok! -válaszoltam ennyit, véletlenül se valami frappáns perverz visszaszólást, mert lehet nem tetszene neki. 

-Helyes! -mondta büszkén. -Legyen az, kíváncsi vagyok mennyire értesz az italokhoz! Ha megmondod mit kevertem ki neked, akkor kapsz egy kis jutalmat! -mondtam, amire bólintottam. 

-Ezt nem ivós bulikon szokták játszani? -kérdeztem még is rá, hiszen én a haverokkal szoktam ilyet játszani. 

-De igen... De én még sosem játszottam ilyet... -felelte kissé bizonytalan hangon. 

-Rendben! Akkor játszunk! -mondtam és  megkeresve derekát közelebb húztam magamhoz. Yoongi úgy tűnt boldogabb lett hiszen nagyon lelkesen készített el italokat. Minden egyes alkalommal számhoz emelte a poharat, nehogy véletlenül kiöntsem, ha én próbálkoznék meg vele vakon. Persze egyet sem sikerült teljesen eltalálnom, és  az én kis szerelmem persze, hogy élvezte ezt. 

-Ez az utolsó Hoseok! -mondta és már éreztem az üveg poharat, ahogy számhoz emeli. Enyhén kókuszos ananászos íze volt.  De várjunk ezt ismerem!  -Nos? Mi van benne? -kérdezte Yoongi letéve a poharat az asztalra, annak jellegzetes hangját hallva. 

-Kókuszlikőr, ananászlé és tejszín! -mondtam, amire elkuncogta magát. 

-Nem talált teljesen! Rumot is tettem bele! -mondta, amire egy sóhajjal hátra dőltem a kanapén. Hát egyet sem sikerült eltalálnom. Ekkor megéreztem Yoongi finom puha ajkait arcomon, ami annyira váratlanul ért, hogy pír szökött az arcomra. 

-Nagyon ügyes voltál! -mondta és rádőlt a vállamra, míg én derekánál fogva magamhoz húztam. Yoongi hagyta magát, aminek nagyon örültem. -Remélem jól szórakoztál! -szólalt meg egy kis idő után. 

-Veled minden percet élvezek! -mondtam és hajába pusziltam. Először nem jött válasz. Másodszor se ezért gondolva egyet tettem kezemet mellkasára, és egyből elkezdtem csikizni. Yoongi védekezően próbálta leszedni magáról a kezeimet, de nem igen jött össze. Eldöntöttem a kanapén, és felé tornyosulva folytattam, míg alattam lévő kisebb teste vergődött. -Mi az? Most már nem nagy a szád? -kérdeztem pimaszul, és  abba hagyta közelebb hajoltam hozzá. Vagyis remélem hogy a fejéhez hajoltam. Bár valamennyire alakokat látok, így reménykedek, hogy a fejét látom most nehezen kirajzolódni. Nem válaszolt, így alá nyúlva magamhoz öleltem. Remélem nem bántottam meg semmivel. Nem szeretném ha rosszul érezné magát. -Babám minden rendben? -kérdeztem és bevallom még én is  meglepődtem a beceneven. Yoongi is értetlen hangot adott ki. 

-Baba? -kérdezte mint aki ízlelgetni a szót, majd néhány másodperc múlva kikászálódott alólam, és hozzám bújt. -Tetszik... -mondta, amire elmosolyodtam és szorosan átöleltem őt. 

-Ennek örülök! -mondtam és arcára simítottam. 

-Hoseok! -szólalt meg és kibújt az ölelésemből. -Holnap este megint játszani fogok... -mondtam kissé zavartan, ami nagyon édes volt már csak hallani is. -Ugye megnézel? -kérdezte, nekem pedig hatalmas mosoly húzkodott arcomra. 

-Persze, hogy megnézlek! -mondtam. Yoongi pedig nagyon megörült ennek. 

-Amúgy... Kérsz valamit inni? igaz, hogy megitattam veled a fél bárat, de attól még megkérdezem! -mondta nevetve, ami szinte már zene volt füleimnek. Olyan édes nevetése van! Végre kezdtem úgy érezni felenged mellettem és megmutatja az igazi énjét. Viszont így kíváncsivá tett vajon hogy reagál arra ha merészebb választ kap?

-Belőled szívesen! -mondtam egy csábos mosollyal, ami meglepte őt, majd hirtelen lökött rajtam egyett. 

-Hülye nem ilyenre gondoltam! -mondta kissé kiakadva. -Mármint... -szólalt meg már nyugodtabb hangon. -Ne haragudj nem úgy értettem én... -kezdet bele szegény nagyon félhet ettől.  Minden esetre nekem mosolyt csalt az arcomra és elnevettem magam. 

-Ne aggódj! Csak kíváncsi voltam, hogy reagálod le! -mondtam egy kedves mosollyal, de valahogy utána urá lett rajtam a kíváncsiság, így nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá. -Yoongi! Mire gondoltál mikor kimondtam ezt? -kérdeztem és látszott, hogy totál zavarban van. Kereste a szavakat de nem találta. Kis édes szóval perverz ő is egy kicsit. Végül nem válaszolt, mert zavarát elűztem egy puszival. Még egy jó ideig beszélgettünk és örültem mert Yoongi tényleg sokkal merészebb volt mint eddig. Vajon az angyalom egy kis ördög legbelül?