Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 7.

Másnap megfogadtam nővérem tanácsát és elmentem a próbaterembe, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet. A tánc mindig is egy olyan dolog volt, ami tökéletes volt arra, hogy elterelje a gondolataimat más irányba. És most lehet erre van a legnagyobb szükségem.  Egy kis táskába pakoltam ami kellhet és edző cuccban mente el a terembe. Ez a terem volt az ahol elsőnek láttam Yoongit...  Belépve az ajtón a hatalmas nagy terem fogadott. A zongora most ott volt a terem sarkába.  Nagyon tetszett a terem, mert világos volt a sok ablaktól, illetve a tükör is teljesen tiszta volt. Volt egy kis bár is és az mellet volt egy asztal az erősítővel együtt. Oda megyek és a pultra letéve a táskámat elő kaptam a telefonomat, majd rá csatlakoztattam a  hangszóróra. Egyből elindítottam a lejátszási listát és neki kezdtem a bemelegítésnek.  Otthon is szoktam táncolni. Pontosabban egy egyesületben táncolok, de nem nagy cucc.  Szeretek táncolni. Az egyik legjobb önkifejezési formának tartom ami azt illeti. Leginkább Hip-Hop számokra szoktam táncolni, hisz ez az én stílusom.  Elkezdtem mozogni a zenére. Néha erősebb mozdulatokkal néha gyengébbekkel. Az izolációra is oda figyeltem, minél jobb legyen.  A szám felénél jártam, mikor hirtelen egy csattanást hallottam. Oda kaptam a fejemet és akkor vettem észre, hogy a táskám hátra esett a pultba. Így körbe mentem, hogy visszategyem a helyére, de nem várt látvány fogadott. Nagyon meglepődtem, mikor a fehér arc maszk elém került. Yoongi ott bújakállt a bárban. Nézet rám, míg én egy ideig fel sem fogtam, hogy tényleg itt van. 

-Yoongi, Mit keresel itt? -kérdeztem meglepetten, hiszen nem kicsit lepet meg. Mikor bejöttem még senki nem volt itt. 

-Ezt én is kérdezhetném... Én szoktam itt gyakorolni... -mondta, felállva és összekulcsolta kezeit, hogy nagynak tartsa magát, és mutassa tekintélyét, ami nem igen jött össze az én esetemben. Lassan közelebb sétáltam hozzá egy pimasz mosollyal. 

-Én voltam itt előbb! -mondtam lenézve rá, mivel kisebb volt nálam. 

-Én sokkal előbb voltam itt mint te! -mondta mutatni a nagyot, ami tényleg nagyon édessé tette őt. -Plusz gyakorolnom kell! Szóval menj el! -mondta, amire egyből szívemhez kaptam.

-Ez fájt Yoongi! Így viselkedsz az első számú rajongóddal? -kérdeztem szomorúságot tettetve. Amit viccnek szántam, de úgy látszik vagy túl jók a színészi képességeim, vagy Yoongi nagyon magára vette. 

-Bocsánat... -mondta lehajtva a fejét és többet már nem is mondott. 

-Héé! Csak vicceltem! -mondtam álla alá nyúlva, hogy felemeljem fejét. -Ne vedd magadra, és ne legyél szomorú emiatt! -mondtam és próbáltam keresni tekintetét, de még mindig haja takarásában volt.  Yoongi, végül megfogva kezem lassan elvette álláról, és elsétált mellettem. 

-Majd megpróbálok halkan gyakorolni! És akkor te is tudsz táncolni! -mondta, amire csak megráztam fejemet egy mosollyal. Yoongi leült a zongorához, míg én oda mentem és megtámaszkodtam a hangszeren. 

-Majd  akkor fülessel leszek úgy is van bluetoothos fül hallgatom! Szóval no para! -mondtam egy mosollyal, majd oda mentem a táskámhoz és feltéve a pultra vettem ki a fülhallgatómat, majd kapcsoltam be. A hangszóróról leválasztottam a telefonomat és össze kötöttem a fülessel. Yoongi közben neki is állt és elkezdet gyakorolni. Biztos hamarosan megint fel fog lépni. És én már alig várom! Én is neki álltam gyakorolni. Egy újabb zenét tettem be, egészen addig, míg már nem hallottam a zongora játékot mögülem, így lassan megálltam, majd hátra fordultam Yoongi egy ideig csak nézet, majd gyorsan elkapta rólam a tekintetét, amit megmosolyogtam. Egyik fülemből kivettem a fülest, majd lassan oda sétáltam hozzá.

-Miért hagytad abba a játékot? -kérdeztem rá nézve, de ő nem emelte rám tekintetét, hanem a zongora billentyűit nézegette. 

-Hogy tudsz ilyen jól táncolni? -kérdezte halkan, de még meghallottam. Elmosolyodtam rajta és kezemet nyújtottam neki. 

-Mutathatok pár lépést! -mondtam amire egy ideig csak rám nézet, majd kezemet megfogva lassan kezdtem el húzni. Yoongi lassan lépkedett utánam a terem közepébe. Amit oda értünk megfordultam és magamhoz húztam. Kiélveztem a pillanatot, hogy tudok párban is táncolni, így Yoongit a kezeim közt tudhatom. Szegény viszont eléggé feszengett. Nem csoda, hisz nem szokott senki ennyire közel merészkedni hozzá. -nyugalom! Csak tartalak! Ez az alapállás a keringőhöz! -mondtam egy mosollyal. Mutattam neki néhány lépést, és az idő alatt egyre jobban ellazult.  Hagyta, hogy vezessem, és már nem viselkedett úgy mint egy darab bot. Végül elengedtem, ő pedig hátrább lépet egyből. 

-Köszönöm! -felelte viszonylag nyugodt hangon, amire bólintottam egyet. Yoongi utána visszatért a zongorájához, oda viszont én követtem és leültem mellé a székre. Néztem ahogy elkezd játszani valamit. Nem kérdezett meg, hogy miért ülök mellé, de nem is zavartam. Figyeltem ujjait, amik szépen mozogtak a billentyűt. Mind a tíz ujját bevetve. Hogy tud valaki ilyen sok irányba figyelni? 

-Nagyon szépen játszol! -mondtam mikor befejezte a  dalt. Yoongi kezeit levette a billentyűkről és ölébe tette őket. 

-Köszönöm! -mondta szűkszavúan, amire egy rossz gondolattól vezérelve megfogtam és felültettem a zongorára, hogy szemben legyen velem. Yoongi halkan nyögött egyet. Gondolom értetlen, amiért felültettem ide. Kezeimmel két oldalán támaszkodtam meg,míg hüvelyujjammal kezét simogattam, amit maga mellet pihentetett. 

-Tudod... Minél többet találkozunk annál jobban vonzol magadhoz! -mondtam, viszont nem rá néztem, hanem kezeinket figyeltem. Yoongi nem mozdította a sajátját viszont az enyém folyamatos közelebb ment az övéhez.  Yoongi még mindig nem szólalt meg, csak nézet engem. Annyira zavar, hogy a maszk mögé bújik, így újra szóra nyitottam a számat. -Miért hordasz maszkot? Miért ilyen fontos az? -kérdeztem, amire már lehajtotta a fejét.

-Nem szeretek enélkül lenni! -mondta halkan és határozatlanul.

-Valaki kényszerít arra, hogy hord? -kérdezem, de egyből megrázza a fejét. 

-Magam miatt hordom... Nem akarom... hogy az emberek lássák az arcom... -mondta, de hangja olyan szomorúan csenget, amibe bele fájdult szívem. 

-Bármi is az... Nem kell előttem hordanod... -mondtam és éppen nyúltam volna a maszkért, de kezemet elcsapva pattant le a zongoráról. 

-Te ezt nem értheted! -mondta azzal kiviharzott a teremből a kottáit és cuccait itt hagyva.