Nyári Szinfónia - [Sope ff.]

Június 6.

Ne kérdezzétek nem tudom mi jött rám ennél a résznél... minden esetre egy +16-os karikát teszek az elejére. XDDD

-Szóval összegezzük a dolgot elküldött! Majd elkezdet zongorázni! Te oda rittyentettél csak a semmiből néhány dal sort, amire ő elsírta magát. De utána még megkérte, hogy ismételd el, hogy leírhassa! Aztán ő! Pedig fogta magát és elküldött! -mondta végig tömören a dolgokat Taehyung, akivel beszélgetünk, mivel látta, hogy mennyire szarul voltam tegnap is meg ma. Ezért úgy döntött, hogy meghív egy italra, és átbeszéljük a dolgokat. Kedves tőle, lehet amúgy Jimin mondott neki valamit. Végül bólintottam egyet, míg a pulton lévő italt nézegettem és forgattam kezemben.  -Akkor most már nem tudom ki a nagyobb hülye! Yoongi, te vagy én? -mondta már gondterhelten túrva hajába. 

-Mármint... Mire gondolsz? -kérdeztem lassan felnézve rá, de ő csak rázta fejét. 

-Yoongi, aki elé az életben először oda megy egy fiú, hogy udvaroljon neki, mindezek mellet tudni, hogy amúgy Yoonginak biztos pasi kell, nem csaj! És csak úgy most az ő antiszocializmusába beszambázik egy srác azzal, hogy tetszel nekem légy az enyém! És még vissza is utasítja, holott a srác kicseszettül jól néz ki! -mondta felháborodottan, amire csak néztem egyet. -Te kussolj Jimin is meg mondta, hogy jó pali vagy! És igen hiszed vagy sem  az vagy... Bármennyire is zavar engem... -mondta egy sóhajjal, majd egyből folytatta. -Ott vagy te! Aki random a szüleivel eljött egy pucos kis luxus hotelbe, és ahelyett hogy élvezné a napsütést és a nyarat! Helyette egy fiú után koslat aki már az első pillanattól kezdve kikosarazza! és most is ahelyett, hogy süttetnéd a hasadat itt depizel, mint valami negyven éves csóka, akit megcsalt az asszony! -folytatja, amire csak rosszallóan nézek rá. Ez azért erős volt bár van benne valami. -és végül én! Aki voltam olyan ütődött, hogy meghallgassam bánatodat, hátha tudok segíteni. De persze csak azért mert a párom tegnap este addig nem hagyott békén, míg rá nem vett, hogy hívjalak meg egy italra! -mondta sóhajtva. 

-Rá vett, hogy hívjál meg? -kérdeztem furcsállva nézve rá.

-Uhhhh... De még hogy rá vett! -mondta amolyan " Nem is tudod elképzelni mivel" fejjel.

-Őszintén... -mondtam közelebb hajolva hozzá. -Leszopott mi? -kérdeztem a végén elnevetve, bármennyire is rossz hangulatom van a perverz énem mindig rám talál. Taehyungnak mosoly ült ki az arcára, és ellépve a mögötte lévő polcokhoz nyúlt, majd színtiszte whiskyt töltve egy pohárral visszajött hozzám. 

-A legjobb a szakmában! Esküszöm jobban csinálja, mint a pornó sztárok! -mondta olyan nagy komolysággal, amire már elkezdtem nevetni. 

-És ezt te miből gondolod? -kérdeztem és bele ittam az alkoholos koktélba. 

-Volt már dolgom néhánnyal! -mondta egy mosollyal. -Mindezek mellet Jimin is az! -mondta, amire majdnem kiköptem az italt. Így próbáltam visszatartani, hogy nehogy kijöjjön a számból. 

-Áhh-áhh! A jó fiú lenyeli! -mondta, amire már teljesen kész voltam végül nagy nehezen lenyeltem és lihegve kissé bekönnyezve néztem rá. 

-Hogyan? -kérdeztem utalva Jiminre.

-Kérlek szépen ő az én pornó filmjeimnek a főszereplője! -mondta a pultra könyökölve és vigyorgott mint a tejbe tök. 

-Te beteg vagy! -mondtam komoly tekintettel, míg ő eltakarított néhány most érkezett piszkos üres poharat. 

-És Jimin a gyógyszerem! -mondta egy kacsintással. Hihetetlen, hogy feldobta a hangulatomat Taehyung, pedig csak tíz perce beszélünk. 

-Na jól van menjél, mert ha jól tudom Yoongi mai nap is elő fog adni valami kis művet! -mondta, amire azonnal felpattantam. 

-Ezt miért csak most mondod? -kérdeztem és már rohantam is ott hagyva TaeHuyngot és az italt is, hiszen a vacsora javában zajlott. Éppen beértem, mikor hatalmas taps  hangzott el. Ott volt Yoongi.  A családomra pillantottam, mikor is nővérem rám nézet és elmosolyodva biccentett a fiú irányába, aki készült lelépni. Azonnal utána rohantam. Újra azon a folyosón ahol senki se látott elkaptam csuklóját, amire rám nézet. 

-Szia! -köszöntem, hisz nem tudtam mit mondhatnék. Ma is nagyon jól nézet ki. Még mindig azt a maszkot sajnálom... Biztos nagyon szép arca van... Válasz ugyan nem jött, így gyorsan ki kellet találnom valamit. -Nagyon jó voltál! -mondtam, amire kitépte kezét az enyém közül. 

-Ha tényleg jónak tartott volna, akkor itt lettél volna... -mondta halkan inkább szomorúan, mint dühösen és elfordult, hogy tovább induljon. Ne észre vette volna, hogy nem voltam itt? Várjunk... Ő figyelte, hogy itt vagyok e? Keresett engem? 

-Kérlek... Ne haragudj rám! nem akartam... Csak... Nem tudtam, hogy ma is fellépsz! De tudom, hogy jó voltál! Hisz már hallottalak! -mondtam mosolyogva, amire vissza pillantott rám. A fránya maszk miatt nem tudtam arcáról leolvasni, hogy mit gondol. Így hát folytattam. -Abban a teremben. A múltkori előadás és ahogy tegnap játszottál! Imádom ahogy zongorázol! -mondtam és közelebb léptem, míg ő újra felém fordult teljesen. Ekkor azonban ahelyett, hogy megszólalt volna csak hátrált egy lépést, majd kettőt. Utána nyúltam volna, de gyorsan elviharzott.

-Elnézést fiatal úr! -szólalt meg mögöttem egy mély hang, amire megfordultam. Az igazgató állt velem szemben hamis mosollyal továbbra is. -Itt még mindig nem tartózkodhat! megkérem önt, hogy menjen vissza az étkezőbe! -mondta amire gyorsan meghajoltam és egy bocsánat kérés után eltűntem. Az étkezőbe visszatérve leültem a család mellé, szomorú arckifejezéssel. 

-Megint eltoltad? -kérdezte a nővérem szomorú pillantásokkal illetve engem. Kösz hogy emlékeztetsz...

-Kis fiam! ha ennyire szereted őt, miért nem mutatsz meg neki valamit magadból? -kérdezte anyám kedvesen, amit nem nagyon értettem, hiszen mindent megmutatok neki amit csak szeretne. 

-Szerintem inkább menj el holnap táncolni. Pihenj egy kicsit! -mondta nővérem mosolyogva. Hamarosan vége lett a vacsorának és az egész estét a sóhajaim töltötték be. hisz nagyon szomorú voltam, amiatt, hogy nem lehetek vele.