Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 27.

-A hangod ennél a sornál magasabban van! -szurok ki egy mondatot mikor beléptem a próba terembe. Egy lazább fehér trikóban és egy rövid fekete sport gatyában. A bent lévő két személy hamar észre vettek, így mind  ketten felém kapták fejüket. Babám a zongoránál ült, míg Jimin mellette oda húzva egy széket. Látszott hogy már nagyon bele merültek. Jimin elmosolyodott, míg Yoongi  le pillantott unott fejjel.  Oda sétáltam hozzájuk, majd letettem a táskámat a pultra. 

-Sziasztok! -köszöntem egy mosollyal. 

-Szia! -köszönt Jimin egy intéssel, majd mint ketten Yoongira pillantottunk. 

-Késtél egy órát... -felelte rám se nézve. Ohh szóval  megsértődött. 

-Ne haragudj baba! De volt egy kis dolgom! -mondtam, majd lehajolva egy puszit nyomtam arcára, amitől szerelmem egy árnyalattal vörösebb lett. 

-Mázlid, hogy szeretlek... -motyogta, amire Jimin és én is elnevettük magunkat. Olyan kis édes teremtés ilyenkor. Bár igaz szívesebben jöttem volna előbb, de előtte Taehyunggal bementünk a városba és sajnos elnéztük az időt. A legközelebbi nagyváros innen egy órára van... 

-És végül mit csináltatok a nagyvárosban? -kérdezte Jimin felém pillantva, míg leültem kettöjük közé oda húzva egy széket. 

-Hát a fő ok amiért mentünk az a gokárd volt, de beugrottunk  egy  bevásárlóközpontba is! -válaszoltam. 

-Szóval ruhákat vásárolgattál ahelyett hogy ide toltad volna a seggedet időre? -tette fel a kérdést Yoongi a zongora szélére könyökölve. Hiába harakszik rám eszméletlenül cuki, ahogy próbál mérgesen nézni rám. 

-Hát többnyire, de neked is hoztam valamit! -feleltem egy mosollyal, és a pultról elvettem a táskát, majd ölembe raktam hogy kivegyem azt amit Yoonginak hoztam. Persze ő meglepetten és kíváncsian nézegette a táskámat, hogy mit hoztam neki. 

-Kérek mond hogy nem Taehyung választotta... -szólalt meg Jimin fejét fogva. 

-Nem... Miért? -kérdeztem bár vissza gondolva a vásárlásnál, volt hogy Taehyung a női részleg felé kacsintgatott... 

-Semmi hagyjuk! -felelte legyintve egyet, miközben kínosan pillantott el.  Végül csak vállat vontam és kivettem a táskámból a nagyobb 40 centis  cuki Kumamon plüsst, azonban még ez sem versenyezhetett azzal az édes tekintettel, ahogy párom nézte a plüsst. Csak úgy csillogtak szemei, és már tudtam, hogy meg van bocsátva az egy órás késésem.  Azonban hamar észre vette magát, így csak kikapva a kezemből ölelte magához. 

-Szerencséd van elnézem a késésedet! -morogta, míg úgy ölelte magához a plüsst, minta a szuszt akarná kipréselni belőle. 

-És egy csókot nem kapok? -kérdeztem incselkedve nézve rá.

-Örülj, hogy elnéztem a késésedet... -morogta, de még mindig csücsörítettem egészen addig míg meg nem éreztem ajkait, ahogy egy gyors puszit nyomnak enyémekre és eltávolodik. Jimin elkuncogta magát, bár nem csodálom hihetetlenül édes az én babám. 

-Oké folytassuk! -mondta, de Kumamon plüsse még mindig az ölébe ült. Csöndben  hallgattam ahogy neki kezdenek, és igen csak megdöbbentem, mikor meghallottam azt a számot, amit ketten kezdtünk el írni. Yoongi befejezte a számot, és be kell vallanom nagyon tetszik. Egy olyan fél óráig hallgattam ahogy próbálnak, majd hirtelen abba hagyták. 

-Most tartsunk egy kis szünetet! -szólalt meg Yoongi kezeit elvéve a zongoráról. 

-Rendben! -helyeselt Jimin és felállva vízért ment, míg én  beültem Yoongi mögé, és felemelve ölembe  ültettem és átöleltem őt és a plüsst is.  Yoongi halkan morogva egyet fúrta fejét nyakamba.  Biztos fárad lehet szegény, ha ennyire bújik most. 

-Olyanok vagytok mint egy kis család! -szólalt meg Jimin, amire rá viszem tekintetemet kérdően. -Te vagy az apa Yoongi az anyuka és a kis Kumamon pedig  a fiatok! -mondta kuncogva. 

-Hallottad ezt Yoongi! Apa lettem! -mondtam mosolyogva. 

-Meg az álmaidban! -morogta Yoongi, és elkezdet helyezkedni az ölembe, míg nem megasszony pózban hagyta abba a mocorgást. 

-Te tényleg nagyon fáradt lehetsz! -mondtam nevetve, és egy puszit nyomtam hajába. Csak morgott egyet, és jobban befészkelte magát. Ekkor kopogtak, és ahogy nyílt az ajtó Taehyung bukkant fel  kezében lét szatyorral.  Jimin felpattanva ment oda hozzá, majd egy gyors csók után be is engedte a most érkezettet a szobába.

-Hoztam egy kis ételt, mert tudtommal nem ebédeltetek! -mondta, majd letette az asztalra a két szatyrot és ekkor babám hasa megkordult. Elnevettem magam, majd  még jobban magamhoz öleltem. 

-Mit hoztál? -kérdeztem Taehyung felé fordulva, míg Jimin már nyitotta kis az egyik becsomagolt ételt. 

-Gyros! És még meleg! -mondta csillogó szemekkel a szöszi  utána pedig azonnal neki is állt falatozni ott a pultnál.

-Gondoltam biztos mindenki szereti! -felelte Taehyung szimplán, majd megfogva a másik szatyrot idehozta hozzánk.

-Köszi! -mondtam, majd elvéve a szatyrot nehezen de kinyitottam, és a pálcikát elvéve vettem egy falatot el.  -Gyere baba egyél! -adtam egy puszit a  hajába ő pedig kiemelte a fejét a nyakamból, és nyitotta a száját.  Elkezdtem etetni őt, míg ő készségesen evett, aminek nagyon örültem mert elég vékony szegényke. Jobb lenne ha felszedne egy két kilót.

-Te is etess engem! -szólalt meg Jimin csillogó szemekkel nézve a párját, majd felült a pultra és nyújtotta Taehyungnak a pálcikákat. 

-Van kezed nem? Te is tudsz enni! -felelte, ami elég erős, volt. Jimin meg is sértődött és megütötte Taehyung oldalát. 

-Paraszt vagy! -mondta morcosan és evett tovább.

-Jimin! Ne csináld ezt! -mondta barátom és közelebb ment párjához, majd magához húzva elkezdte puszikkal belepni arcát. Egy idő után Jimin vissza csókolt és így elvesztek egymás szájában. Azonban annyira elkezdtem őket figyelni, hogy elfelejtettem etetni Yoongit, aki hátra fordult a galambpárhoz, majd vissza fordulva megfogta pólómat és magához húzott egy csókra.  Meglepettségemben a pálcikák kiestek kezemből, és vékony hangot halattak mikor földre estek. Yoongi végig fektettem az üléseken és úgy másztam fülé. Nem éppen volt kényelmes. Kumamon ki is esett kettönk közül, míg faltuk egymás ajkát.  

-Azért ennyi nem kell! -szólalt meg egy hang, mi pedig elváltunk. Jimin kuncogott miközben kettönk zavart tekintetét nézte. 

-Netek aztán tényleg kell az a dugás már! -szólalt meg Taehyung, mire Jimin vállon csapta őt. 

-Ne mond ezt! -szólt rá Jimin és  lepattant a pultról, majd hozzánk jött. Ez idő alatt lemásztam Yoongiról és immár egymás mellett ültünk mint a jól nevelt gyerekek. 

-Folytassuk szerintem, vagy soha nem végzünk! -felelte egy kuncogással Jimin.