Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 17.

-Ez akkor így jó lesz? -kérdezte rám nézve. És várta a válaszomat. 

-Szerintem tökéletes! -mondtam egy mosollyal és átkarolva vállát közelebb húztam, hogy adjak neki egy puszit a hajába. Yoongival megint azzal a dallal foglalkozunk hosszú idő után, és végre a fele már meg van. 

-Még egyszer fussuk át utána mennem kell! -mondta aztán el is kezdte olvasni a szöveget. 

Before all I heard was silence (Előtte csak csendet hallottam)
And every melody is timeless (És minden dallam végtelen)

Life was stringing me along (Az élet felhúzott engem is)
Then you came and you cut me loose (Akkor jöttél te és kioldoztál)
Was solo singing on my own (Egyedül énekeltem magamban)
Now I can't find the key without you (Most nem találom a kulcsot nélküled)

And now your song is on repeat (És most a te dalod ismétlődik)
And I'm dancin' on to your heartbeat (És táncolok a szívverésedre)
And when you're gone, I feel incomplete (És amikor elmész bemetszhetetlenség érzek)
So if you want the truth (Szóval, ha az igazságot akarod)

Olvasta fel lassan a sorokat. Volt amik egészen régik, amiket ő írt hozzá. És van amit én tettem hozzá ott az ajtó előtt, de nekem nagyon tetszett. 

-Oké most csak eddig jutottunk! -mondta azzal eltette a papírokat, majd utána a szekrényéhez ment, hogy átöltözzön, de mielőtt még elkezdte volna vetkőzni rám nézet. -Fordulj el! -mondta, de én csak elmosolyodtam önelégülten, és maradtam a helyemen. -Hoseok... fordulj el! -mondta, de nem tettem semmit, így elém sétált, , majd a sálat a szememre kötötte. -Ne vedd le! -mondta én pedig hűséges kutya ként nem vettem le, csak mosolyogtam. Hallottam ahogy elkezd öltözni. 

-Milyen kár hogy nem láthatom a páromat öltözni! -mondtam egy keserű mosolyt megejtve. 

-Téged ismerve azonnal rám mozdulnál! -felelte kissé morgós hangon. 

-Hogy megtáltosodtál! -mondtam és megindultam egy irányba, amibe reménykedtem hogy ő lesz. 

-Hoseok! -szólalt meg hirtelen és karjait éreztem meg magam körül, majd testét, ahogy hozzám bújik. 

-Mi... Mi történt? -kérdeztem értetlenül, hisz ahogy derekára tettem kezemet éreztem hogy az egyik oldalon ott van az ing, de a másikon fedetlen bőrét érintem. 

-Te hülye majdnem beestél a szekrénybe! -mondta leszidva, de én csak elkuncogtam magam.

-Ezt csak azért tettem mert szeretlek! -mondtam mosolyogva. 

-Inkább maradj a seggeden! -morogta. Igaz Yoongi eléggé megtáltosodott a tegnap után. Még is úgy érzem végre az igazi énjét ismerhetem meg. A maszk már ami rajta van csak egy formalitás. Igaz még mindig tart attól hogy meglátom őt, de már sokkal többször fordul az elő, hogy rám bízza magát. Aminek örülök, mert azt jelenti bízik bennem. Bár megfordult a fejemben, hogy hamarosan meg kéne próbálni  kicsit  haladni ezzel, mert ha neki nem is mondtam el, de az a tervem, hogy elérjem, hogy a maszkot is levegye előttem, és ami fontos, hogy önszántából. Gondolataimból ajkai szakítottak ki, ahogy hozzá értek enyémekhez egy apró puszit hintve rájuk. Nem kell mondanom, hogy megint meglepet, így csak néztem hogy mi??? 

-Ezt most miért kaptam? -kérdeztem és ajkaimat egy kisebb mosolyra húztam. 

-Mert képtelen vagy rám figyelni! -mondta unottan, azzal elengedett, és öltözött tovább.

-Tudod hogy szeretlek! -mondtam neki mézes mázosan, és megkeresve testét magamhoz húztam.

-Tudom... -mondta kissé morogva, de azért bele bújt az ölelésembe. Imádom mikor ilyen.  Egy idiótának tart, de attól még engem szeret és nem mást. -De akkor is el innen! -mondta, majd arrébb lépet és folytatta az öltözködést. Addig pedig ott álltam mellette. Kész lehetett, mivel hallottam a szekrény csukódását, majd megéreztem kezeit fejem mögött matatni. Nem kellet sok és lekerült rólam a kendő. Lassan kinyitottam a szememet, hogy megszokjam újra a fényt. Sajnos maszkban állt előttem. Sóhajtottam egyet annak tudatában hogy nem csókolhatom meg, így csak közelebb hajoltam és  a maszkra nyomtam egy puszit. 

-Szeretnéd hogy levegyem igaz? -kérdezte meg egyből és rám emelte tekintetét. 

-Igen... bevallom őszintén! -mondtam és megfogtam kezét. -De addig várok ameddig neked jó! -mondtam egy mosollyal. 

-Rendben... De ez még sok idő lesz... -mondta lehajtott fejjel. 

-Nem zavar! -feleltem rá, és az órára néztem. -Ideje mennünk! -mondtam és megsimogattam fejét. Erre bólintott egyet, majd megfogva kezemet levette fejéről. 

-Addig itt maradsz? -kérdezte lágy hangon, amit nem igen értettem. 

-Mit szeretnél? -kérdeztem rá, hátha be avat kis tervébe. 

-Szeretnék ma este veled lenni! -mondta azzal, elindult ki én meg nem tudtam hogy ezt most  perverzen értsem... vagy ne...  Minden esetre elment én pedig így elő kaptam a telefonomat kezdtem el azon elütni az időt.  Egy 45 perc múlva tért vissza telefonomat eltettem, míg ő  csöndben elkezdet vissza öltözni. 

-Ne néz kérlek... -szólalt meg suttogva, így elfordultam gondolom fáradt. 

-Milyen volt a fellépés? -kérdeztem halkan.

-Olyan mint a többi... -felelte egyhangúan, majd hallottam ahogy közelít felém, de nem fordultam meg. Megéreztem hogy mögöttem besüppedt az ágy, majd szemem elé tesz egy szempárnát. Lassan kezét lefelé simítja nyakamon át a vállaimra, és onnan az ingem gombjaira. 

-Mit szeretnél? -kérdeztem, de ő csak elkezdte kigombolni az ingemet. 

-Nem szeretném ha koszos ruhában aludnál mellettem! -felelte teljesen természetesen, majd az utolsó gombot is kigombolta. 

-De Yoongi... -kezdtem bele, míg lehámozta rólam az inget.  -Miért nem mondtad letudok vetkőzni magamtól is... -feleltem felemelve fejem, hogy legalább ha lehet felé nézzek. Éreztem kifújt levegőjét arcomon, majd aprót kuncogott. Most húzni akarja az agyamat? 

-Megakartad érinteni a hasamat igaz? -kérdeztem egy mosollyal, amire csak elnevette magát. 

-Nem! Bolond! -mondta, majd kaptam egy puszit a számra, és én már ezzel kikészíttet. Annyira puhák az ajkai, de olyan keveset kapok tőle. 

-Gyere csak ide! -mondtam, majd feltérdeltem az ágyra és magamhoz húztam. -Szóval mit is akartál csinálni? -kérdeztem miközben derekát fogtam és lassan ringattam magunkat. Yoongi karjai nyakam körül voltak.

-Csak aludni! -mondta és fejét a vállamra fektette. 

-Csak aludni? -kérdeztem egy apró mosollyal, míg kezeim hátára vándoroltak. Ahogy kitapogattam rajta volt egy hosszú póló alul pedig egy bokszer. -Nem gondolod, hogy előző tetted kicsit távol állt az alvás fogalmától? -kérdeztem incselkedve, amire halkan elkuncogta magát.

-Van benne valami. -mondta  és felemelte fejét vállamról, majd lehúzott az ágyra.  -De én álmos vagyok! -mondta, majd elegedet, így én is így tette. Kattanó hang jelenezte hogy lekapcsolta a lámpát. Utána pedig befeküdt mellém, és hozzám bújt. 

-Jó éjszakát! -mondta boldogsággal a hangjában.