Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 28.

Eljött az az este, amire talán az egyik legjobban vártam. A mai nap igen csak más lesz, mint az eddigiek és hogy miért? Mert Yoongi ma előre vesz magán és maszk nélkül áll ki az emberek elé. Várakozóan ültem a székemen, ami még mindig a legközelebb volt a kis színpadhoz, ahol a zongora helyezkedett el. Végig gondolva. Itt láttam meg őt először abban a maszkban, és ezután döntöttem el, hogy én mindenképpen megszeretném őt találni, és magaménak akarok. Ami egy hónap alatt, de már bátran kijelentem, hogy sikerült. Vagyis még nem. Egy dolog hátra van még, de az a jövő zenéje még.  Lassan besétáltak Jiminnel. Egy halk taps kísérte őket. Yoongi kissé ijedten nézet végig a tömegen, majd tekintete megállt rajtam. Elmosolyodtam biztatás képen, ami sikerült is. Babám visszamosolyogva ült le a zongora elé, míg Jimin a mikrofon állványt igazította meg. Egymásra néztek jelzésképp, hogy kezdhetik. Azzal el is indult a szám. 

(Most röviden a szám egy elég ismert szám, fent a kép helyén van a videó. Ennek a srácnak a coverjeit nagyon szerettem szóval bátran ajánlom nektek :DDD És igen tudom hogy nincs Jimin hangja, de kinek van? XDDD Honná tenném a dalszöveget is érdemes figyelni. )

Jimin nem sokkal utána el is kezdte énekelni. Meglepett mennyire szép hangja is van neki. Egy pillanatra hátra tekintettem ahol Taehyung állt és figyelte párját, míg nem tekintetünk találkozott, és elmosolyodva bólintott egyet. Visszafordulva hallgattam tovább. Benne voltak a sorok amiket még én adtam hozzá. Bele gondolva ez volt az első szám amit hallottam tőlé, bár akkor még nem volt dalszövege, de még mindig nagyon szép. Bár igaz ennek a számnak azóta több jelentése van.  Szinte a mi szerelmünket írja le. 

Was solo singing on my own
Now I can't find the key without you

A sorok hallattán eszembe jutott még, mikor az ajtód elött ültem, és vártam, hogy ajtót nyiss. Mikor még a legelején voltunk és féltél tőlem, ahogy mindenkitől. Azóta nagyon megváltoztál. Mosollyal az arcodon látszik és látható, hogy minden érzelmedet bele viszed abba amit csinálsz, és amit szeretsz csinálni. 

And now your song is on repeat

And I'm dancin' on to your heartbeat

Mikor együtt táncoltunk a próba teremben. Akkor kezdtél megnyílni előttem. Nagyon ügyetlen voltál, még is hagytad, hogy vezesselek. Akkoriban kezdtünk el beszélgetni. Bár igaz még mindig távolságtartó voltál velem szemben. 

And when you're gone, I feel incomplete

So if you want the truth

Egyszer megkérdezésem, miért írtad bele ezt a két sort. Mire te azt válaszoltad: "Mert mindig hiányoztál mikor elmentél. Ürességet éreztem a szívemben, és azt akartam hogy vissza jöjj..." Persze utána egyből elpirultál, de mindig is szerettem, hogy ennyire jól kitudod fejezni magadat. 

I just wanna be part of your symphony

Will you hold me tight and not let go?

A reflént teljesen közösen írtuk. Bár igaz még nem tartottunk ott ahol most. Még voltak kétejeink egymás iránt, de szerencsére ezek szerte foszlottak az együtt töltött idő alatt. És a titkok között, amiről csak mi ketten tudunk. 

I'm sorry if it's all too much
Every day you're here, I'm healing
And I was runnin' out of luck
I never thought I'd find this feeling

Ez a sort még sosem hallottam... Minden esetre még így is értem mire akart gondolni. Mindig is azon voltam, hogy megmutassa magát nekem, ő még is taszított az elején. De végre megtudtam hogy miért tette ezt. Félt a szerelemtől, és fél hogy érzelmileg kötődni fog valakihez. 

A szám többi része inkább ismétlésből állt, még is minden szava fontos volt kettönknek. Amint az utolsó hang is elhangzott egy ideig csönd állt be utána pedig hangosan kezdtek el tapsolni az emberek. Yoongi és Jimin meghajoltak, majd a fiatalabb lesétált a színpadról tovább végezbe dolgát, míg babám tovább játszott. Gyorsan befejeztem a vacsorát, hogy utána megkeresgessem Jimint és gratuláljak neki. Yoonginak meg majd a fellépés után fogok.  Éppen mentem ki az étkezőből, mikor valaki megérintette vállamat. Egy pillanatig azt hittem Taehyung, de mikor szembe fordultam az illetővel, nem kicsit lettem sápadt. Yoongi apja nézet rám, míg én gyorsan hátrább léptem tőlé. 

-Jó estét! -köszöntem gyorsan, majd menni is akartam volna tovább.

-Jung Hoseok! -szólalt meg én pedig megtorpantam és nagyot nyelve néztem rá. 

-Igen? -kérdeztem felé fordulva. 

-Köszönöm, hogy a fiammal voltál! -mondott csak ennyit, majd elindult be az étkezőbe én pedig csak néztem utána mint hal a szatyorban. Nem is tudom elképzelni mi lelte ezt a férfit, bár őszintén nagyon örültem neki. Nem sokkal miután bement az étkezőbe egy jól ismert alak rohant ki és bújt hozzám amint meglátott. Meglepődtem, de mosolyogva öleltem vissza és nyomtam egy puszit szőke hajkoronájába. 

-Apa megengedte, hogy Szöulba menjek egyetemre! Azt mondta, hogy veled elenged! -mondta boldogan, és olyan szorosan bújt hozzám, hogy azt hittem eltöri néhány bordámat. Viszont nagyon örültem, hogy velem lesz. 

-Hogy hogy megváltozott a véleményre erről? -kérdeztem babámtól, ki elengedett, majd elém állt. 

-A fellépés! -mondta, de mivel látta, hogy nem igen értem a lényeget ezért sóhajtva folytatta. -Maszk nélkül léptem fel! -mondta egy mosollyal, mire világossá vált, hogy az én babám  az utolsó felesleges hátlásait is levetkőzte, és már megmeri mutatni az arcát mindenkinek, és nem rejtegeti igazi énjét. -Gyere! -szólalt meg hirtelen engem kiszakítva gondolataimból. Kezemet megfogva kezdet el húzni egy eldugottabb helyre. Mikor oda értünk a falnak lökött, és megcsókolt. Igaz néhány centivel kisebb volt, de nem volt ezzel gond. Nyugodtan falhattuk egymás ajkait tudva hogy itt senki nem láthat minket. Viszont hevessége meglepett. Mintha egy másik ember lenne a napokban. Viszont ettől függetlenül ez a másik ember is ha nem jobban bejön és tetszik nekem. Tetszik, hogy vissza beszél, és szarkasztikus megjegyzései vannak. A perverz megszólalásairól nem is beszélve. Egyszerűen imádom őt! És ennek a napnak a végével kijelenthetem, hogy minden kezdj rendbe jönni. Már csak egy darab mérföld követ kell meglépnünk a kapcsolatunkban, amit remélem nyugodtan megtehetünk, és nem fogja soha megbánni.